Kis túlzással egy ország borult a nyakába a tizenéves úszózseninek, aki fél évszázada álló rekord beállításával azonnal a sportága nagyjai közé lépett. Eredményeivel már egy ideje jelezte, hogy komoly dobbantásra készül, mégis szenzációként hatott a teljesítménye, mert országként a közöny langyos, poshadt vizű medencéjében tempózunk, azt is lassan.
Ezért van az, hogy két felnőtt világbajnoki címért milliós nagyságrendű jutalom jár, amit a tartalékalapokból kell kiutalni. Ha rendben menne minden, akkor a tehetséges gyerekek és fiatalok sportolására kellene menjen annyi millió, amennyit rakétákra és vadászgépekre költünk, hogy ne azon múljon egy-egy ilyen adottságú sportoló kiteljesedése, hogy a családnak van-e elég anyagi lehetősége, vagy képes-e a teljes életét arra berendezni, hogy a tehetséges gyerek sportkarrierjét támogassa a siker kapujáig. És akkor nem történhetne meg az, hogy egy olimpiai méretű medence egy megyeközpontban köztéri bútordarab szerepére legyen kárhoztatva, mert egy év alatt nem képesek illetékesék rendezni a papírmunkát ahhoz, hogy használatba is adják. Jó, hogy kitartott a lendület, amíg ment az építés, és a haverok megkapták a jutalékot belőle, majd a szalagátvágáson a politikusok is lubickolhattak egy medencehossznyit a tévékamerák és fotósok vakuinak fénytengerében.
Ugyanezért van az is, hogy a nehezen minősíthető szintre süllyedt foci világába ragadt sportmédiának sem esett le, hogy ennek a srácnak a budapesti szerepléséből talán lehet valami, esetleg nem ártana egy stábot a versenyre küldeni. Nevetett is rajtuk a szakma, amikor a fiú első aranya után egymás hegyén-hátán tolakodtak oda, de legalább a második arany sztorijára már helyben voltak.
Nem ott élnénk, ahol, ha nem az úszó első aranyérmét köszöntő miniszteri üdvözlet kapott volna nagyobb sajtóteret az ország sporttörténetében egyedülálló teljesítménynél. Hát még ha a szolgálatos hőbörgők azt is tudták volna, hogy a legényt a magyar állami olajtársaság is támogatta, ráadásul két esztendőben is egymás után.
Van azért remény is arra, hogy a közöny medencéjéből egyszer kikecmeregjünk, ha nem is lesz egyszerű. Ehhez az kellene, hogy a saját generációja lásson példát az újdonsült világbajnokban és mentalitásában. Hogy fejben is ott van a szeren a legény, nem csak a vízben, azt az mutatja, hogy a saját edzőjét terjesztette fel mentordíjra, ugyancsak a már említett olajcég sporttámogatási programjában, amit a tréner eddigi legfiatalabbként meg is kapott. Ritkán látható profi mentalitásra valló gesztus volt, ez és a legény kitartó munkába vetett hite sok kortársát kellene inspirálja. De akár idősebbek is meríthetnének bőven ihletet ebből.
