A tavasz reménye

Megszokott helyén, a marosvásárhelyi Divatház földszintjén nyílt meg Casoni Ibolya, Harmónia rovatunk hűséges munkatársának tavaszváró, tavaszt köszöntő kiállítása, amelyet Angela Macarie tanárnő, költő, a megyei könyvtár művészeti részlegének könyvtárosa nyitott meg. 

Ahogy a sajátságos, jellegzetes képekből is kiderül, Casoni Ibolya az erős kontrasztok, a tiszta színek világát teremti meg festményein, amely a való világ szürreális mását vetíti elénk.

A méltató az optikai illúziók mágusának nevezte a szerzőt, aki tudatos felnőttként egy külön világot hoz létre, ahol átváltozhat pajkos gyermekké, aki játszik a színekkel és a formákkal. Ezek együttesen egy különleges szimfóniában találják meg a helyüket, és elvezetnek a nap birodalmába vagy a távolban feltűnő fényemberhez, aki e furcsa pop-art, kubista, szimbolista világ központi egyénisége. 

A kiállítás jellegzetes darabja a plakáton szereplő festmény, amely A tavasz reménye  címet viseli. Ott van rajta a nap, az életet adó égitestünkbe néző ember, valamint a természet ébredése, a fatörzsek barnája, a virágos fák rózsaszíne, mindez mértani alakzatok és néhány girland formájában. Az alkotás folyamatáról szólva Casoni Ibolya elmondta, hogy egy havas téli kép ihlette, amelyet addig nézett, amíg késztetést nem érzett, hogy előrevetítse a téli táj átváltozását a tavasz köntösébe, a színek és formák játéka átal.

A spontán ihlet késztette a tavaszt idéző három jelképes ruhaköltemény kiszabására, megvarrására, díszítésére. A hosszú szálú bolyhokkal ellátott fűzöld műselyem ruhát műanyag világító rózsák díszítik, innen a neve is: A rózsakert. A sötétszürke nejlondzsörzéből és fekete neccanyagból készült ruhát világító körtécskékből a remény felirat díszíti, ami a ruha neve is egyben. A fekete-fehér krokodilmintás, vastagabb dzsörzéruhát piros elasztikus tüllből készült sál díszíti, rajta világító szívecskékkel, amely A szívem ruhája elnevezést kapta. 

Az évekig családorvosként dolgozó szerző nem csüggedő, az élet nehézségeit áthidalni próbáló, harcos egyéniségét volt páciense, Mónus Kata méltatta, aki megtapasztalta a „doktor néni” gyermekek iránti gondoskodó szeretetét.