Majd kiüti az ember szemét az öles hír,
miszerint az RMDSZ túlfeszíti a húrt: alig két nappal a centenáriumi ünnepségek után törvénytervezetet nyújtott be, amelyben az 1918-ban elfogadott Gyulafehérvári nyilatkozatban foglaltakra emlékeztet, és ennek értelmében a román államtól speciális autonómiát kér: lakosságarányos képviseletet a választott intézményekben mind helyi, mind megyei, országos és európai szinten, a nemzeti kisebbségek arányának megfelelő képviselet biztosítását a bíróságokon és törvényszékeken, a kisebbségek számarányának megfelelő számú munkahely elkülönítését a kormányzati és dekoncentrált intézmények vezető testületeiben, valamint a különböző szaktárcáknál, a kisebbségi oktatás és a kulturális élet önigazgatásának szabályozását a kisebbségek statútumában, a fejlesztési régiók létrehozásának, valamint különleges státusú autonómiák megteremtésének lehetőségét azokban a történelmi régiókban, amelyekben nagyszámú kisebbségi közösség él.
Az RMDSZ úgy értékeli, hogy Románia létrejöttének 100. évfordulóján a román jogrendbe be kell emelni az ország területén élő nemzeti kisebbségek jogos elvárásait, hiszen a jogállamiság és a demokrácia csak akkor lehet teljes, ha közjogi szempontból is érvényesek és alkalmazásukban is háborítatlanok az 1918-as gyulafehérvári nagygyűlésen megfogalmazottak.
A kezdeményezés – mint várható volt – felkavarta a politikai kedélyeket. Az ellenzék számára égi mannát jelentett, mert újra „erősnek és bátornak” képzelhette magát, mint Nagy Feró a vodkától. Ki is használta az alkalmat, hogy össztüzet nyisson a „nemzetáruló” kormányra és kormánypártokra, és szidalmazza a „haszonleső” RMDSZ-t, „etnikai enklávékkal”, szepara- tizmussal és Erdély leszakadásával riogatva a románokat.
A hisztériakeltő tévéadók és a szolgálatos nacionalisták így próbálnak nagyobb nézettséget elérni, netán politikai tőkéhez jutni. Az egyik legvehemensebb bíráló Dacian Cioloş volt miniszterelnök, illetve a magyar grófok iránti zsigeri ellenszenvéről ismert PMP-s képviselő, aki szerint azzal, hogy az RMDSZ épp aznap terjesztette be törvényjavaslatát, amikor a koalíció elveszítette többségét a képviselőházban, a kormánykoalíció kiszolgáltatottságát akarja kihasználni, és felszólítja a hatalmat, „ha szereti Romániát, ne sétáljon bele az RMDSZ csapdájába”.
Ám a „kulisszatitkot” egy tévés fejtette meg: szerinte azért nem fontos Erdély a hatalom számára, mert nem-igen hoz szavazatot: a kormánypárt ezért bármikor lemondana Erdélyről, az RMDSZ és Budapest támogatása fejében.
Ezzel korántsem ért véget a nacionalista hőbörgések áradata. A magyar mumus mindig időszerű.
