Stílszerűen április elsején, a bolondok napján
kellett volna elfogadnia a kormánynak a legendás kapzsisági adót módosító sürgősségi kormányrendeletet. Már az bohózatba illik, hogy egy olyan területen, ahol minden jogszabályi változást fél évvel az alkalmazás előtt kellene bevezetni – már ha betartaná a kormány a saját országának a törvényeit – sürgősségi rendelettel bedobnak egy új adócsomagot, majd azt újabb sürgősségi rendelettel módosítják. A kettőt alig három hónap alatt. És nem ez az utolsó sürgősségi rendelet ebben a történetben, mert ahogy majd jönnek az újabb brüsszeli pofonok, lesz még itt amin sürgölődni adóügyileg a decemberi 114-es rendelet farvizén.
Újabban a bankokra kivetett adót próbálják választási kampányjelmezbe is öltöztetni, azt állítván, hogy majd az új szabályoknak köszönhetően kisebbek lesznek a hitelkamatok. Ez egyelőre pont annyira igaz, mint mifelénk a politikusok választási ígéretei. Jó pár éve a hitelkamatok egyik összetevője az utóbbi időben sokat emlegetett és kormányoldalról szidott bankközi kamatláb. A kormánypártok politikusainak nem tetszett ennek a kiszámítási módszere, és kitalálták, hogy a bankok közti egyezségen alapuló mutatószám helyett a valós bankközi pénzforgalom kamatszintjét vegyék alapul. Nem tudni, milyen elemzés alapján jött ez az ötletük, de ha például a februárban jegyzett kamatszinteket nézzük, akkor a mostani szabályoknál figyelembe vett mutató magasabb volt az utóbbi időben a kormánytévékben sokat szidott ROBOR-nál. Azaz magasabb végső kamathoz vezetett volna ez a „jó” új, mint az a „rossz” régi. De az új szabálykeret szerint elemzéseket végző szakértők szerint, ha lesz is csökkenés a hitelkamatoknál az új rendelet nyomán, az alig hajszálnyi, például egy nagyságrendileg kétezer lejes ingatlan-törlesztőrészletnél mintegy húszlejnyi. Ez is több a semminél, csak ott a gond, hogy a cirkusz, amin keresztül idáig eljutott a helyzet, jóval többe fog kerülni az adott hitelesnek, mint ez a részletcsökkenés. Csak az energiaáraknak a legendás decemberi 114-es rendelet hatása nyomán való emelkedése ennek a részletcsökkenésnek a többszörösét teszi ki, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a banknak, ha kedve tartja, számtalan lehetősége van visszakeresni a kliensen ezt a veszteséget. Mert amikor pár hónap alatt ekkora mérvű változtatásokat vezetnek be a bankokra vonatkozó adózásban, ott világos, hogy nem volt olyan komoly előkészítő munka a háttérben, ami ne hagyott volna nyitva az élelmesek számára annyi kiskaput, amennyit csak találni akarnak. Ilyen szellemű adópolitikával a kormány gyakorlatilag nem a bankárokat adóztatja meg, hanem az ügyfeleiket. És ez nem csak a hiteleseket érinti, hanem a köztes hatások útján az összes adófizetőt. Akiknek a szavazófülkében is csak akkor lesz esélyük a törlesztésre, ha ehhez kialakul a megfelelő politikai kínálat.
