Bizonyára sokan emlékeznek még arra a volt kolozsvári polgármesterre, aki jó pár évvel ezelőtt az azóta jobblétre szenderült C.V. Tudorral, a Nagy-Románia Párt szélsőséges nacionalista elnökével karöltve harcolt a magyarok érdekképviselete ellen. Akkoriban szenátor volt és a párt főtitkára, és nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem, hogy szót emeljen „az etnikai alapon létrejött alakulatok” ellen. El addig, hogy törvénytervezetet is készített „a románok lelki nyugalmáért”. Ebben a törvény erejével tiltotta volna meg, hogy az RMDSZ, ez a szerinte „román- és Európa-ellenes” szervezet tagja lehessen a kormánynak, illetve a helyi kormányhivataloknak, és képviselői bármilyen köztisztséget betöltsenek. Ezenkívül megszüntette volna az anyanyelvű oktatást, az oktatás minden szintjén kizárólag az ország hivatalos nyelvét lehetett volna használni, és csak román nyelvű tankönyvekből lehetett volna tanulni. Az lett volna a hab a tortán, hogy az összes közigazgatási terület elnevezését, a hegyek, vizek nevét és a személyneveket is kizárólag románul lehetett volna leírni. Mi több, megtiltotta volna azt is, hogy az állami vagy a helyi költségvetésből finanszírozzák a magyar civil szervezeteket, köztük az RMDSZ-t. Természetesen eltüntette volna a kétnyelvű feliratokat, a helységnévtáblákat, hatalmas büntetéseket rótt volna ki a piros-fehér-zöld lobogó kitűzéséért, és a még hosszú a lista...
A fő indoka az volt, hogy ezzel a törvénnyel „egy polgárháború kitörését előzné meg Romániában”.
Ez jutott az eszembe tegnap, amíg az egyik parlamenti képviselőnket hallgattam, aki ma, amikor az ország már nem csupán egyszerű tagja az Észak-atlanti Szövetségnek és az Európai Uniónak, hanem jelenleg az EU Tanácsának elnöki tisztségét tölti be, azzal rukkolt élő, hogy törvényt kezdeményez a románellenesség megelőzése és visszaszorítása érdekében. Ugyanis szerinte a románellenesség folyamatosan és egyre agresszívebben fellelhető Erdélyben, „sérti a románok méltóságát”, illetve „azokat az alkotmányos elveket, amelyek alapján az állam működik”. Felemlegette a székelyföldi megemlékezéseket, rendezvényeket, amelyek szerinte mind „állam- és románellenesek, szegregációs, soviniszta jellegűek”, amelyeket „vissza kell verni”. Nem kíméli a magyar miniszterelnököt sem, felemlegeti „Budapest gazdasági offenzíváját”, és kemény börtönbüntetést róna ki a románellenesség bármiféle megnyilvánulás miatt. Mert nem akarja, hogy Vásárhely és Erdély Katalóniává váljon.
Azt mondják, változnak az idők, változik a világ. Csupán a nacionalizmus változatlan minálunk minden időben. Ceauşescu óta ez az egyetlen valóban „stabil” pont Romániában.
