2025. április 24., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely


A mennybolt egyre mosolyog.

A földből buja szagok kelnek.

Telt mellet bont a bársony éj, s vidám,

hunyori csillagok huncut dalokat énekelnek.


A cinkó meggyfa megremeg,

szinte pirong, hogy termőképes.

Bimbóit rejtné – nem lehet…

S mire hajnali fény dereng

kacér pompában menyecskés lesz.


Horváth István az Utunkban 1959. április 23-án megjelent Április című versével érkezem hónapunk utolsó hetébe. Tekintsünk kissé vissza szeszélyességére. Idén is megérdemelte az évszázados ítéletet: Április hét tél, hét nyár. Magam kétszer is cseréltem kalapom filcét szalmára.

Réges-régi feljegyzések tanúságát hívom segítségül.

Kr. u. 373-ban Julianus apostata hadseregét szórta szét egy április végi ítéletidő.

1228 áprilisában heteken keresztül olyan meleg volt, hogy a búza sárgulni kezdett.

1359 áprilisában a hideg csaknem az összes szőlőskertet tönkretette Európában.

1446 áprilisában Közép- és Nyugat-Európában igen erős hideg és nagy havazás volt.

1699 áprilisa rendkívül szárazsággal sújtotta egész Erdélyt. „A föld olyan kemény volt, mint a vas” – írja az akkori krónikás.


Napnyugta aranykárpitja



Hanem mégiscsak 2025-ben is a tavasz kezdete volt április.

Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen, és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak. 

Követve Wass Albert intő tanácsát, ezt teszem éppen, s összegezek.

Erdőt-mezőt járva találkára hívogatott itt-ott egy-egy tavaszikankalin-csokor. A dombperemeken halvány lilás virágait a tavaszi lednek – a lebomló antocián miatt – idén is már kékre festette át. A Somostető üde talaján a fehér virágú galambvirág, a berki szellőrózsa és a sárga bogláros szellőrózsa virágszőnyegdarabkái lassan beleolvadtak már a fény után törekvő kalászosok sötétedő zöldjébe. De már bontja szirmait az Udvarfalva fölötti napsütötte domboldal legszebb dísze, a törpe nőszirom. Mint neve is jelzi, szépségét éppen alakja adja, jelzője alig néhány centis szárhosszára utal.

A rovarvilág is megelevenedett. Az áttelelő petékből kikelt hernyók már lakmározzák a növények zöldjét. Vámosgálfalván, a tavaszi jégesőt követően, a kirobbanó fényben már röpködő káposztalepkékre csodálkoztam rá.

A Maros lapályán a vöröshasú unka is feltünedezik. Valahol Vécs fölött talán a sárgahasú unokatestvére is ébredezik. Április a varangyosbékák nászidőszaka. A Galonya mentén április közepétől kezdődik a foltos szalamandrák násza, s április végére várható, hogy a Nagygát fölötti füzesekben ébredezni kezd a zöld levelibékák lusta hada is.

A legkorábban előmerészkedő fürge gyík után április elején már láthattunk zöld gyíkot is a Jedd alatti Kincses-dombokon. S a Vácmány szárazuló alján április közepétől előkerülhettek a homoki gyíkok.

A Maros Kutyfalva környéki holtágaiban nagy valószínűséggel áprilistól mocsári teknőst is megleshetünk – amely iszapba vagy a part fövényébe ásott telelőjéből kecmereg a fényre.

A gólyapár visszavette fészkét az omladozó abosfalvi Apor-kastély előtti villanyoszlopon. Kelepelésükre rácsodálkoztak az út túloldalán a kis református templomba búcsúztatóra érkezők. Alaposan eláztatta őket a hirtelen érkező jeges eső. A napnyugta már aranyba vonta a szeszélyesen kitisztuló ég alját a hófehér templomtorony mögött. Az elárvult virágoskert tulipánjai emlékeket bájolnak.


Messziről jössz. Nagyon mesze van minden,

amire test és lélek várni mer.

Mintha az ég hasadna lépteidben,

a csendet mennyek vére önti el,


és mossa éjszakák fekete szennyét.

A földre a szenny álarcként tapad.

Nagy fájdalmakon dereng át a nemlét,

míg vajúdik a boldog virradat,


s megszületik az élet folytatása.

Tűnik az árnyak bizonytalansága,

a fényben minden önmagára lel.


Az ég sebe beforr, vére leszárad,

nyüzsgő élet özönli el a tájat,

mire a titkokból megérkezel.


Gál Éva Emese Reggel versét csak áprilisban írhatta – gondolom –, talán éppen egy gyász után.

A legkorábban érkező füsti fecskéket követik a parti-, majd a molnárfecskék csapatai is. Ebben a hónapban érkezik a ritka gólyatöcs és gulipán mellett,  viszonylag későn, a kiskócsag – a Faragói-tóra is. A később érkező poszáták mellett megjelennek a fülemülék a gernyeszegi Teleki-kastély kertjében.


Elárvult virágoskert tulipánjai



Márkus napján, április 25-én


Ha megszólal a pacsirta, a béka, jó termést várhatsz,

De ha hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a tavasz.


– így tartja a népi regula; meg azt, hogy


Márk zöld búzával jő.


