Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Szinte nincs iskolás gyerek, aki ne találkozott volna már a zaklatás, bántalmazás valamely formájával, vagy azért, mert őt bántják, vagy mert ő bánt másokat, és ha egyik sem, akkor „csak” szemlélője az erőszaknak. A mindennapok tapasztalata sajnos az, hogy a zaklatás, a bullying minden oktatási intézményben jelen van, és a szülőknek, pedagógusoknak nem szabad elbagatellizálni ezeket a helyzeteket, hiszen ha elfajulnak a dolgok, annak súlyos következményei lehetnek. Magyarországon évente harminc-negyven, azaz egy osztálynyi diák lesz öngyilkos amiatt, hogy zaklatják – hívta fel a figyelmet Marosvásárhelyen, a Kult kulturális alternatív fesztiválon tartott előadásán a Jocó bácsiként közismert Balatoni József pedagógus, influenszer, tréner és író, aki 15 éve foglalkozik kamaszokkal.
A zaklatás jelen van a mindennapjainkban, gyakran próbáljuk meggyőzni magunkat, hogy csak elviccelődnek valakinek a súlyával, a testalkatával, vagy bármi másra tesznek megjegyzéseket, viszont ez is zaklatásnak számít. Balatoni József szerint mindenkivel előfordul, hogy néha olyat mond, amivel megbántja a másikat, és ez nem is számít zaklatásnak, csak akkor, ha szándékosan mondok, teszek valamit, amivel „jól odaszúrok a másiknak”. – Három feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy zaklatásról beszéljünk. Az első, hogy minden esetben szándékos, a másik, hogy ismétlődik, illetve hosszú ideig tart. A harmadik pedig, hogy egyenlőtlen erőviszonyok mentén zajlik – mutatott rá.
A bántalmazásnak különböző formái vannak, a fizikai – amikor valakit megvernek, lökdösnek – a gyerekek körében a legkevésbé fordul elő. A leggyakoribb a verbális zaklatás, a szidalmazás, gúnyolódás, poénkodás valakinek a kárára. Rejtett zaklatásnak minősül a pletyka, amikor a hátunk mögött kibeszélnek; a felnőttek körében ez sokkal jellemzőbb, mint a gyerekeknél. Az online zaklatás az internet világában zajlik, és az az érdekes, hogy többnyire nem ismerősök, hanem idegenek követik el. Az előadó megjegyezte, sokan azt gondolják, egy ismert embernek sok mindent el kell tűrnie, de nem így van, egyáltalán nem kell! Például, ha látunk egy színészt játszani, elmondhatjuk, hogy nem tetszett az alakítása, de azt már nem, hogy hogy néz ki ez a barom. Ez már nem valakinek a véleménye, hanem az érintettet minősíti. Ha azt mondja egy diák, hogy unta az órát, az a saját véleménye, nem a tanárt minősíti, de ha kijelenti, hogy a tanárnő unalmas idióta, az viszont már nem engedhető meg – hívta fel a figyelmet Balatoni József.
A kamaszokkal való munka terén sokéves tapasztalattal rendelkező előadó elmondta, a bántalmazásnak az áldozat és a zaklató mellett ugyanúgy résztvevői a bámészkodók, a szemlélők is, akik ugyan tevékenyen nem vesznek részt a zaklatásban, de nem tesznek ellene, ezért mind a három szereplővel foglalkozni kell. – Gyakori, hogy ha fény derül egy bántalmazásra az iskolában, az osztályban, az áldozattal foglalkozunk, a zaklatót megdorgálják, és ezzel lezártnak tekintik a dolgot. Nem szabad elfelejteni, hogy pszichésen a bámészkodókat is megviseli a dolog. Ha őszinték vagyunk, mindannyian voltunk már áldozatok valamilyen szinten, és a többségünk zaklató is, sőt bámészkodó is. Ez utóbbiak pszichológiája nagyon érdekes, hiszen általában ők vannak a legtöbben, és meg tudnák akadályozni a bántalmazást. Például van két fiú, akik kipécéztek maguknak egy harmadik fiút, akit zaklatnak, az összes többi gyerek az osztályból pedig látja és eltűri. Miért tűrik el, miért nem lép közbe a húsz gyerek? Mert azt érzik, hogy akkor legalább nem engem bánt, ha közbelépek, én is kerülhetek az áldozat szerepébe, ezért inkább nem avatkozom bele, nehogy én legyek a következő áldozat.
Ugyanakkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a zaklató gonosz, adunk neki egy igazgatói intőt, és ezzel el van intézve. De ez nem megoldás, ez csak olaj a tűzre! Egy kutatásból ugyanis kiderült, hogy a zaklatók 80-90 százaléka egy másik helyzetben áldozat, és így próbál kompenzálni, feloldani magában a feszültséget. Ezért vele is le kell ülni és beszélgetni. Természetesen meg kell kapnia a megfelelő szankciókat a tetteiért, de ne érjük be ennyivel, próbáljuk meg kideríteni, miért teszi, amit tesz. És a bámészkodókkal is kell foglalkozni, el kell beszélgetni velük arról, miért nem avatkoztak közbe. Volt egy kísérlet, ami rávilágított arra, hogy ha valaki az utcán rosszul lesz, akár több százan elmennek mellette, mert azt gondolják, majd más segíteni fog, vagy hogy ők úgysem tudnak jól segíteni. De abban a pillanatban, amikor egyetlen ember odalép hozzá, öt-hat-tíz másik ember is odaugrik, hogy segítsen. Ám amíg az az egy odalép, lehet, hogy az illető meghal. Ezt kell megértetni a bámészkodókkal, hogy ha félrenézünk, óriási lelki vívódást okozunk annak, akinek segítségre van szüksége, hiszen tudja, hogy segíthetnénk, de nem tesszük – emelte ki Jocó bácsi.
Zaklató bárki lehet, osztálytárs, ismerős, kortárs, felnőtt, tanár, edző, szülő, köztiszteletben álló személy, de akár ismeretlen is – szögezte le Balatoni József, aki fontosnak tartotta felhívni a figyelmet, hogy ha megkeres egy gyerek, hogy egy köztiszteletben álló személy zaklatja, ne söpörjük a szőnyeg alá azzal, hogy az biztosan nem lehet. Mint mondta, találkozott már a pályafutása során edzővel, aki több mint harminc évig gyerekeket zaklatott, és az egykori áldozatok csak felnőttként mertek végre beszélni róla. Sokan tudnak pedagógusokról, akik verbálisan zaklatják a gyerekeket, sok esetben csak folyamatosan mondogatják, hogy „de hülye vagy már megint”. Ha mindennap elmondja valaki a gyerekeknek, hogy hülyék vagytok, vagy soha nem fogtok leérettségizni, egy idő után ez szorongást okoz, gondolkodni kezdenek azon, hogy tényleg nem érnek semmit – tette szóvá.
Balatoni József néhány megdöbbentő statisztikai adatot is megosztott a marosvásárhelyi előadásán részt vevő szülőkkel, pedagógusokkal. 2022-ben az UNICEF-nek volt egy felmérése, amely során több mint ezer magyarországi középiskolást kérdeztek a zaklatásról, a válaszok alapján pedig a gyerekek első alkalommal 6-10 éves kor között szembesültek vele, tehát már a kisiskolás korosztályra is jellemző. A kitöltők 85 százaléka volt már zaklatás áldozata, 58 százalékukat lelkileg bántották, elenyésző volt azok száma, akik fizikai bántalmazásról számoltak be.
Az esetek 93 százalékában az osztálytársuk követte el ellenük, tehát pedagógusként, osztályfőnökként nagyon oda kell figyelni erre – hangsúlyozta Balatoni József, aki szerint a megkérdezett diákok egyharmada vallotta be, hogy ő maga is volt már zaklató.
– A diákok kevesebb mint egyharmada állította, hogy mert beszélni arról egy felnőttnek, hogy mi történt vele, vagy mert szégyellte, hogy vele ez megtörtént, vagy pedig attól tartott, hogy nem fogják elhinni. Tehát az első számú feladat, hogy olyan környezetet alakítsunk ki a gyerek körül, hogy az merjen elmondani bármit, olyan dolgot is, ami kellemetlen számára. A gyerekek 42 százaléka azt mondta, hogy a pedagógusok tudnak erről, és 33 százalékuk, hogy tesznek is valamit ellene. Tehát a több mint ezer diáknak az egyharmada mondta, hogy a pedagógusok tettek valamit a zaklatás ellen! Ez volt számomra az ijesztő adat, hogy tényleg nem történt semmi, vagy csak a diák érezte így? – tette fel a kérdést az előadó.
Hozzátette, tipikus példa, hogy ha fény derül egy ilyen esetre, felállítják a zaklatót az osztály előtt, és megszégyenítik. Ennek a következménye azonban az lesz, hogy másnap észrevétlenül, de sokkal durvábban fogja bántani az áldozatát. Ez csak olaj a tűzre, és általa azt tanítjuk a gyereknek, hogy a bántalmazást megaláztatással büntetjük, legitimizáljuk a bántalmazást. Egy esetet is elmesélt, amikor öngyilkos lett egy fiú, mert a társai zaklatták, és amikor kiderült, felnőtt férfiak hajtóvadászatot indítottak a három zaklató fiú ellen. – Ha erőszakra erőszakkal válaszolunk, ezzel azt tanítjuk a gyerekeknek, hogy ez a megoldás, és ez nincs rendjén – hangsúlyozta.
Az egyre gyakoribb online zaklatás kapcsán Balatoni József elmondta, egy 2020-as felmérés szerint Magyarországon a 10-18 éves gyerekek mintegy nyolcvan százaléka rendelkezik online platformmal, profillal. Ennek a hátulütője, hogy míg az iskolai zaklatás megszűnik, amint a gyerek kilép az iskola kapuján, és otthon legalább biztonságban érezheti magát, az online zaklatásnak az áldozat a nap 24 órájában ki van téve, bármikor megtörténhet, ez pedig állandó stresszforrás.
Ugyancsak az UNICEF 2020-ban, az online zaklatás kapcsán végzett kutatása világított rá arra, hogy ez a lányokat kétszer akkora arányban érinti, mint a fiúkat, mivel egy része az online zaklatásoknak szexuális tartalmú. Az esetek egynegyedében ismeretlen személy volt a zaklató, például olyan felnőtt, aki gyereknek adta ki magát az online térben, és így kezdett beszélgetni az áldozatokkal.
Mivel az online világ veszélyeinek egyre zsengébb korban ki vannak téve a gyerekek, az alsós tanítóknak is foglalkozni kell vele, ugyanakkor a szülők is felelősen kell eljárjanak – hívta fel a figyelmet Jocó bácsi. – Az adjon egy 5-6 éves gyereknek telefont a kezébe, aki felkészítette arra, hogy ott esetleg szembejöhet vele erőszak vagy bármi más, hiszen a gyerek is véletlenül félrekattint, vagy néha beugrik egy-egy videó a YouTube-on, amit nem kellene látnia. A gyereket nem szabad az online térben egyedül hagyni, ez olyan, mintha kiküldenénk egy bringával az autópályára – vont párhuzamot az előadó.
A kamaszok körében a világon a negyedik, Európában pedig a második leggyakoribb halálozási oknak számít az öngyilkosság, Magyarországon jelenleg évente 30-40 diák lesz öngyilkos. Ez egy osztálynyi tanulót jelent, és az esetek többségében a zaklatás áll a háttérben – kongatta meg a vészharangot Balatoni József.
Ezért rendkívül fontos mind a pedagógusoknak, mind a szülőknek odafigyelni a jelekre. Árulkodó jelzés lehet, ha a gyerek viselkedése megváltozik az addigiakhoz képest. Van gyerek, aki nem zárkózik magába, nem romlanak a tanulmányi eredményei, hanem éppen ellenkezőleg, a viselkedése pozitív irányba változik, felpörög, vidám lesz, mert otthon palástolni akarja, hogy baj van, eljátssza, hogy minden a legnagyobb rendben. Tehát ha bármilyen irányba megváltozik a viselkedése, vagy pszichoszomatikus tünetek jelentkeznek – hasfájás, fejfájás –, nem szabad elintézni azzal, hogy biztosan szimulál, hanem a végére kell járni.
Balatoni József szerint sok esetben a szülők hajlamosak elbagatellizálni a dolgokat, ha a gyerek jelzi, hogy zaklatják, elintézik azzal, hogy „semmiség, majd ha felnőtt leszel, érnek durvább dolgok is, vagy engem is bántottak, mégis ember lett belőlem”. Ezekkel, bár a szülő jó szándékkal mondja, hogy oldja velük a gyerekben a feszültséget, éppen az ellenkezőjét éri el. Ha gond van, jelezni kell az iskolában és a másik szülőnek, mivel egy ilyen helyzetet csak közösen lehet megoldani. Gyakran az első reakció a támadás, a szülő berohan az iskolába, leüvölti a zaklatót, a pedagógust, holott a higgadt, asszertív kommunikáció az, ami ilyenkor eredményre vezethet.
Az előadó hozzátette, fontos, hogy amikor a gyerekekről van szó, ne hagyjuk ki a helyzet megoldásából az érintett gyerekeket, ne azt tanítsuk nekik, hogy helyettük az életben mindig valaki meg kell oldja a problémákat; fontos, hogy hallgassa végig a zaklató is azt, hogy az áldozatban, a szülőben milyen érzések vannak, mert hosszú távon ennek lesz eredménye.
A másik fontos teendő, hogy meg kellene tanítani a gyerekeket az online tér biztonságos használatára. Ezzel azonban az a gond, hogy gyakran maguk a felnőttek sem tudják jól használni – jegyezte meg Jocó bácsi, aki az úgynevezett „nagymamaszabályról” is említést tett, aminek a lényege, hogy csak azt tegyük közzé az online térben, amit a nagymamánknak is megmutatnánk, legyen az hozzászólás, fénykép vagy üzenet.