Újra eljött a karácsony előtti negyedik vasárnap, amely megnyitotta előttünk a várakozás titkokkal, izgalmakkal teli napjait, ahogy meggyújtottuk az adventi koszorún a gyertyát. A megbánást jelképező három lila színû közül az elsőt, hogy hétről hétre eljussunk az örömöt jelképező rózsaszínűig.
Tegnaptól számítjuk az egyházi év kezdetét jelző karácsonyi ünnepkör első napját, amelynek elkövetkező négy hete a Megváltó születésére, eljövetelére való várakozás reményteli, boldog időszaka. Mondhatnók, hogy életünk, emberi mivoltunk jellemzője ez a várakozásból fakadó, sebezhető, csalóka, de mégis örök „tünemény”, a remény abban, hogy újra megtörténik a csoda, borzongató, borús, hideg időben a „Fény” születése, különösen akkor, ha a hit örökmécsese még nem aludt ki a lelkünkben. Ki kételkedne abban, hogy a születés a legnagyobb csoda, amely földi létünk során megtörténhet (gyermekeink, unokáink születésekor), karácsonykor pedig a Megváltóé, aki, ha akarjuk, ha vállaljuk, minden évben bennünk is újra megszülethet, és utat mutatva megkönnyíti, hogy eligazodjunk az életben.
Az idei várakozás örömteli, békés napjait a szomszédunkban zajló háború borzongató hírei, eseményei satírozzák be, és közben kétségek közt figyeljük, hogy a kisebbségek jogainak elismerése és valóra váltása továbbra is csak üres szólam marad Európában, holott bebizonyosodott, hogy akár háborút is gerjeszthet. A nemzeti sajátosságaink ellen kidolgozott „eltörléskultúra” alattomosan kiterjedhet a kereszténységre és a hagyományos családfogalomra is, ami ellen hathatós védekezésünk a hit és a remény lehet, hogy a Mindenható megszületik, hogy tanítson, gyógyítson, és bármilyen emberi gonoszság történjék vele, évről évre mindig visszatérjen.
Az adventi koszorú gyertyáihoz hasonlóan éberen vigyázzunk lelkünkben a reménység örökmécsesére, amely segít megtalálni az utat, hogy mindig azt tegyük, amit fontosnak és jónak tartunk, és ne hagyjuk, hogy a kommersszé átszabott külsőségek, a rohanással párosuló vásárlási láz fölülírja a nyugalomban, visszafogottságban, csendben való várakozás békés, megnyugtató perceit. Bajban, nehézségben pedig enyhülést hozzon aggasztó gondjainkra.
