A romos erdélyi végvár

Épített örökségünk

Szászrégentől keletre, a Görgény-patak partján elterülő község mellett emelkedik a kúp alakú Várhegy. Tetején, ahova szerpentines út vezet, látható a vár alapfalának néhány részlete és egy pince dongaboltozata. A vár keletkezésének idejét nem ismerjük, de azt igen, hogy királyi vár volt, és mint ilyen, mindenkor az erdélyi vajdának, illetve a székelyek ispánjának irányítása alá tartozott. E két tisztséget legtöbbször ugyanaz a személy töltötte be. A görgényszentimrei várról van szó…

Az örökösödési szerződés

A vár első okleveles említése 1364-ből való Gurgen alakban, amikor a királyi várban az erdélyi vajda és várnagya lakott. Kiss Gábor az Erdélyi várak és várkastélyok című munkájában tesz említést arról, hogy 1443-ban I. Ulászló a várat Hunyadi János erdélyi vajdának adományozta. Ennek ellenére, amikor 1445-ben Cillei Frigyes és fia, Ulrik kölcsönös örökösödési szerződést kötött Újlaki Miklós erdélyi vajdával, ez utóbbinak a birtokai között volt Castrum Gergint is.

A vár a mohácsi csata után Szapolyai János birtoka lett, és kedvenc vadászóhelye volt az ifjú János Zsigmondnak, akit később halálos betegen innen szállítottak Gyulafehérvárra, ahol 1571. március 14-én elhunyt.

Izabella királyné jegyajándékul kapta az uradalmat János királytól, akinek címerét 1652-ben a vár leltározói még látták. 

A várban 1572–1573-ban Báthori István építkezett, erről részletesebb adataink nincsenek.

A vár a kincstáré lett

Görgényt 1585-ben Hagymási Kristóf kancellár szerezte meg, fele részét pedig Kovacsóczy Farkas vette zálogba.

Hagymásiról azt kell tudni, hogy részt vett a fejedelem elleni lázadásban, ezért Báthori Zsigmond az ellenzéki nemesekkel együtt 1594-ben elfogatta, és közülük tízet – közöttük Hagymásit és Kovacsóczyt – kivégeztetett.

Báthori a várat 1595-ben nagybátyjának, Bocskai Istvánnak ajándékozta, akinek halála után az épület a kincstáré lett. 

A hűségért visszaszerzett birtok

Kiss Gábor arról is tud, hogy Kovacsóczy Farkas fia, István, Bethlen Gábor fejedelem titkára lett, így több ízben járt követként külföldön, majd kancellárrá nevezték ki. 

A fejedelem iránti hűségéért visszakapta apja görgényi birtokait, amiket 1634-ben, halálakor felesége, Telegdy Zsófia és Kata nevű leánya, Petki Istvánné örökölt.

A vár másik felét ez időben Barcsay Zsigmond bírhatta, mert I. Rákóczi György 1638-ban azzal a kikötéssel adta 29 ezer forintért Allia Sámuelnek és feleségének, Lórántffy Katának, hogy 12 ezer forintot fizessenek meg Barcsaynak. Úgy látszik, időközben két részt egyesítettek, mert a fejedelem 1643. szeptember 25-én Kovacsóczy Kata, ekkor már mint Bálintit Györgyné halála esetére saját kisebbik fiának, Rákóczi Zsigmondnak kötötte le 40 ezer forintban.

Az építő Rákóczi

Görgény I. Rákóczi György kedvelt tartózkodási helye volt, ahova nemcsak vadászni járt, sokat épített és változtatott a váron.

