Történnek ám furcsa dolgok a hőségben. Négy éve egyszer már nekifutott az akkori, szintén szocdem kormány a borravaló megadóztatásának, aztán vissza is pattant róla, mint kezdő szöcske a harangvirágról. Most megint előkapták az ötletet, de a régitől eltérően már csak a vendéglátósokra szabva. Ettől még nem biztos, hogy működni is fog.
Az újramelegített kezdeményezés állítólag szakmai berkekből indult el. Az egyik vendéglátóipari szervezet adataira támaszkodnak a most már kormányhatározat-tervezet státusába elért dokumentum készítői. Arról az oldalról még érthető is lenne az ötlet, abból a szemszögből, hogy ha a borravalót is be lehetne terelni a javaslatban szereplő szabályok szerint az adózott jövedelmek körébe, akkor lehetne emelni az ágazatnak az országos átlaghoz képest alacsony bérein, mivel a borravalótétel után csak a jövedelemadót kellene befizetni, az államkasszának járó többi sarcot már nem. És annak is érezhetően jelentős szerepe volt még, hogy a kuncsaftok egyre nagyobb része kezdett leszokni a borravaló-fizetésről, mivel azt a mi szokásvilágunkban készpénzben illik adni, márpedig ma már nálunk is egyre több helyen hoznak kártyaolvasót a régi, jól ismert papírnyugta helyett.
Erre a vendéglátós-problémára lehetett volna találni olyan megoldást is, hogy a borravalót is eleve írják fel a számlára, ahogy ez egyes országokban működik. Vannak működő példák a világban erre a rendszerre is, amit most nálunk vezetnének be, mert ugyan egységes uniós szabályozása nincs a borravalózásnak, de számos országban próbálják a számla mellé fizetett pénzeket is adóprés alá szorítani.
Nálunk is kezd egyre élénkebben fújni a szél az államkasszában, így a politikum bármilyen ötletre lecsap, amiből valamilyen bevételt remél. Így járt ennek a vendéglátós szakmai szervezetnek a tervezete is. Csakhogy a rendesen működő országokban az adórendszer megváltoztatása előtt egyszer leülnek számolni, és időben, alaposan előkészítik az új szabályok bevezetését, hogy mindenki tudjon megfelelően alkalmazkodni. Nálunk inkább az improvizálás a divat, még annak ellenére is, hogy törvény kötelezi a törvényalkotókat arra, hogy az új adószabályokat az alkalmazás előtt fél évvel szögezzék le. Nagyon értenek a mi szakijaink ahhoz is, hogy más országok működő szabályait egyszerűen lemásolják, tekintet nélkül az amazok és köztünk fennálló bármilyen társadalmi és kulturális háttérre, amelyeknek egy bizonyos fejlettségi foka elengedhetetlen lenne azok alkalmazásához. Ott a gond, hogy ezt a hasracsapós adópolitikát az adófizetők egyre kisebb hányada díjazza fizetéssel, így az unióban magabiztos sereghajtók vagyunk a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított adóbevételek hányadát tekintve. Minden adott hozzá, hogy ez a tervezet is az elvileg nem rossz, gyakorlatilag hasztalan szabályok óriási halmazát gyarapítsa.
