2024. june 26., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A hegytetőn hiún rikolt a páva,

az éjszakától félti köntösét;

az álom hűs ében-oázisába

cammognak már fáradt felhő-tevék.


Üvegcimbalmos tücskök muzsikálnak

– van a világon még szebb zenekar? –

Most kellene megállnia a nyárnak,

mielőtt még az álom eltakar.


Most kellene megállnia a nyárnak,

s torpanna bár meg az egész világ!

Kertünkre illat-mézet trombitálnak

kórusban a pilledt petúniák.


Tücsök, cigánykám! fújjad, sose szüntesd

gyermekkorunk nyáresteli dalát,

kísérd vele pusztuló életünket,

s majd sírunkon is ezt fújjad tovább!


Lankadt szűzek, pilledt petúniák,

fujjátok ránk illatos harsonátok!

Akkor úgysem fújhatjátok reánk,

amikor majd sírunkon trombitáltok.

Illat-mézet trombitálnak kórusban a pilledt petúniák


Szép nyári zenekar. Kilencven éve, 1934-ben vetette papírra Jékely Zoltán. Szavával indulok e heti tudomány- és kultúrtörténeti sétámra. Tarts velem, kedves Olvasóm!

Június 14. a véradók világnapja. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a Nemzetközi Vöröskereszttel karöltve kezdeményezte a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság javaslatára 2005-ben, hogy június 14-én a több vércsoport felfedezőjének születésnapjához kötötten ünnepeljük a véradókat – számuk világszerte több millióra tehető. Az osztrák Karl Landsteiner Nobel-díjas orvos 1868-ban született.

Hat évre e születésnaptól, 1874. június 15-én látta meg a napvilágot Böckh Hugó geológus, az olaj- és földgázkutatás legkiválóbb egykori magyar szakértője. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte, s lett a budapesti műegyetemen Schmidt Sándor mineralógus tanársegédje. 1900-tól a selmecbányai Bányászati Akadémia tanára lett. 1915-ben javaslatára kezdődtek meg a kőolajkutatások Egbell határában. Ez volt az első eset, amikor Eötvös-ingával sikerült kimutatni föld alatti, rejtett kőolajszerkezetet. A sikeres fúrás után 1918-tól az állami bányászati monopóliumok és kutatások központjának igazgatójává nevezték ki. Aztán jött Trianon, s a selmecbányai Akadémia Sopronba menekült. Az 1920-as években a perzsiai olajkutatásokat vezette, az Eötvös-inga segítségével hatalmas olajmezőket tárt fel. 1929-től haláláig a budapesti Földtani Intézet igazgatója volt. Kőzettani és őslénytani művei főként a Földtani Közlönyben, a Földtani Intézet évkönyveiben és a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg.

Június 17. az elsivatagosodás és kiszáradás elleni küzdelem világnapja. E napon, 1994-ben, fogadták el az ENSZ-ben az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményt. Az emberi tevékenységek is okai a szárazföld, a talaj világméretű pusztulásának. A figyelmet rá kell irányítani a nemzetközi összefogás szükségességére, a szárazság világméretű hatásaira. A Föld felszínének egynegyedét szárazföld borítja. A sivatagok vészjósló mértékben terjeszkednek, és egyre nagyobb a szárazság. Ma már több mint egy milliárd embert fenyeget az otthontalanság veszélye, ami az elsivatagosodás miatt következhet be. Ez is szerepet játszik a világméretű migrációban.

Június 17-én lesz 141 éve, hogy megszületett Unger Emil zoológus, hidrobiológus. A halak biológiáját, életmódját, rendszertanát és elterjedését tanulmányozta. 1924-től 1943-ig a Halászat című lapot szerkesztette, ő írta az első magyar halhatározót. Hermann Ottó és Vutskits György magyar ichtyológiai örökségének legkiválóbb képviselője, a főváros ostromakor szovjet bombatámadás következtében szerzett sebesülésébe halt bele.

Ugyane nap, 1927-ben született Pusztakamaráson a Herder- és Kossuth-díjas Sütő András is.

Hadd idézzek a Meg kell maradni! esszéjéből:

„És mit tapasztaltam még? Hogy Iliescu elnök urunk sajnos tévedett, amikor a nyugati magyar emigrációt, diaszpórát példaként állította oda a román emigráció elé, mondván: a magyarok egységesek a nemzeti célokban. Sajnos, ez így nem igaz. A nyugati szórványmagyarságot is számtalan ellentét bomlasztja. Csak Amerikában 300 magyar egyesület, szövetség, kultúrközösség stb. működik. Ezek persze nem húznak 301-fele, de egységes föllépésük még messzi álom a holnap horizontján. Jóleső volt mégis tapasztalni, hogy kisebbségjogi küzdelmeink iránt az érdeklődés lankadatlan, sőt fokozódó. Ez persze nem új jelenség. Ismeretes, hogy az első nemzetközi visszhangot keltő erkölcsi-politikai megszégyenítés Ceauşescut épp New Yorkban érte a hetvenes évek végén. A világszenzációt keltő tüntetést az amerikai magyar közösség szervezte ellene.”

Aktualitását e szövegnek az adja, hogy június 20. a menekültek világnapja. Bizony rég megfeledkeztünk arról, hogy az Afrikai Egységszervezet indítványára 1975. június 20. óta minden évben megtartották az afrikai menekültek napját, arra emlékezve, hogy 1974. június 20-án életbe lépett az egységszervezet vezetőinek megállapodása. Ehhez csatlakozott az ENSZ közgyűlése azzal, hogy ezt a napot világnappá nyilvánította. 2001-ben tartottak először e napon rendezvényeket, amikor a menekültek helyzetére hívták fel a figyelmet világszerte.

Csillog a küllő,

táncol a lőcs,

mennek az árva

menekülők.

Kuksol a gyermek,

fel se tekint,

anyja körülnéz:

hátha megint?

Bús szeme szúrón

égre mered:

nem jönnek újra

a szörnyetegek?

De, íme, csend van,

s ó, az egek!

A felhők alján végtelen szelíden

egy békességes barna sas lebeg.

 Heggyel az ég egybemosódik, cammognak a fáradt felhő-tevék


Jékely Zoltán 1944-ben írta a Menekülők című versét.

No igen. Volt ilyen menekülés is. 1944-ben nagyanyám, miután 1940-ben Magyarózdról a falu kimenekítette református kántortanító nagyapámat és családját Vásárhelyre – különben nyakas nagyapám nem élte volna túl Dél-Erdélyben a bécsi döntés következményeit –, s miután 1944-ben édesapám, nagyapámmal és nagybátyámmal – a gimnázium gyorstalpaló befejezése után – frontharcossá vedlett, s tébécés frissen tüdőlebeny-rezekción átesett nagynénémet Kolozsváron a tüdőklinikán kellett hagynia, egymaga egészen a Szemeringig menekült, terelődött, onnan tért vissza.

Aztán volt más menekülés is – 1990 előtt…

Most meg évek óta érkeznek a menekültek... és a migránsok. És eddig elképzelhetetlen káoszba taszítják a migránsok Nyugat-Európát. A no-go zónák igenis ökológiai katasztrófa felé is sodorják a kontinenst.

Jönnek az ukrajnai magyarok is... Meg az ukránok. Egyesek valóban menekülnek. Magyarok és ukránok egyaránt. Aztán megjelentek a mercedeses ukránok, Budapesten is. Olyan járgányokban feszítenek, amelyek az álom kategóriát képviselik az átlag közép-európai ember számára. Arrogánsak. Ők is menekültek.

S közben maradnak a szegények – magyarok és ukránok – hazájukban, ágyútölteléknek...

Ami ott történik – nem csak a háború, de a termőföldek kirablása (ami nem a háborúval kezdődött!), parlagra kerülése, leromlása, a GMO-növények masszív termesztése – szintén ökológiai katasztrófa felé tereli immár Kelet-Európát is.

Lenne már béke! Hallgassanak el a fegyverek, s ne fenyegetőzzön senki atomfegyverekkel!

Minap hallottam, hogy egy vén Hirosima-túlélő japán egyszerűen hihetetlennek tartotta, hogy akadnak olyan európai államférfiak, akik nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetik egymást...

Az ENSZ? 2016 óta június 18-án ünnepelteti a fenntartható gasztronómia világnapját. Az ENSZ-állásfoglalás elismeri a gasztronómiát olyan kulturális kifejezésként, amely a világ természeti és kulturális sokféleségéhez kapcsolódik.

A világnap célja, hogy elgondolkodjunk azon, miképp kímélhetjük meg erőforrásainkat – indokolják e nap bevezetését.

Hát igen. Persze ez is kell. De szememben ez csupán játszadozásnak tűnik. Pótcselekvésnek.

Ha meg akarjuk tartani élőnek bolygónkat, fontossági sorrendben kellene megoldani feladatainkat. Hogy békésen és békében érkezhessen mindenki saját útjának végére.

„...helyileg is csak az »érvényes«, ami a világ egészére érvényes. 

Kányádi Sándor, a világköltészetnek: az értékek népek közötti megbecsülésének és cseréjének eltökélt híve…”. Kedves Olvasóm, engedd meg, hogy ma Lengyel Balázs gondolatával emlékezzem a hat éve, 2018. június 20-án elhunyt költőre – „...nem csak Erdélyről és Erdélynek írt. Írt az anyaországnak, Magyarországnak és írt Európának, sőt az egész világnak.” A természet önmagába visszatérő változását s az örök változásból kicsöppenő egyén feltartóztathatatlan, elmúlásba tokolló öregedését megfogalmazó Távolodóban című versével idézem őt:


távolra még ellát a szem

de a közeli apróságok már

a betűk is megkívánnak

félkarnyújtásnyi távolságot


és ködösül a távol is

heggyel az ég egybemosódik

és kezded el-elhagyogatni

fontosnak vélt vinnivalóid


süllyedőben emelkedőben

látod a foszló láthatárt is

osztogasd szét amid maradt

ingyen is átvisz ha ki átvisz


s hátra ne nézz kiket szeretsz

a maguk útján nem utánad

mendegélnek akaszd a fára

üresen maradt tarisznyádat


Maradok kiváló tisztelettel s békességgel.


Kelt 2024-ben, Szent Iván hó idusa előtt egy nappal


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató