A jövőbe vetett hit ünnepe

Az Elektromaros líceum végzőseinek szalagavatója

Közel száz fiatal ingére, zakójára tűzték fel péntek délután a nagykorúvá válás jelképét a marosvásárhelyi Elektromaros Technológiai Líceum huszadik szalagavatóján a Nemzeti Színház nagytermének színpadán.

A végzősök ünnepét a tanintézet hagyománya szerint évről évre a tizenegyedikesek diákok szervezik meg lelkes pedagógusaik segítségével, így volt ez idén is.

„Apáink útján járunk még / őseink táncát járjuk még. / Új útnak hisszük a bűvös kört / És sokszor úgy élünk, mint ők…” – csendültek fel a jól ismert Karthago-dal sorai, miközben a tizenkettedikes diákok egymás mellé állított kiskori és mostani fotói váltották egymást a kivetítőn. A színház telt házas közönségét ezt követően Fekete Orsolya és Orbán–Székely Szabolcs Zoltán műsorvezetők köszöntötték, majd Cozma-Ionuț Ciprian igazgató osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel, a baráti kapcsolatok, a tapasztalatok és a jövőbe vetett hit ünnepének nevezve a szalagavatót. 

Selyem Zoltán aligazgató ünnepi beszédében kiemelte: bár azt szokták mondani, hogy az iskolák csak állomások az ember életében, valójában ennél sokkal többet, a megfogható, megtapasztalható valóságon túlmutató állandó értéket, egy olyan szellemi közösséget jelentenek, ami az egykori diákokat mindenkor összeköti. Selyem Zoltán hozzátette: büszke erre az ünnepre, ami az elmúlt két évtizedben egy erős magyar közösség tradíciójává vált, a végzősöknek pedig azt kívánta, hogy legyen részük mindig szeretetben, megértésben, és a tudás legyen számukra a legfőbb erő.

Művészi pillanatok és vicces osztályvideók 

Ezután el is kezdődött az első műsorszám, hófehér báli ruhás kisasszonyok és elegáns fiatalemberek szemet gyönyörködtető bécsi keringője, amit Gyarmati Stefániától tanultak, és a legnagyobb odafigyeléssel és bájjal adtak elő a tizenegyedikesek. A művészi pillanat után a XII. E osztály, Ercse Lehel osztályfőnök 25 diákja humoros videóján derülhettek az egybegyűltek, majd a nevetést megható pillanat, az ünnepeltek színpadra szólítása és nagykorúvá avatása követte.

A tizenegyedikesek végzős társaiknak szóló második ajándéka egy fergeteges néptánc volt, amit Füzesi Albert tanított be a diákoknak. Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány támogatásával színpadra vitt gyönyörű produkciót a Műhely Banda muzsikálta végig. Ezután a XII. F osztály, Ugron Erika 25 tanítványának vicces videója, majd a maturandusok szalagjának feltűzése következett.

Az ünnepet megszervező évfolyam harmadik művészi momentuma egy ötletes, egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató színpadi jelenet, Az ember tragédiájának fiatalosan mai megközelítése volt. Az előadás létrehozásában Iszlai Ede magyar szakos tanár segítette a diákokat. „Az Elektro sosem fog igazán eltűnni, mert amikor nevetni tudtok az egészen (…), mindig egy kicsit visszajösztök. (…) Mi mind az Elektro trógerei vagyunk, és azt kívánjuk, hogy ezzel a támasszal menjetek neki az életnek” – hangzott el a produkció utolsó mondatai között. Ezután a XII. G, Pál Edit osztályfőnök 22 fős diákserege mutatkozott be vidám videójában, utána pedig „élőben” is, a színpadon.

A továbbiakban a tizenegyedikesek végzős társaikhoz intézett búcsúbeszéde következett a két műsorvezető tolmácsolásában. „Ha élet zengi be az iskolát, / Az élet is derűs iskola lesz” – indult a gondolatsor Ady Endre szavaival, majd megannyi életre szóló élmény villant fel a tanintézettel való ismerkedéstől a puskázás közben való lebukáson át a közös mozizásokig és egyéb, elraktározható pillanatokig. Balázs László XI. E osztályos diák rímes búcsúztatóval egészítette ki az útravalót: „…mégis lesz, ami örök, / akkor is, ha az élet pörög / benned a tudás…” 

Akcióban a nagy csapat

A végzősök nevében a XII. H osztályos Boldis Dávid szólt az utánuk következő évfolyamhoz – amelynek többször is köszönetet mondott az ünnepség megszervezéséért –, tizenkettedikes diáktársaihoz, a szülőkhöz és a tanárokhoz. Őszinte, keresetlen szavait tapssal jutalmazta a közönség.

Ezután következett Dávid Mária osztályfőnök 24 diákjának, a XII. H-nak a videója, ami – a többi összeállításhoz hasonlóan – izgalmas akciós jelenetekben is bővelkedett, ezek egy részét a sportrepülőtéren forgatta a csapat. Jó volt látni, ahogy ebben a kisfilmben is – akárcsak a korábbi háromban – az osztályfőnök teljes odaadással játssza a rá osztott szerepet, és szemmel láthatóan élvezi is a játékot. Utolsóként vonult színpadra ez a könyvelés (gazdasági technikus) szakos osztály, hogy az automatizálási, a számítástechnikai és a szállodaipari technikus szak végzőseihez hasonlóan megkapja a nagykorúvá válás piros szalagját. 

A megható együttlét végén a teljes tizenegyedikes évfolyam vette birtokba a színpadot, hogy elénekelje Ákos Ilyenek voltunk című dalát. Az ünnepség egyik fő üzenetét a diákok pólóján lévő betűk fogalmazták meg a közös dal alatt: Felnőtté váltok. Have fun! (azaz: élvezzétek).