Ha nem adsz, szakítok! Nem gyerekjáték, hanem az anyaországtól elszakított feleim önző viszonyulása a pénzosztó politikusokhoz. Tudatot torzító függőség. Hatalomváltáskor pedig siránkozó acsargás. A talpraesett koránkelők megtalálták már a húsosfazékhoz vezető, résre nyitott új ajtókat. Mert mindenki valakinek a valakije. Szent István napján nem én akartam ezzel előhozakodni, az apropót Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter levele adta, az a levél, amelyet a Kolozsvári Magyar Napokon Kollai István helyettes államtitkár tolmácsolt: „Minden ponton szakítunk az előző kormány politikai és személyi szimpátián alapuló, gyakran átláthatatlan rendszerével”. Erre egy rockoperai részlet jut eszembe: „Mindenkinek helyzete van. Volt is, lesz is, itt is, ott is. Minden kornak rendszere van…”. Igen, az István, a király dalszövegéből idéztem. Bródy–Szörényi örök érvényű műve több millió magyar számára egyet jelentett/jelent augusztus 20. üzenetének katartikus felfedezésével. Sorsunk folyamatos újraértelmezésére kényszerít. A Kárpát-kanyarba szorult transzilvánoknak talán még többet is, mint a vasfüggönyön átkacsingató nyugati testvéreinknek. Nemcsak azért, mert több bennünk a koppányi vér, hanem mert a román kommunista diktatúra léleknyomorító éveiben önbecsülő reményt adott. A titokban hallgatott rockopera egyet jelentett a lázadással.
A Duna-parti miniszter kolozsvári üzenetében megígérte, hogy nélkülünk nem döntenek rólunk, és a Tisza-kormány nem akar új politikai pártot
létrehozni Erdélyben. Talán ez válasz is arra, hogy minap miért vonult vissza a „politikai élettől” és tett le pártalapítási szándékáról az első erdélyi Tisza-sziget és a tavalyi nagyadorjáni, féloldalasra sikeredett párbeszédtábor kezdeményezője. A párbeszédre nagy szükség lenne. Elsősorban az RMDSZ-en belül. A Fidesz-ernyő alatt hatalomra jutott új nemzedéknek hasznos lenne, ha a még élő alapító atyák tanácsaira figyelnének, és a szervezetet visszavezetnék az alapokhoz. A szövetség fő fóruma, a Képviselők Tanácsa valódi belső parlamentként kell működjön. A platformok célja ne a képviselői mandátumokért folyó lobbizás legyen, hanem ideológiai, gazdasági, szociális vitatér. Akkor nem lenne szükség az újabb és újabb, osztódással szaporodó zsebpártocskákra, és terük sem lenne. Mert érdemben azok eddig semmit nem tettek le az asztalra. Erre még a jobbra tolódott egykori liberális fiatal demokraták is rájöttek. Most csak az kellene, hogy a mindenkori pesti hatalom ne akarjon helyettünk gondolkodni. Mi jól tudjuk, miért értékes az erdélyi sokszínűség. A jelképesen összeöntött búzából készült kenyér jobb, mint a génmódosított.
„Veled, Uram, de nélküled.”
