A pontos időmérő zenéje (2.)

A korszak csúcsminőségű órájával, saját tervezésű és építésű távcsövével Huygens sok érdekességet figyelt meg az égbolton. A Szaturnusz bolygó több titkát sikerült felfedeznie. Már Galileo Galileinek is szemet szúrt 1610-ben, hogy a bolygó rendkívül különös égitest, mert „nincs egyedül” – de az olasz csillagász még nem látta, hogy pontosan milyen „társai” vannak a Szaturnusznak. Huygens 1655-ben már észrevette, hogy a naprendszerben a különös égitestet „körülveszi egy vékony gyűrű, amely egyetlen pontban sem érintkezik a bolygóval, és szöget zár be az ekliptikával.” Ugyanebben az évben Huygens felfedezte a Szaturnusz legnagyobb holdját, a Titánt.

Az 1655-ös év termékenynek bizonyult az égi megfigyelések terén. A téli égbolton Huygens a Földről nézve egy halvány csillagra irányította teleszkópját. A meglepő az volt, hogy a készülék okulárjában – amit szintén a tudós tervezett – nem egy csillag volt látható, hanem egy fura mintázat. Ez a ködös folt nem más, mint az Orion-köd. A rendkívüli csillagászati teljesítményt az jelentette, hogy Huygensnek azt is sikerült megfigyelnie, hogy ebben a távoli felhőben csillagok is vannak.

Ma már tudjuk, hogy a tőlünk 1500-1900 fényévnyire lévő objektumban csillagok keletkeznek, és a fiatal égi lámpások által gerjesztett fény világítja meg a körülbelül 30 fényév átmérőjű anyagfelhőt. A Napunk tömegének tízezerszeresét kitevő anyagködnek a sűrűsége azonban elképesztően kicsi: milliószor ritkábban fordul elő benne anyag, mint a Földön előállítható vákuumban.

A csillagászati megfigyeléseknek köszönhető a fény terjedési sebességének a mérése is. Igaz, hogy a fény különleges természete ellentmondásos elméletekhez vezetett, de mindezek ellenére a tudósoknak sikerült megmérniük a fény sebességét. Elsőként Olaf Römer dán csillagász jutott el arra a következtetésre, hogy a fénynek sebessége is lehet. Az ötletet egy megfigyelés adta. A Jupiter holdjainak fogyatkozását figyelve azt tapasztalta, hogy ha a Jupiter közelebb van hozzánk, hamarabb következik be a holdfogyatkozás, ha pedig az óriásbolygó és a Föld közötti távolság nagyobb, akkor a vártnál később látjuk a holdfogyatkozásokat. Ez a jelenség vezette el Römert arra a megállapításra, hogy a fénynek sebessége is lehet. Számításai szerint a fény sebességét másodpercenként 226 ezer kilométeresre becsülte. E megfigyelési elv alapján Huygensnek sikerült pontosabban megmérnie a fény sebességét, és 300 ezer kilométert mért másodpercenként. Ez az eléggé pontosnak mondható mérés az egyre precízebben működő óraszerkezeteknek is köszönhető. Most már érthető, miért volt annyira fontos Huygens számára az órák tökéletesítése.

Huygens nem csak az égi világ mélységét kutatta. A tudomány legtöbb területén aktív tudós arra is figyelt, hogy az emberiség számára hasznos dolgokat alkosson. Támadt egy remek ötlete, mely szerint a puskaport nem csak gyilkolásra lehetne felhasználni, hanem hasznos munkavégzésre is. Az ötlet előzményei közé tartozik, hogy 1665-ben XIV. Lajos francia király meghívta az egyre híresebb holland tudóst, hogy társuljon az épp alapítandó Francia Tudományos Akadémiához. Huygens az akadémia vezetőjévé vált Franciaországban. A versailles-i palota vízproblémákkal küzdött. Az óriási és impozáns épületbe sehogyan sem tudtak vizet juttatni, csakis emberi erővel. Ekkor született meg Huygens elméjében a gondolat, hogy a gyilkos port kényszerítsék számára kevésbé hősies feladatra, mégpedig vízhordásra.

A holland tudós megtervezte és el is készítette a világ első belsőégésűnek nevezhető dugattyús szerkezetét, az úgynevezett lőpormotort. Ez az elmés eszköz robbanás, majd vákuum segítségével végzett munkát. Az 1678-ban tervezett gépezet meglehetősen nagy erőt fejtett ki. Egy körülbelül 3 méter hosszú, 45 cm átmérőjű hengerben járt egy dugattyú. A henger alján kapott helyet a puskaporral feltölthető kis cső. A robbanás következtében a nagy hengerből hirtelen kiáramlott a forró levegő, majd a fenti szelepek zárultak. A hengerben a hirtelen lehűlés miatt vákuum keletkezett, ami lerántotta a dugattyút. Ez a dugattyú akkora erőt fejtett ki, amely segítségével 7-8 suhancot képes volt fölemelni. Bizonyára ámulatba ejtette a nézőket az 1682-es bemutatón.