Vasárnap Cebén kezdték el a „bemelegítést” a politikusok a tanévnyitóra. Tegnap pedig egymást túllicitálva gyakorolták a nagyotmondás művészetét a tanévnyitókon. Az államfő az egyik bukaresti iskola tanévnyitóján azt mondta (illetve felolvasta az előre megírt szöveget), hogy az oktatás nagyon értékes. Mint mondta, boldog, hogy részt vehetett ezen a fontos rendezvényen.
Az egekig magasztalta a Mihai Viteazul kollégiumot, és azt mondta, hogy a tanulók tanuljanak, „mi, felnőttek” pedig biztosítjuk nekik a megfelelő hátteret. Nem hagyta ki kedvenc szlogenjét sem a „művelt Romániáról”, és blablázott egy sort az oktatás és nevelés fontosságáról.
Talán jobb lett volna, ha szokása szerint hallgat, mert mindenki látja, mennyire siralmasan néz ki a jelenlegi „művelt Románia”, amivel kétszer is elnöki bársonyszéket nyert.
Egyébként nyílt titok, hogy ha nem sztrájkról, útlezárásról vagy másfajta tiltakozásról van szó, a politikusok rohannak részt venni minden nyilvános demonstráción. Hiszen bármilyen választási „népfürdő” jól jöhet a választásokra. Köztudottan a népfürdőknek is megvannak a maguk szabályai: nem lehet akkor „elvegyülni”, amikor akarják, ki kell használni a megemlékezések, vallási, helyi és nemzeti ünnepek, vagy, mint tegnap is, akár a tanévnyitás adta lehetőségeket.
Egy nappal korábban az Avram Iancura való megemlékezés is jó alkalom volt a „népfürdőzésre”, azért gyűltek oda, mint minden évben, a politikusok, hogy elhitessék a néppel: ők felvilágosult vezetők, jó hazafiak.
Téved, aki azt gondolja, hogy politikusaink – tisztelet a kivételnek – a sorsunkért aggódnak, ügyködnek. Látjuk őket a tévében elegánsan, nyakkendőben, öltönyben, látszólag az ország sorsával foglalkoznak, a szegénységi küszöb környékén sínylődőkkel, a nyugdíjasokkal, a súlyos betegségekben szenvedőkkel. Azt is láthatjuk, ahogy aktákat sétáltatnak a parlament termeiben, üléseken találkoznak, tárgyalnak, vitatkoznak, veszekednek, az aggódás benyomását keltve. Fizetnek a televízióban adott interjúkért, a felelős politikusok szerepét játsszák el, megpróbálva elhitetni, hogy az egyszerű állampolgárok sorsa érdekli őket. Templomokba, kolostorokba járnak, kezet csókolnak a papoknak, ha kell, szalonnát, hagymát és miccset esznek, akár az egyszerű „adófizetők”, és igyekeznek elhitetni, hogy a bankszámláikon, villájukon, vagyonukon kívül más is érdekli őket.
Tegnap éppenséggel az oktatás helyzete és a gyermekek jövője érdekelte őket. Egyébként hatósági adatok szerint még mindig túl sok az olyan oktatási intézmény, ahol múlt századiak a körülmények.
2023-ban egy kormányhatározat-tervezet pénzeszközök átutalását írta elő 227 olyan iskolába, ahol nincs modern illemhely – 38-cal több, mint amennyit Ligia Deca oktatási miniszter az év elején bejelentett.
Két évvel ezelőtt az akkori oktatási miniszter, Sorin Cîmpeanu úgy vélekedett, hogy „eltúlzottak” ezek a gondok. „Fontos probléma ez, meg kell oldani, de meg kell értenünk, hogy az udvaron lévő vécének semmi köze az oktatás minőségéhez, hiszen sokan jól tanultunk ezekben az iskolákban…”
Eljött tehát az ősz, becsöngettek az iskolákban. Megint korán csörög majd az óra, kezdődnek a szokásos mozgalmas reggelek, a kapkodás, hogy a nagyvárosok forgalmában mindenki időben odaérjen az óvodába, iskolába. A mindennapi házi feladatok, az ellenőrző dolgozatok és a különórák le fogják kötni mind a gyermekek, mind a szülők energiáit.
Juhász Gyula szavait idézzük: „A gyermeki lélek az a tabula rasa, amelyre a jövendőt írják fel a tanítók.”
Ezt kellene megszívlelniük, szem előtt tartaniuk szülőknek, pedagógusoknak, de főleg a szavazathajhászó politikusoknak.
