Elgondolkodtató adatokat tettek közzé a héten a statisztikusok. Eszerint az ország kereskedelmi mérlegének hiánya az év első öt hónapjában egyharmadnyival növekedett egyéves összevetésben. És ennek az egyensúlynak a romlása nem aggasztja úgy a politikusokat, mint az állami és magánszektorok közti bérkülönbség, pedig ettől jobban kellene tartsanak.
A gazdasági híradásokban joggal aggasztónak beállított hírre rögtön jött a kormányoldali replika, hogy semmi gond, mert a gazdasági bővülés továbbra is magas. Dalolnak, mint La Fontaine tanmeséjében a tücsök, de a majdani télen, ami nem törvényszerűen esik egybe a naptári téllel, majd nem ők koplalnak, hanem az adófizetők fognak. Mert az magában valóban jó, hogy van bővülés, csak hosszabb távon nagyon nem mindegy, hogy annak mi áll a hátterében. Ha egy ország gazdasága a lakossági fogyasztás nyomán bővül, mint szép hazánké, akkor az azt jelenti, hogy a kereskedelmi láncok és a szolgáltatók kaszálnak, jó béreket és nagy összegű adókat meg szociális hozzájárulást fizetnek. A kivitelnél magasabb import pedig szépen viszi a valutaárfolyamot és a kamatszinteket is felfele, így a bankárok is örvendenek az ilyen hátterű gazdasági „bővülésnek”. A pozitív kereskedelmi mérleget felmutató országok gazdaságában viszont, ahol több az export a behozatalnál, egy adott gazdasági bővülés hátterében a termelő ágazatok nyeresége áll. Vagyis a nyersanyagok kitermelőitől a készterméket előállító teljes ipari láncban, majd a terméket piacra helyező kereskedő és szolgáltató szektorokban is mindenki profitál, és ebből a nyereségből fizetik a béreket, adókat, szociális kasszát. Ezt a nyereséget pedig a rövidlátó, negatív kereskedelmi mérlegű országok fogyasztói teszik bele az okosabbak zsebébe. És ezenkívül még fizetik a fogyasztáson alapuló „bővülésükhöz” elengedhetetlenül szükséges hiteleket is, amelyeket nyilván szintén az okosabbaktól fognak felvenni. Ebből a nézőpontból is, már csak az idén bőven milliárdosok vagyunk.
Kereskedelmi mérleghiányt illetően bezzeg élen áll szép hazánk, egy tavasszal elkészített adatsor szerint legalábbis a volt szocialista barakk tagországainak sorában. Ezt a régiót nézve, a múlt évben 15,4 milliárd eurós hiányt könyveltünk el, míg az ellenpólust jelentő csehek például 15,5 milliárd eurós többletet. Az már csak hab a tortán, hogy a bruttó értékben a mienkkel egy nagyságrenden álló cseh gazdaságot egy feleakkora lélekszámú ország működteti. De a gond ott van, hogy míg a mindenki számára egyformán jó gazdasági kontextus utóbbi éveiben mi fogyasztáson alapuló szép színes lufit fújunk, addig az okosabban vezetett országokban nem a pillanatnyi hasznot lesik, hanem a jó körülmények jelentette fejlődési lehetőséggel igyekeznek élni. Ilyenformán a köztünk és a fejlettebb országok közti életszínvonalbeli különbséget esélyünk sincs csökkenteni, amíg olyan politikusok vezetnek, akik a héten kiderült adatok mutatta helyzetet képesek sikeresnek lefesteni.
