Húzd meg, ereszd meg módjára évről évre változik a tanév szerkezete, amióta döntéshelyzetben van a jelenlegi oktatásügyi miniszter. A 2021-es, mondhatni fölösleges és előre nem látott októberi szünidőt bepótolandó, a két félév közötti vakációt is – ami a téli sportok gyakorlására lett volna alkalmas – elspórolták a diákoktól az idén.
Bár az általános tanulmányi eredmények szempontjából más európai országokhoz képest gyengék vagyunk, Románia élen jár az oktatással töltött napok számát illetően, ha azokat a rövidség felől vesszük számba. A 179-181 naphoz képest vannak országok, ahol a 200-at is eléri a tanítással töltött időszak. Mai szemmel nézve túlságosan bőkezű volt a miniszter a kéthetes októberi kényszerszünidővel, amit a járványhelyzettel indokolt. Mentségére legyen mondva, akkor nem tudhatta, hogy a diákok és tanárok között a későbbiekben terjed el a járvány, jó néhány tanintézet helyzetét szinte megbénítva. Az októberben elvesztett két hetet a két félév közötti szünidő felszámolásával pótolni nem volt a legszerencsésebb lépés. Fáradt, elcsigázott diákok és pedagógusok folytatták futólépésben a tananyag pótlását, hol tantermi, hol távoktatással, hiányzó diákokkal és helyettesítő tanárokkal, ahol volt erre lehetőség.
A kimaradt szünidő miatt mégsem az érdekeltek tiltakoznak a leghangosabban. A sífelvonókat működtető országos egyesület petíciója – amihez a síoktatók is csatlakoztak – mozgatta meg a közvéleményt. A petícióban a kéthetes februári szünidő visszavezetését kérik, és indokként azt hozzák fel, hogy diákok a téli sportok gyakorlása révén kapcsolódhatnak ki, amit egyre több sípálya biztosíthatna. A háttérben az aggodalmon túl a nem titkolt gazdasági érdekek húzódnak meg, hiszen az utóbbi időben megcsappant a vendégek száma. Egyébként az is elhangzott, hogy Románia a térségben az egyetlen olyan ország, amely bővelkedik hegyes vidékekben, ennek ellenére törölték el a sívakációt. Ha azonban a diákok többségének a lehetőségeire gondolunk, ők úgysem jutottak volna el az egyébként nem olcsó sport gyakorlásának helyszíneire, a síoktatást viszont szervezett módon minden diák számára biztosítani kellene, ahogyan azt is, hogy úszni tanuljanak.
Ettől nagyon messze vagyunk, miközben a tanügyminiszter a jövő szeptember 5-re előre hozott tanévkezdésben és a korábbi, így a februári szünidők visszavezetése mellett az évharmadokra osztott tanévben gondolkodik. Indoklása szerint nagyon hasznosnak és célravezetőnek tartja, hogy három írásbeli dolgozattal történjen a diákok tudásának a felmérése. Ígérete szerint ezt fogja közvitára bocsátani, kérdés, hogy meghallgatja-e a szakmabeliek véleményét.
Arról sajnos mostanában már nem esik szó, hogy a tanév rendjével, a szünidőkkel való zsonglőrködés helyett a tananyag szerkezetén és mennyiségén kellene változtatni ahhoz, hogy ne 12-13 kilós iskolatáska súlya alatt görnyedjen 3-4 óra körül hazáig egy 11-13 éves diák.
