Ima a gyermekekért. Az urbánus költő, Szabó Lőrinc, az élő és élettelen természetet szólítja meg a gyermekek érdekében.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Az 1943-ban megjelent Régen és most kötetben olvasható vers a négy évszakot kéri
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
1954 óta az UNICEF kezdeményezésére szeptember 20-án tartjuk a gyermekek világnapját.
A szőlőszemben alszik még a bor
Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!
A felnőttek gonosz világával szemben a költő a négy őselemhez fordul engedelemért. Anaximandrosz kozmogóniája szerint keletkezésüket, pusztulásukat és harmóniájukat az apeiron szabja meg. A térben és időben végtelen apeiron szülte a hideget és a meleget, ezek elkülönülésével a nedvességet és szárazságot.
Szeptember 21. még a Szűz jegyébe esik, de már közel a mérleg hava és véle új határnap: az őszi nap-éj egyenlőség napja. Az a kevés, amit Mátéról tudunk, magyarázza, miért épp az apostol kapott helyet szeptember utolsó dekádjában – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában.
Máté, az első evangélium szerzője, adószedő és vámos volt, elengedhetetlen kelléke volt a mérleg. Az ószövetségi idők fizetőeszköze a súlyra mért nemesfém volt: a pénzérmék súlyát is ellenőrizték, hiszen a csalást az érmék körülnyírásával követték el. Ez lehetett az ok, amely Mátét illetően a jelképekre fogékony korai naptárszerkesztőket befolyásolta.
Az evangéliumok szűkszavú adatait a későbbi legendaszerzők dúsították fel a tőlük megszokott „ponyvastílusban”. Eszerint Etiópiában hirdette az igét. Amikor az általa megtérített uralkodó meghalt, utóda szemet vetett az elhunyt király keresztény leányára, akit Máté felvett az Istennek szentelt szüzek közé. Mivel a frigy egyetlen akadálya az apostol volt, a király máglyán akarta elégetni; egy legenda szerint azonban Máté imájára a tűz kialudt, és az apostol késő öregkorában halt meg békében. E különös apokrif keletkezésének oka, hogy a Máté-nap a Szűz jegyébe esik. Mint ahogy a „tűzoltó” Szűzre vall a kialvó máglya motívuma is. A kép azonban a közelgő őszpontra is ráirányítja figyelmünket, hiszen a nappálya drámai gyorsaságú rövidülése az égi tűz erejének feltűnő gyengülésével jár együtt.
1981-ben az ENSZ Közgyűlésének nyitónapján úgy határoztak, hogy minden év szeptemberének harmadik keddjén ünneplik a béke nemzetközi napját. Egy 2001-es határozat értelmében 2002 óta szeptember 21-én tartjuk ezt a napot. Az ENSZ Közgyűlése arra kérte az országokat, hogy tekintsék ezt a fegyverszünet és az erőszakmentesség napjának.
Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptű béke!
Így indította 1938-ban Himnusz a békéről című versét Radnóti Miklós.
Szólnék most újra, merre vagy? hová
tűntél e télből, mely rólad papol
s acélt fen szívek ellen, – ellened!
A szőlőszemben alszik így a bor
ahogy te most mibennünk rejtezel.
Pattanj ki hát! egy régesrégi kép
kísért a dalló szájú boldogokról;
de jaj, tudunk-e énekelni még?
(...)Nyarakra gondolunk s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó,
és kertjeinknek sűrű illatában
fáján akad a hullni kész dió!
s arany napoknak alján pattanó
labdák körül gomolygó gombolyag,
gyereksereg visong; a réteken
zászlós sörényű, csillogó lovak
száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett surrog és csivog
a fecskefészkektől sötét eresz!
Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.
Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!
Szeptember 21. 1883-ban e napon volt Az ember tragédiájának ősbemutatója a majdnem tízéves Budapest Nemzeti Színházában. 1984-től e nap a magyar dráma napja. Madách Imre ritkán természeti képpel kezdte költeményeit:
Hűs őszi est, a szél sivítva jára,
S kocogni jött szobámnak ablakára;
Szobámban halvány lángú lámpa ége,
Én gondolkodva néztem bús szemébe,
És éjsötét volt lelkem gondolatja,
Előttem állt az ínség rémalakja…
– írta volt Elveink című költeményében –
Hányan éheznek, fáznak most az éjben,
Míg én világom kényelemmel élem.
Így elmélkedtem s kissé fázni kezdtem.
Egy jó palack bort hát elémbe vettem,
És ivogattam mindent elfeledve.
Ah lám az ember ilyen gyenge, gyenge!
A csillagászati ősz szeptember 23-án kezdődik. Ettől kezdve a Nap a Baktérítő felé távolodik az egyenlítőtől, sugarai egyre laposabb szöget zárnak be a földtengellyel. Ezért az északi féltekén rövidülnek és hűvösebbek lesznek a nappalok, közelít a tél. A meteorológiai ősz Európában már szeptember elején beköszönt. A régi kelták és a kínaiak viszont már augusztus elején megülték az ősz kezdőünnepét, náluk az őszi nap-éj egyenlőség napja az évszak zenitje, annak eszmei közepét foglalta el. A kínai naptárban például az ősz augusztus 7-én kezdődik, és november 6-ig tart, s az őszpont az évszakot majdnem pontosan kétszer másfél holdhónapra, 46, illetve 44 napra osztja. A kínai és japán őszt a krizantémünnepek aranyozzák be. Ez a virág, amelyet Európa csak a XVIII. század végén ismert meg, a japánok és kínaiak „őszirózsája” volt. Nyílásának ideje miatt e gondolatot Európa is átvette, így lett a krizantém őszszimbólum.
Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja...
Ezzel a természeti képpel kezdi Arany János a Toldi estéjét.
Milliom kis naptól ragyogott a mező:
Akárhova nézett, csak azt látta: ez ő!
Itt egy tócsa tükrén, s felvetődő halán,
Ott egy kis bogáron, s a gyep pókfonalán,
Mindenütt, mindenütt, meddig szeme kilát,
Láthatá a vén nap önnön ia-fiát…
Szeptember 26. A tiszta hegyek napja. Ez a nap a természetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet számos más világnap mellett. A nemzeti parkok illetékesei és a zöldszervezetek kezdeményeznek ezen a napon társadalmi munkát: hulladékot gyűjtenek, tisztítják a természetet.
Csillagászati ősz. Madách melankóliája visszhangzik Csukás István soraiból:
A magasban már az új évszak remek ólja felépült;
az ember fázósan jó vacsorára, tüzelőre gondol,
a pázsitot faggyal beretváló hajnalokra, a
postássapkájú délelőttökre, a lassan érkező lázra,
a nyár, no lám, mint egy végrehajthatatlan ítélet, elévült,
az új bírák, a dérparókás virágok a kerítés
mögött fontoskodnak, az ablakból rájuk látok,
s szorongva cigarettázom, míg felizzó érzékeim loholva
próbálják utolérni az időt, mely mint a vonat utolsó vagonja,
kihúzódik a láthatárból; egy mozdulattá tisztult,
egyetlenegy kristályi moccanássá a próbálkozások,
az izgatottan körbefutó lábnyomok végleg elhagyott évadja,
mint mikor az ember a rákövesedett, zsúfolt, ablaktalan házat lebontja.
Őszi melankóliába csavarodottan, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
