A természet kalendáriuma (DX.)

Április végi, május eleji sétánkat a csillagos égbolton kezdjük. Ha időd engedi, tarts velem, kedves Olvasóm.

Most az állatövi csillagképek közül a Rák, az Oroszlán, a Szűz és a Mérleg rajzolódik ki az ég brokátjára. Az Ökörhajcsár Arcturusa, a Szűz Spicája és az Oroszlán Regulusa a tavaszi égbolt három legfényesebb csillaga.

A Rák az ógörög monda szerint vigasztalásul került az égre. Midőn Héraklész a lernai hidrával küzdött, Héra, aki a vesztére tört, egy rákot küldött, hogy a hős lábába marjon, Héraklész azonban eltaposta, Héra helyezte végső nyughelyére, az égre.

Az Oroszlán a nemeai oroszlán, melynek elpusztítása ugyancsak Héraklész egyik hőstette volt.

A Szűzről sokféle mese szól. Tartják Justitiának, az igazság istennőjének, aki kezében a szomszéd csillagképet, a Mérleget tatja. Egy másik monda szerint ő Ikariosz-lány, Érigoné. Dionüszosz egy ízben borral ajándékozta meg Ikarioszt, s meghagyta, hogy terjessze a szőlőművelést. Ikariosz első szüretekor pásztorai lerészegedtek, azt hitték, hogy Ikariosz megmérgezte őket, s agyon-verték. Érigonét kutyájuk, Szeirosz (Sirius) vezette el a szörnyű tetthelyre. Sirius az egész égbolt legfényesebb csillaga lett a Nagy Kutya csillagképben. Ikariosszal azonosítja a monda az Ökörhajcsárt. A Szűz egyik csillaga a Vindemiatrix, a szőlőművelő asszony. Férfi párja a Videmiator. Ebből a szóból ered a magyar vincellér szavunk is.

Ereszkedjünk most kissé lennebb, a Föld atmoszférájába. Ilyentájt egyre nő a napsütéses órák száma, s a csapadék is több lesz. Májusban az időjárást gyakran a szubtrópusi meleg levegőtömegek alakítják. A nagy nedvességtartalmú levegő sok csendes esőt hoz, de a sok felhő és eső ellenére a hőmérsékleti viszonyok úgy alakulnak, hogy a növények fejlődéséhez fölöttébb kedvező az időjárás.

Mára azonban a klímaváltozás átalakítja e néhány évszázada kialakult rendjét a természet évszakos változásának. Hogy hol robban a klímaváltozás bombája? Úgy néz ki most, hogy a boreális erdők övezetében, az Északi- sarkkörtől délre elhelyezkedő tajgában: Oroszország, Alaszka, Kanada, Skandinávia erdeiben. A Nagy-Északi-erdő a világ legnagyobb földi széntárolója. A fagyott talajba kötött szénvegyületek – a CO2 és a CH4 – a légkörbe kerülve az üvegházhatás fokozódását eredményezik, ami globális felmelegedéshez vezet.

Annak valószínűsége, hogy a jelenlegi képességeink elegendők ahhoz, hogy a Föld globális átlaghőmérsékletét 2 C-fok alatt tartsuk, elég kicsi – mondta Corey Brad-shaw, a boreális erdők szakértője, az Adelaide Egyetem professzora. – Épp ezért minden lehetséges módot minél előbb ki kell használnunk, hogy kitűzött célunk tartható maradjon. Erdeink megőrzése, azok helyreállítása a megoldás részét képezi.

A korább feltételezettnél jóval több szén rejlik a boreális erdők talajában. Míg a trópusi erdőkben a szénvegyületek az élő fákban koncentrálódnak, a boreális erdők szenének 95%-a a talajban raktározódik. Ezen erdők harmadára ugyanis a permafroszt, az állandóan fagyos talaj jellemző. Oroszország és Kanada eme tőzeges területei majdnem 350 millió hektárt tesznek ki.

A boreális zóna erdei különösen fontosak a klímavállalás betartásának szempontjából – álltja Charlie Koven, a Berkeley Lab permafrosztra szakosodott kutatója –, mivel hatalmas mennyiségű szén tárolódik ezen erdők állandóan fagyott talajában. A katasztrofális klímaváltozás elkerülése érdekében nem szeretnénk, ha ezek felszabadulnának.

E tekintetben az erdőtüzek elszaporodása nagyon fontos. Márpedig az utóbbi időben intenzív és nagy kiterjedésű erdőtüzek tizedelik Kanada és Szibéria erdeit. Az utóbbi idők erdőtüzeinek példátlan szaporodását a szakemberek a globális felmelegedéssel magyarázzák. Más hatásuk is van a nagy erdőtüzeknek. Példának okáért, a 2012-es nagy erdőtüzek korma-pernyéje is hozzájárult a grönlandi jégtakaró majdnem teljes felszíni olvadásához. Ha a grönlandi jégtakaró teljesen eltűnne, a világóceán szintje 6 métert emelkedne.

A fenyőbogarak meg a fenyőbagolylepke elsőre ártalmatlannak tűnő, csak helyi károsodást okozó rovarok. Azonban képesek foltokban kiirtani a tajgát, hozzájárulva a raktározott szén felszabadulásához. A növekvő évi átlaghő kimondottan kedvez e rovarok tömeges elszaporodásának. Brit Columbiában és Szibéria egyes területein már bizonyították romboló hatásukat.

A hegyi fenyőbogarak megjelenése következtében becsült éves szénfelszabadulás Kanada nyugati részén 50%-kal magasabb azoknál az értékeknél, melyek az erdőtüzekkel hozhatók összefüggésbe – írta Bradshaw. Az enyhébb telek a magasabb rovartúlélést és a növekvő szaporodást fokozzák, tovább rontva a kialakult helyzetet – a boreális erdőkre már így is a 1,5 C-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés a jellemző. Az eredmény a természetben ritkán megvalósuló pozitív visszacsatolási folyamat. Ugyanakkor az erdők majd észak felé terjednek tovább, hogy az optimális hőmérsékleten éljenek. Ezzel együtt a globális felmelegedés szárazsághoz vezethet a délibb területeken, ami miatt az erdő megritkul, a permafroszt megolvad, felszabadítva ezzel a magában tárolt CO2-ot és CH4-t.

Az olvadó permafrosztból származó szén-dioxid csak Oroszországban többszörösen nagyobb lehet, mint ami jelenleg a trópusi erdők irtásából szabadul fel – vonja le a végkövetkeztetést Bradshaw.

Hogy az emberiség képes-e e természeti folyamat leállítására, kérdéses. Neves geológusok, paleobotanikusok arra hívják fel a figyelmet, hogy ilyen nagyságrendű klímaváltozások máskor is voltak a Föld életében – az ember nélküli Föld életében –, s ezeket a folyamatokat leállítani a földlakó ember képtelen, csak lassíthatja őket. Hogy kinek lesz igaza e tekintetben? A válaszra nem néhány évnyi, évtizednyi időt kell várni, hanem néhány száz (?), ezer (?), százezer (?) évet.

Ami tény: az emberiség újra ráébredt kicsiny voltára, egyben arra a felelősségre, amellyel a teremtett világ iránt adós. Az ember nem tudja meghódítani a természetet, annak pásztora kellene legyen. Ennek az eszmének évezredes hagyományait közel két évszázaddal ezelőtt mintha elfeledte volna, de mára újra felfedezni véli, s főleg meg akarja valósítani.

Az ókor görögje, rómaija mitológiájába foglalta az egységes természet tiszteletét. És kegyetlenül büntette a természet rongálóit.

Pán, a pásztoristen, Artemisz, a vadállatok istennője a természetet védték az emberrel szemben. Artemisz, a rómaiak Dianája, egyben a vadászat istennője is volt. (Maga a vadászat alapvető életforma, aminek sosem volt/lehet célja a természet tönkretétele.) Artemisz megöli Oriont, a híres vadászt, mert az azzal kérkedett, hogy minden állatot le tud ölni. Egy másik vadászt, Aktaeont pedig saját vérebeivel tépeti szét, mert meglesve őt fürdőzés közben, lenyilazta szent szarvasát. Agamemnonra, aki a megszentelt ligetben szarvast ejtett – Szophoklész írja – azt a büntetést mérte, hogy áldozza fel saját leányát.

Az ógörög vadászok tisztelték a védett helyeket: az istenek szent ligeteit. Az Olümposz az ógörög világ legfőbb természetvédelmi területe volt. Az istenek szent fái – Zeusz tölgye, Apolló babérfája, Pán fenyője, Héra fűzfája – védettséget élveztek. A fák őrizői a nimfák és a driádok voltak. Amikor Eüszihthon, Tesszália királya kivágott egy tölgyfát Ceres megszentelt erdejében, az istenek csillapíthatatlan éhséggel súj- tották. A megszentelt ligetekből, erdőkből még az elszáradt növényzetet sem takarították, így megőrizve olyan fajokat, amelyek a mező- s erdőgazdálkodásba bevont területekről kipusztultak.

Az ógörögök mélységesen tisztelték Föld-anyát, minden élet eredőjét és oltalmazóját, a természetet. Hitük szerint a világ az elemek szüntelen ciklikus megújhodásán alapszik, nincs végérvényes kezdet és vég sem, csupán a részek keveredése és cseréje – ezt nevezték természetnek.

(…) A szőllőszemben alszik így a bor

ahogy te most mibennünk rejtezel.

Pattanj ki hát! egy régesrégi kép

kisért a dalló száju boldogokról;

de jaj, tudunk-e énekelni még?

– Himnusz a békéről. A117 éve, 1905. május 5-én született Radnóti Miklós írja ezt 1938-ban – 

(…) didergő erdők anyja… nap:

leheld be zúzos fáidat meleggel,

s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk

e háboruk perzselte télben itt,

ahol az ellenállni gyönge lélek

tanulja már az öklök érveit.

Nyarakra gondolunk s hogy erdeink

majd lombosodnak s bennük járni jó,

és kertjeinknek sűrü illatában

fáján akad a hullni kész dió!

(…) zászlós sörényü, csillogó lovak

száguldanak a hulló nap felé!

s fejünk felett surrog és csivog

a fecskefészkektől sötét eresz!

Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.

Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!

Békével maradok s kiváló tisztelettel. 

Kelt 2022. április 29-én, anyák napja előtt két nappal.