A marosvásárhelyi színház 80. évada a Rádiószínpadon

A nyolcvanadik, ünnepi évad alkalmából új, közös rádiószínházi projektbe kezdett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Marosvásárhelyi Rádió, amelynek lényege, hogy tíz hónapon – az évad időtartamán – keresztül havonta egyszer egy-egy színháztörténeti jelentőségű előadás archív hangfelvételét, keletkezéstörténetének, kritikai fogadtatásának rövid ismertetését, illetve alkalmanként az alkotókkal és előadókkal készült interjúk részleteit hallhatjuk a rádió hullámhosszán. A színháztörténeti felvezetőkben a Tompa Miklós Társulat művészei – Berekméri Katalin, Bokor Barna, Gecse Ramóna és Tollas Gábor – működnek közre. A szeptember 29-én, vasárnap este fél kilenctől indult sorozatról annak ötletgazdájával és rendezőjével, Barabás Olgával beszélgettünk.

– A nyolcvanadik évadát kezdte a színház, és nagyon-nagyon nagy szám – ha az emlékeinket megfuttatjuk, akkor is csak a feléig érünk el. Ezek az évfordulók arra jó alkalmak, hogy felidézzük azt, ami már történelem, ami történt ebben a nyolcvan évben. Illik és feladat is beszélni azokról az emberekről és előadásokról, akik és amelyek valamikor átadták a stafétát. És szerencsénk volt, mert a Marosvásárhelyi Rádiónál elég sok hangfelvétel megmaradt – élő előadások felvételei csakúgy, mint szűkített formában, eleve rádióra alkalmazott produkcióké. Nagyon jó minőségű hanganyagok ezek. Innen jött az ötlet, hogy talán azzal tudnánk a leginkább felidézni azokat a művészeket, akik már sajnos nem ezen a földön járnak, ha ezekből a hangszalagokból válogatunk, és a nyolcvanadik évadot lekísérjük velük a rádión. És hogy a mai hallgatóság számára is érthetőbbek legyenek, egy kis előadás-történeti résszel vezetjük be mindegyiket. Szerencsére a színház archívumában is sok anyag megmaradt ezekről az előadásokról – amit lehetett, elolvastunk, kiválogattunk, vannak interjúfelvételek, amelyekből be lehet játszani. Összeállt egy műsor, amelynek az a címe, hogy A marosvásárhelyi színház nyolcvanadik évada. A színház és a rádió közös projektje, amely minden hónap utolsó vasárnapján, a Rádiószínpad című műsor keretében este fél kilenctől lesz hallgatható tíz hónapon keresztül. Az évad folyamán tehát havonta egy-egy régi mozzanatot is felelevenítünk. 

– Tehát összesen tíz részből áll a sorozat.

– Igen, és ezek a részek próbálták figyelembe venni azt, hogy minél több hang szólaljon meg, minél több korszakból idézzünk fel egy-egy produkciót. Egy rész legtöbb 90 perces lehet, és egy előadásból áll, amelyhez a rendelkezésre álló anyagok alapján állt össze a nagyjából öt-hét percnyi hosszúságú felvezető szöveg. Megköszönöm Ferencz Éva közreműködését, nagyon sokat segített abban, hogy mit és hol találok meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház archívumában, valamint Tompa Enikőnek, a Rádiószínpad szerkesztőjének, aki befogadta ezt a projektet, és bábáskodott fölötte. 

– Milyen kritériumok alapján válogattátok ki a műsorban leadandó előadás-felvételeket?

– Egyrészt a korszakokat szerettük volna lefedni. A zöme a Székely Színház előadásaiból áll, majd következnek a Marosvásárhelyi Állami Színház produkciói, és eljutunk az első előadáshoz – az Énekes madárhoz –, amely megnyitotta a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházat. Megjegyzem, hogy nagyon sok pártvonalas előadás is volt, én még azokat is bevállaltam volna, mert azok is a kor lenyomatát képezik, de nem lett volna szerencsés, mert úgy éreztem, hogy ma már tényleg nincsen közünk ezekhez. Inkább a klasszikusokhoz ragaszkodtam, a korabeli kortársakhoz, például Sütő Andráshoz. Az első előadás az 1949-es Tartuffe, a sorrendben utolsó pedig az említett, 1978-as Énekes madár. De hihetetlenül jó például még Az elveszett levél, és számos további produkció esetében is azt éreztem, hogy ott történik mellettem az egész, annyira jó minőségűek a hangfelvételek, és annyira jók voltak azok az előadások is. Nem érződik rajtuk semmilyen régi fajta színjátszási forma, egyáltalán nem porosak. Az archívumból, a kritikákból pedig megtudtuk, hogy milyen kitűnő alakítások voltak ezekben az előadásokban. Kitűnő alkotók, emberek adták itt át a stafétát, érdemes beszélni róluk a nyolcvanadik, ünnepi évad keretében is. 

– Számodra is időutazás volt mindez?

– Abszolút. Az általam rendezett Én így látom. Tompa Miklós mesél című előadás kapcsán szembejött velem egy csomó minden, az a produkció és ez a projekt kiegészítette egymást. Felajánlottam, hogy ha már belekeveredtem a színház múltjába és felgyűlt az előadáshoz szükséges anyag, akkor tegyük mindezt hasznossá a nyolcvanadik évad keretében is.