A kémek hídjához vezető zene (6.)

*Fotó: Rudolf Ábel előadás tart

Mottó: Huszonhat jól kihasznált perc többet ér, mint huszonhat tétlenül eltöltött esztendő!
 (Jules Verne: Utazás a Hold körül)

Alig telt el pár év Rudolf Ábel bebörtönzése után, 1960. május 1-jén az oroszok lelőttek egy amerikai U–2 felderítőgépet. Ezt még az amerikaiak is alig hitték el. A pilóta katapultált, és élve földet ért. James Donovan jóslata valósággá vált. Francis Harry Powers orosz fogságba került. Nyilván őt is kihallgatták, ő is ugyanúgy kiállta a próbákat, mint Rudolf Ábel, nem vallott. A pilótát mindössze 10 év börtönre ítélték Oroszországban. Érdekes a két ország ítélete, ha összehasonlítjuk…

Hosszú tárgyalássorozat kezdődött Amerika és Oroszország között a fogolycseréről, végül 1962. február 10-én került sor az akcióra. A kettévágott Berlint összekötő Glienicke híd két végén két világhatalom küldöttei várakoztak. Kelet- német oldalon egy különleges határőr-különítmény rejtőzött minden esetre felkészítve. Előbb a tárgyaló felek találkoztak, majd az értékes foglyok is a híd közepére értek. Azonosításuk után megtörtént a csere. Az eset további érdekessége, hogy James Donovan egyúttal még egy kémkedés miatt elfogott diákot is kiszabadított az orosz fogságból.

Szinte nevetséges, hogy Rudolf Ivanovics Ábelt a fogolycsere után kiutasították Amerikából. Ő csak mosolygott, hiszen esze ágában sem volt visszatérni.

A Glienicke híd keleti oldalán az ügynökök társaságában Ábelt a családja ölelte át, és másnap már repültek is haza, Moszkvába. Hazatérése után rövid ideig pihent, majd az illegális kémek kiképzésével foglalkozott. Magyarországon és Romániában is megfordult, de mivel ekkor már az egész világon ismert volt, valószínű, inkább kirándult vagy előadásokat tartott.

Végtelenül alázatos és higgadt ember volt. Egy KGB-s felső osztálybeli vezető, egy bizonyos V. Kirpicsenko azt mesélte, hogy a felesége, aki szintén a titkosszolgálatnak dolgozott, sorban állt az élelmiszerüzletben, és előtte egy idős úriember volt a vásárló. Amikor megkapta a fél kiló porcióját, mosolygott, és elégedetten távozott. Befolyása lett volna, hogy többet kapjon, de nem tette, ugyanúgy élt, mint más emberek. Emberi alázatból is példát mutatott. Ekkor ismerte meg, hogy Rudolf Ábel volt az illető. Még autója sem volt, pedig lett volna lehetősége rá.

Amikor egy interjúban arról kérdezték, miért vállalta a kém szerepét, meglepően fogalmazott: „Mások ellenünk irányuló titkos terveit kutatjuk fel, hogy megtehessük a szükséges ellenintézkedéseket. Hírszerzési politikánk védekező jellegű. A CIA teljesen másképp működik – olyan feltételeket és helyzeteket teremt, amelyek lehetővé teszik fegyveres erőik katonai fellépését. Ez az ügynökség felkeléseket, beavatkozásokat és puccsokat szervez. Teljes felelősséggel kijelentem: nem veszünk részt ilyen ügyekben”.

1968-ban egy játékfilmet készítettek Holt évszak címmel. A cselekmény néhány adatot tartalmazott Ábel életéből, ugyanakkor tanácsadóként is részt vett a film elkészítésében. Nagy segítség volt a forgatókönyvíróknak és a színészeknek, hogy egy vérbeli, sokat tapasztalt kém utasításai alapján tehették valósághűvé a produkciót. A szovjet film elején Rudolf Ábel egy bevezető beszédet is mondott.

Utolsó éveiben magányra vágyott. Elképzelhetjük, hogy aki negyven éven át minden percét úgy élte célkeresztben, hogy bármikor az lehet az utolsó, végre feszültség nélkül akart élni. Vidéki dácsájában (hétvégi házában) sokat olvasott, fotózással szórakozott. Összebarátkozott egy varjúval, akit úgymond örökbe fogadott, és Karlusának nevezett.

Bár acélidegei voltak, a sok évtized alatt a feszültségoldó cigaretták megtörték az egészségét. 1971. november 15-én tüdőrákban halt meg. Az újdonszkojei temetőbe temették Rudolf Ábel néven, azonban felesége, Jelena egy évnyi utánajárást követően megkapta az engedélyt, hogy felvésesse a sírkőre férje valódi nevét: William Genrikhovich Fisher. Igazi hazafi volt, szívvel, lélekkel szolgálta országát és nemzetét. Zenével, festészettel, elképesztő önfegyelemmel és tiszteletet parancsoló tudással küzdött egy célért. Ez az odaadás pedig példaértékű.