Örömódát zengett a minap a magyarellenességéről elhíresült marosvásárhelyi képviselő, amikor megtudta, hogy az alkotmánybíróság elutasította az államelnök óvását a Trianon-nap hivatalos állami ünneppé nyilvánításával kapcsolatban. Az óvásban az államfő arra hivatkozott, hogy sérti a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét, valamint a diszkrimináció tilalmát és a polgárok jogegyenlőségét garantáló előírást, és inkább politikai nyilatkozat, mintsem egy jogokat és kötelezettségeket meghatározó jogszabály. A taláros testület szerint azonban nem sérti az alkotmányt a törvény, amelyet májusban szavazott meg a képviselőház.
Az alkotmánybíróság döntése pedig megfellebbezhetetlen és kötelező érvényű. Így aztán a jogszabály értelmében a kormánynak és a helyi hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy június 4-én – az első világháborút lezáró, Magyarországot területe kétharmadától megfosztó békeszerződés évfordulóján – kitűzzék a köztereken Románia nemzeti lobogóját. Ugyanakkor felhatalmazza az állami és helyi hatóságokat, hogy logisztikai vagy költségvetési támogatást nyújtsanak a trianoni szerződés jelentőségét tudatosító tudományos, oktatási, kulturális rendezvények megszervezéséhez, amelyekről a román közszolgálati médiának is be kell számolnia.
A kezdeményezők arra számítottak, hogy az államfő kihirdeti a törvényt még a trianoni szerződés századik évfordulója előtt.
A tervezetet kidolgozó Titus Corlăţean volt külügyminiszter, szociáldemokrata szenátor úgy értékelte: a törvény kihirdetésének megtagadása nemzetellenes gesztus volt az elnök részéről, amelynek „meg fogja fizetni a politikai árát”.
Az RMDSZ nem fogadta kitörő örömmel a törvényt. A szövetség elnöke szerint „egy erős, magabiztos, bűntudat nélküli többség soha nem fitogtatja hatalmát, nem hoz létre szándékosan olyan helyzetet, amelyben a másik megalázottnak érzi magát, ahol őt kigúnyolják, megbélyegzik”. A törvény indoklása szerint a trianoni békeszerződés „a román nép számára kiemelt fontosságú jogi eszköz, amelyre a román–magyar kétoldalú kapcsolat épül”. Trianon „szentesítette Erdélynek az anyaországhoz, Romániához történő visszatérését, megerősítve a régióban többségben élő románok politikai és állampolgári jogait”.
Eközben a politikai retorika gyakran szól a román–magyar megbékélésről, bár mindenki tisztában van azzal, hogy két párhuzamos nemzeti történetírás és történelemszemlélet létezik egymás mellett. Ennek pedig két eltérő történelmi köztudat az eredménye.
De hogyan beszélhetnénk megbékélésről, amikor román törvényhozók „győztünk” felkiáltással fogadták a romániai magyarság számára gyásznapnak számító évforduló megünneplését?
