Legalább annyi kérdést nyitottak meg a vasárnap lezajlott választások eredményei és a hétfői események, mint amennyire megadták a választ. Mint várható is volt, az itthoni fejlemények viszik a prímet, gyakorlatilag sokadrangúvá lefokozva azt a kérdést, amiről vasárnap szavaztunk: hogy az Európai Parlamentben kik, melyik EP-csoport színeiben, hogyan képviselik majd az érdekeinket a következő öt évben.
A politikusok részéről érthető, hogy a választási eredmények alapján menten nekilátnának a belpolitikai erőtér átrendezésének, mert nekik a bársonyszékek a fontosak; még szerencse, hogy úgy tűnik, túl kevés idejük van erre a nyárelőn. Mert az elnöki mandátum utolsó fél évében az alaptörvény már nem engedi meg a parlament feloszlatását és így az előre hozott törvényhozási választások kiírását. Bő három hetük lenne a kormány megbuktatására, és két újabb kormányalakítási kísérlet bizalmi leszavazására, ami a parlament feloszlatásának feltétele. Ha ezt a mutatványt a rendelkezésre álló idő rövidsége okán nem tudják teljesíteni, az sokkal inkább a kormánypártokon a kegyelemdöfés bevitelének helyét kereső ellenzék kezére játszik, mint első látásra tűnne.
Az év második felére már beharangozott szocdem ígéretek ugyanis egy olyan aknamezőt jelenthetnek, ahol a most vérszagot érző ellenzék gyorsan átvenné a préda szerepét. Mert ha nem váltaná be ezeket az ígéreteket, akár azért, mert eleve nincs rájuk fedezet, akár azért, mert az osztogatás helyett inkább a beruházásokat részesítenék előnyben, azzal csak a mostani koalíció kezére játszanának. Mert ezek időlegesen ellenzékbe kényszerülve mondhatnák azt a következő, itthoni viszonylatban valóban lényeges választások kampányaiban, hogy hát ők tényleg elhozták volna a Kánaánt nekünk, ha maradt volna rá idejük. Jól értenek hozzá, ezt a nótát már elfújták a válság ideje alatt, 2009-től egészen 2012-ig, amíg másokra hárult a népszerűtlen megszorító intézkedések terhe, aztán a következő választásokon a most nagy ellenség liberálisokkal összeölelkezve taroltak. Aki tanult abból a leckéből, az most hagyná őket fenékig üríteni a saját főztjük kondérját.
Az itthoni játéktér átrendezése helyett inkább a brüsszeli porondra volna érdemes figyelnie a pártvezetőknek. Egyrészt, az unió új vezető testületében az országot megillető egyik biztosi posztra kellene legyen egy jól felkészült szaki neve a tarsolyukban, majd a 2021-től esedékes új, hétéves uniós költségvetés kidolgozásakor kéne azért csapkodják az asztalt, hogy minél több pályázati pénz jusson haza abban az időszakban. Vasárnap erre kaptak felhatalmazást.
