A Magányosok Klubjának arcképcsarnoka
A Marosvásárhelyi Magányosok Klubjában Kopacz Imola klubvezetőnk meghívására beszélgetésre került sor Baricz Lajos marosszentgyörgyi nyugalmazott plébánossal, aki Gyergyószentmiklóson született 1958. február 15-én, de Borzont a szülőfaluja.
– Édesapám földműves-gazdálkodó-asztalos volt, aki szembement az akkori pártállami gondolkodással és gyakorlattal, nem állt be a kollektív gazdaságba. Ő volt számomra az imádság és a munka példaképe, a kicsiny egyházközség gondnoka. Édesanyám háziasszony és bejárónő, valamint harangozó volt. Ott nőttem fel a templom mellett, a papok voltak számomra a megtestesült jóság a földön. Mindig nagy tisztelettel fogadtuk őket szolgálat előtt és után. Alfaluból jöttek, és mindig betértek hozzánk. Minden szertartáson ministráltam, egy ideig harangozó is voltam, amiért az iskolából is el kellett lógnom, hogy délre harangozzak. Hatodikos voltam, amikor édesapám meghalt, ekkor érintett meg az Úr annyira, hogy akkori plébánosomnak elmondtam: „Úgy érzem, meghívott az Úr, csak az a baj, hogy nem tudok énekelni”. Gyulafehérvárra 15 éves koromban kerültem a kántoriskolába. Nagyon hamar megszerettem, megszoktam, az osztálytársak között olyan volt a viszony, mintha testvérek lettünk volna. Nagy volt a szigorúság, a napunk percről percre be volt osztva. Kántoriskola volt, de kisszeminárium jelleggel, vagyis előkészítő a teológiára. Elhatároztam, pap leszek, ezért minden munkát elvállaltam (kaszálás, szőlőkapálás, préselés). Édesanyám 50 lejt adott, amikor Gyulafehérvárra indultam, ezt a pénzt visszaadtam neki, miután után hosszú idő után hazamentem. Papszentelés előtt három hónapot Kézdivásárhelyen voltam gyakorlati féléven, majd 1984 őszétől kolozsvári plébános lettem, hat évet szolgáltam a Szent Mihály-plébánián és templomban.
A katolikus egyházban nem nagyon kérdezik meg a papot, különösen szolgálati éveinek elején, hogy hol szeretne szolgálni. A püspök és testülete dönt, a pap pedig pakol és megy, én is ezt tettem.
Marosszentgyörgyre kerültem. Itt a templomi szolgálat, szertartás mellett különböző rendezvényeket kezdtem szervezni a tanácsteremben. Kezdetben kevesen jöttek, aztán többen, pár év múlva már az épület meghosszabbításával színpadot is építettünk – fogalmazott Baricz Lajos plébános.
Ami a Magányosok Klubjával való kapcsolatot illeti, elmondta: – A klub tevékenysége beépült az életembe, feladatomnak tartottam a tevékenységük követését és segítését. Mivel nagy és szép kertje van a plébániának, nyitott voltam minden kezdeményezésre, több alkalommal gulyásfőző versenynek adtam helyet. Nagy örömmel láttam, hogy annyi ember forgolódik a plébánia kertjében, hiszen mindig örömmel tölt el, ha emberi zsivajtól hangos az udvar. Megpróbáltam jó házigazda lenni, a beszélgetések mellett még egy kis szíverősítőt is kínáltam. Egyik alkalommal a gulyásfőző verseny eredményhirdetése előtt hatalmas vihar kerekedett. Az ötletességem megoldotta a helyzetet, betereltem az embereket a pillanatnyilag üres ravatalozóba. A műsor és a díjkiosztás alatt olyan jégeső volt, hogy alig lehetett egymás szavát hallani.
Meghívásomra a klub tagjai bemutatták az adventhez kapcsolódó műsorukat a marosszentgyörgyi katolikus templomban, a hívek nagy örömére. Azt már össze sem tudnám számolni, hányszor tettem eleget meghívásuknak a különböző előadások és könyvbemutatók alkalmával. Kopacz Imola megkérdezte, hogyan lehet összeegyeztetni a papi és a költői hivatást, amire azt felelte, hogy a kettő kiegészíti egymást. – Életünk hétköznapok és ünnepnapok váltakozásából áll. Ezért jó, ha felfigyelünk az ünnepre, ha tudunk ünnepelni. Az ünnep üzenete először a lelkemben, aztán az értelemben dolgozik, s akár pillanatok alatt írott formát ölt. A Jóisten adománya, hogy minden sor, amit leírok, az Istenről és az ember lelkéről szól. 1974-től írok verseket. Nagyon sok könyvbemutatót tartottam Erdélyben, Magyarországon és a Kárpát-medencében sok-sok magyarlakta településen.
A könyvbemutatókra nagyon sokszor elkísér a marosszentgyörgyi római katolikus egyházközség kántornője, Simon Kinga. Már kezdettől fogva verseket zenésített meg a versesköteteimből, és ezekből nagyon sokat énekelnek különböző rendezvényeken, itthon és külföldön is. A Magányosok Klubja februárban ünnepli fennállásának évfordulóját, majdnem minden évben írok egy verset a születésnapra.
Ott van az otthonom című versében így ír:
,,Az évek során egyedül maradtam,/ ám itt a Klubban társakra akadtam,/ akik szeretnek, s akik elfogadtak,/ sok boldog órát, vidám napot adtak...” A vendégkönyvbe beírt soraiból is idézek: „Mindenkinek minden lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. Ennek megfelelően akartam élni, amelyhez Isten adta kegyelmét. Így kerültem kapcsolatba a Magányosok Klubjával is, ahol jól éreztem magam és szerettem volna Isten szeretetét megélni és továbbadni. Köszönöm a meghívásokat. Isten áldja a Közösséget!”