Márk, a négy evangélista egyike, Pál és Barnabás apostolokat kísérte volt, Pált Rómába is követte. A hagyomány szerint Szent Péter tolmácsolója volt, az ő diktálása nyomán írta meg evangéliumát. Állítólag ő volt Alexandria első püspöke, ott is szenvedett mártírhalált április 25-én, húsvét napján. Állítólagos maradványait Velence szerezte meg a IX. században, azóta ő a tenger királynőjének védőszentje. Attribútuma a szárnyas oroszlán: evangéliumát Keresztelő Szent János pusztában bömbölő kiáltásával kezdi.

Márk attribútuma naptári szempontból értelmetlen jelkép – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. – Az oroszlán (...)az Oroszlán havába illene, Márk helyére pedig Lukács, akinek jelképe a Bika (Ökör). Viszont a román templomokban, amelyekben a négy evangélista állatövi jelképeit szívesen pingálták a keresztboltozat lunettáira, már  (…) égtáji helyeiknek megfelelően ábrázolták őket.

A kizöldült erdők, mezők már biztosítják a táplálékot a növényevő emlősöknek. A rovarok pedig rovar-evő emlőseinknek szolgálnak eledelül. Esti sétáinkon ismét találkozhatunk sünökkel.

A laza talajú, ritkás erdőkkel borított domboldalak lakója az üregi nyúl is. Ebben az időben látnak napvilágot egyik legfőbb ellenségének, a rókának a kölykei is. Megleshetni őket Koronka fölött, a Vácmány alatt is akár.

A hónap folyamán vedlenek a vaddisznók, szarvasok. Az öreg szarvasbikák agancsa ugyan még barkás, de már tekintélyes méretű és súlyú lehet. De a Németkalap alatt csak őzbakok csatáznak. Nem úgy a medvék – egyre nagyobb revírt próbálnak foglalni, még Vásárhely közvetlen környékére is lemerészkednek.

Április 27. fehérvasárnap, húsvét második vasárnapja. Nevét eredetileg onnan kapta, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek – a felnőttkorban megkeresztelt katolikusok – ekkor vetették le fehér ruhájukat. Keresztszüleik ilyenkor föltétlenül megvendégelték őket. Később, amikor a katekumenátus megszűnt, és már az újszülötteket is megkeresztelték, ezen a napon történt a házasulandók között a leendő keresztkomáknak, keresztszülőknek kiszemelése. A magyarság körében, több hagyományőrző tájunkon legújabb időkig élő komálás, komatálküldés, mátkálás ennek az ókeresztény liturgikus képzetkörnek laikussá vált maradványa. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást.

A komatálazás megelevenedő szokására a Maros felső folyása mentén s a Nyárádmentén is rálelhetünk.

A komatálból nem hiányozhatott a húsvéti tojás, kalács, kis üveg ital. Az ajándékot kapó kivett a tálból egy húsvéti tojást, s helyette két másikat rakott a tálba cserébe; más helyeken az egész tálat elvette, s helyébe egy másik tálat küldött. A komatál átadása énekelt, mondott köszöntő kíséretében történt. Például ilyeneket mondtak:


Komatálat hoztam,

Fel is koszorúztam,

Koma küldte komának,

Hogy váltsa ki magának.

Ha nem váltja magának,

Küldje vissza komának.


A hónap utolsó napja 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére a méhek napja.

Hadd köszönjek el jómagam is áprilistól Arany János 1847-ben írt A méh románcával:


Ablak alatt

A pünkösdi rózsa,

Kezd egy kicsit

Fesleni bimbója:

Kékszemű lyány,

Válogat belőle,

Koszorúnak

Holnap esküvőre.


Reménykedik

Egy kis méh az ágon:

Szép eladó,

Jaj, ne bántsd virágom!

Ezt az egyet

Magamnak kerestem,

Alig hasadt

Mikor eljegyeztem.


Felel a lyány:

Te bohó kis állat!

Lelsz te rózsát

Nem egyet, ha’ százat,

Holnap is nyit,

Holnap is eljössz te

Csak ne kívánd

Ami legszebb közte.


Mond a kis méh:

Szőke szép hajadon,

Neked Isten

Hű szeretőt adjon!

Nem sok amit

Kívánok tetőled:

Ne szakaszd le

Az én szeretőmet.


Felel a lyány:

Dehogynem szakasztom!

Dehogy leszek

E ne’kűl menyasszony!

Koszorúmban

Ezt fonom előre,

Úgy vigyenek

Holnap esküvőre.


El se mondá,

Nyúlt a szép bimbóhoz

Hogy letörje

A virágcsomóhoz.

A szegény méh

Rárepült kezére,

Csókot adni

Annak a fejére.


„Hess te gyilkos!

Ne bocsáss fullánkot:

Leszakasztám,

Vigyed a virágod.”

„Szép menyasszony,

Már nekem mi haszna!

Koszorúdnak

Híja lesz miatta.”


Koszorúdnak

Híja lesz miatta –

Ezt a kis méh

Keserűn mondhatta,

Mert a szíve,

Hiába parányi,

Nagyon tudott

A virágért fájni.


S a leánynak,

Hiába kiáltott,

Szeme alá

Üti a fullánkot;

Szegény bogár!

S maga haldokolva

Félreült, egy

Rozmarin-bokorra.


Szép menyasszony

Jajgat a sebével,

Esküvőre

Sem mehet szemével:

Holdfogyásig

Dagadt lőn a tája…

Azalatt meg

Elhagyá babája.


Gondolom, tanulsága egyértelmű.


Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2025-ben, Márkus napján


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató