„Utálom a háborút” – írja Ady Endre augusztus 25-én Bölöni Györgynek és feleségének címzett levelében. A nagy költő életében hatalmas változást hozott a háború kitörése. Ady előre látta Magyarország történelmének legnagyobb tragédiáját abban a világégésben, amelyben semmit sem nyerhet, de szinte mindent elveszíthet a nemzet.
Éljen a háború!
A „nagy háború” előtti utolsó békeévek Magyarország egész gazdaságtörténe-tének legjobb korszakát jelentették. Az általános jólét eseménytelenségébe beleunt nemzedék diadalmas üvöltéssel fogadta a háború kitörésének hírét. Marosvásárhelyen Bernády György főispán hagyományos Transylvánia Szálló-beli, szombat esti vacsoráján nem csak a megszokott szűk baráti társaság, a párthívek jelentek meg. 1914. augusztus elsején több százan tolongtak a teremben. A korabeli sajtó tudósítója szerint a szálló előtt várakozó ünneplők száma elérte az ezret. A főispán lelkesítő beszédét hatalmas tüntetés követte:
„– Éljen a király! Éljen a háború! Éljen Vilmos császár! – hangzott száz és száz torokból” (Székely Napló, 1914. aug. 1.)
„Utálom a háborút” – írja Ady Endre augusztus 25-én Bölöni Györgynek és feleségének címzett levelében. A nagy költő életében hatalmas változást hozott a háború kitörése. Ady előre látta Magyarország történelmének legnagyobb tragédiáját abban a világégésben, amelyben semmit sem nyerhet, de szinte mindent elveszíthet a nemzet.
A militarista propagandagépezet nem bocsátotta meg Ady háborúellenességét. Országos lejáratókampány indul ellene, ami nemcsak a súlyosan beteg, az ország jövőjét féltő költő depresszióját fokozza, hanem anyagilag is érinti a költőt a publikációs lehetőségek leszűkülésével.
Ady Endrét személyes sérelem is éri. Boncza Miklós elutasítja a lánya kezét kérő költőt, akit teljesen alkalmatlannak tart a férj szerepére. A Boncza Bertát rajongásig szerető Adyt vérig sérti az elutasítás, már becsületbeli ügynek tekinti a házasság létrejöttét, amitől saját sorsának jobbrafordulását is reméli. „…vagy megházasodok, vagy elzüllök, vagy meghalok” – írja ugyanabban az augusztus 25-i levelében. A meghaláson az öngyilkosságot érti a költő.
A csucsai magány
Az árvaszéki engedéllyel megkötött házasság nem hozta el a várt nyugalmat Ady életében. Csinszka komolyan veszi a férj életéért, egészségéért felelős feleség szerepét. Az orvosok előírásainak megfelelően teljes alkoholtilalmat vezet be a csucsai kastélyban. Az elvonókúra tovább fokozza a depressziós tüneteket, Ady idegkimerültségre panaszkodik: „Nem bírják, bizony isten már nem. Ezen még egy merész házasság sem segített. Sőt.” – írta Hatvany Lajosnak június 21-én. Az országos lejáratóhecc miatt nem kívánkozik kimozdulni Csucsáról, viszont a bezártság érzése még tovább fokozza a depresszióját. Segélykérő levelek sorát címezi barátainak, a Boncza-kastélyba invitálva őket.
A jó barát Bölöni György és felesége, Márkus Ottilia július 10. után érkezik Csucsára. Csinszkával együtt próbálják a depressziós tüneteket enyhíteni. Hajnalban kelnek, megfürödnek a Sebes-Körös jéghideg vizében, rákra vadásznak a közeli patakban, nagyokat kirándulnak a kastély csacsifogatán. A hitves és a jó barátok együttes erőfeszítése sem hozza meg a javulást: „Mosta-nában az öngyilkosság gondolatával foglalkozom, kelek és fekszem.” – írja Hatvany Lajosnak címzett levelében. Mint utolsó lehetőség merül fel a Csucsáról való kimozdulás, az utazás. Budapestre nem kívánkozik a költő, így döntenek végül, egy régi meghívásnak eleget téve, az erdélyi útról. „Elhatároztuk, hogy megnézzük Erdélyt. Ez Adynak is régi vágya volt, mert bár erdélyi voltát sokat emlegette, Erdélyből alig ismert valamit; csak éppen túljutott a Királyhágón, de sohasem tovább Kolozsvárnál” – írja Bölöni 1957-ben az Igaz Szó novemberi számában.
Adyt többször is invitálták a számára még teljesen ismeretlen Kelet-Erdélybe. A háború poklát megjárt, 1914 karácsonyán egy szuronyrohamban súlyosan sebesült Tabéry Géza 1915 márciusában próbált egy felolvasóestet szervezni Brassóban. Az egymást követő sorozási behívások meggátolják a brassói látogatást, így a visszaemlékezésekben említett „régi meghívás”, ami utazásra bírta Adyékat, nem Brassóból, hanem Marosvásárhelyről jött. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság 1914. május 12-i választmányi gyűlésén javasolja Thoroczkai-Wigand Ede és Dékáni Kálmán Ady Endre felvételét. A tagság aktív részvételt is feltételezett, így a javaslattal együtt mehetett a meghívás a társaság részéról egy vásárhelyi előadás megtartására. Adyt nem egyszerű meghívottként, hanem a város „illusztris vendégeként” fogadták, tiszteletére főispáni bankettet is szerveztek a város jelentős személyiségeinek részvételével. A költőnek és barátainak a város legrangosabb vendégeknek kijáró tisztelettel való fogadásában döntő szerepe volt az 1915. április 21-én újraházasodott Bernády György második feleségének (Heltai Ferenc, Budapest egykori főpolgármestere özvegyének), Klee Erzsébet Auguszta Máriának, a legnagyobb magyar lírikus tisztelőjének.
Ady Endre, Csinszka és a jó barátok, Bölöni György és Márkus Ottilia 1915. július 21-én indultak az erdélyi utazásra, melynek fő állomásai: Csucsa – Brassó – Marosvásárhely – Szováta-fürdő – Marosvásárhely – Csucsa voltak.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