Erről Szalárdi így ír: „…Görgény várának, hogy csak az éjszakrul való szőlőhegyről állíthatnék lövéssel való ártalma, az ellen egy igen-igen erős kőrakású, kétszárnyú öreg kazamatás bástyát indíttatott vala…, … az város Görgényszentimre felől a vár hegye alatt fejedelmi friss házakat fundamentumábul építtetett, azon vár hegyének napkelet felől való részén egy igen nagy cserepes-gazos erdőt kiírtván, a vár nagy alkalmatosságával szép kaszálókká tetette vala…”

A tatárjárás után kőerődítések és kővárak épülnek

A várakról általában Kővári László így ír:  „…volt idő a haza felett, midőn alig nézhetett szét a honfi, hogy tekintete ne találkozott volna a folyamok felett elvonuló hegyláncok csúcsain álló lovagvárakkal, a falukból kiemelkedő erődített kastélyokkal…”.

Okleveleink és a hiteles történeti adatok a honfoglalás korától beszélnek a királyi várakról.

Keresztes Gyulának tudomása van arról, hogy Szent István a vármegyék megszervezése után kezdeményezte a várak építését. Ezt a tevékenységet az 1241-es tatárjárás szakította félbe, de utána a földvárak helyett kőerődítések és kővárak épültek.

Erdély végvárai

IV. Béla idejében Erdélyben több várat emeltek. Bálványosvár, Hátszeg, Torockó, Csicsó, Mentő és még sorolhatnánk.

A 14. században a hadászati követelményeknek megfelelően végvárak épültek. Az ismertek közül Küküllővár (1335), Gyalu (1373) és az 1364 előtt épült görgényszentimrei várat soroljuk fel.

Valamennyi királyi, fejedelmi vár volt 

A 16. és 17. század fordulóján és később is – a vár- és várkastélyépítés fellendült, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és mások idejében volt Erdély építőművészetének fénykora. Ebben az időben épült a legtöbb castellum.

A fejedelmek, vajdák mellett azok főtanácsosai, a vezető családok is kastélyokat építtetnek. Mások mellett a Bánffyak, Hallerek, Bornemiszák, Lázárok, Telekiek építettek szebbnél szebb kastélyokat.

A görgényi várról

Kanyarodjunk vissza a görgényszentimrei várhoz. Egy 1652-ben kelt leírásból megtudjuk, hogy a vár kapuja előtt „…kősziklából ásott mély árkon egy deszkahíd…” vezetett át a bejárathoz, az árokszélen pedig „…jobb kéz felől egy újonnan kezdett, üszögében álló bástya…” volt. A belső, régi kapu „…előtt való árkon által egy kis emelcsős híd…” vezetett. 

A kapuköz után „…bal kézre van egy kűfal, annak oldalán az kút lélekző lyuka, száján hat vasból álló pántok…”

Innen lehetett feljutni a „…kapu felett való házba…”, mely előtt „tornác” volt. Ebben a helyiségben tartották a használaton kívüli fegyvereket, a bányászfelszereléseket és egyéb gazdasági eszközöket.

Az épület „…szegleteiben vagyon egy eleven kút, tizenöt ágasokon álló, négyszegre csinált…”, ennek közelében a „tárház”, majd az „ebédlőpalota”, ezek alatt pedig a pince. Az egyik „…ajtaja felett kopjatartó…”, és a falban „…kűbűl kifaragva Kovacsóczy István czimere…” volt látható. Innen „…huszonöt fogú grádics…” vezetett fel a „Horgasház hújára”, onnan kőfal a „Harcsafark-bástyáig”, melynek „…ajtaja felett van Izabella királyné czimere…”.

A különböző rendeltetésű épületeken kívül a leltár megemlíti a Veresbástyát, egy kör alaprajzú kis bástyát, „…az vár közepén a tömlöc…”-öt, a Pataki-bástyát: „…idvezült urunk írása rajta…”, kazamatájával, a gyümölcsöskerteket és különféle gazdasági épületeket.

* Figyelembe véve több más történelmi szempontot, a még pontosabb tájékoztatás érdekében a cikket egy következő lapszámunkban kiegészítjük dr. Kálmán Attila tanár, történész hozzászólásával.