A faragás szeretetét Köllő Miklóstól örökölte
Jánosi Borsos Attila, aki több mint egy évtizedig Csomafalva alpolgármestere volt, nyugdíjasként saját bevallása szerint hobbiból farag: sétapálcákat, kopjafákat és egy barátjával, Csata Ernővel közösen székelykapukat.
A műhelyében beszélgettünk munka közben, majd fényképeket mutatott korábbi munkáiról.
– Hogyan kezdett faragni?
– Gyermekkoromban az iskolában próbálkoztam, nagyapámtól lestem el a faragás titkait, már akkoriban faragtunk kopjafákat, emberfejeket úgy nyolcadikos koromig. Utána a marosvásárhelyi művészetiben folytattam, a kerámiaórát én faragásra használtam. Előbb rajz szakon tanultam, majd átmentem az építészetre, így lettem építésztechnikus.
2008-ban kezdtem újra faragni, amikor a ráckevei testvértelepülésünk felkért, hogy faragjak két kopjafát a Nyerges-tetőre: egyet Ráckevének, egyet Csomafalvának. Azóta több kopjafám áll a Felvidéken, Magyarországon és itthon. A felfidéki Lukanényén áll egy egyenes és egy oldalsó kopjafából álló, a kiszakított nemzetrészeket jelképező Trianon-kopjafacsoport. Magyarországon Baktalórántházán is van két kopjafám, Ráckevén három: egy Barátság kopjafa, egy az elhunyt Duna baráti körösöknek, és egy a Népművészeti Háznál. De kopjafám áll Hevesen és máshol is.
– Mikor kezdett székelykapukat faragni?
– 2010-ben kezdtük el – szintén hobbiként – a székelykapu-készítést. Összesen hét kaput készítettünk, és többet felújítottunk Csomafalván, Újfaluban, Tusnádon. Ezek általában rendelésre készültek, és közterületen állnak.
– Jelenleg mit farag?
– Ajándékot kicsengetésre. Időtöltésből faragok, így töltöm a csendes nyugdíjas napjaimat – mondta huncut mosollyal Jánosi Borsos
Attila.
A kérdésre, hogy honnan a faragás iránti szeretete, azt mondta, valószínűleg Köllő Miklós szobrásztól, illetve képzőművész nagynénjétől örökölte.
xxx
Köllő Miklós Gyergyócsomafalván született és Budapesten halt meg. Egyik ismert munkája a gyergyócsomafalvi templom számára készült Mária-szobor.
1885–1889 között Zala György műtermében dolgozott, mesterét az aradi Szabadság-szobor, illetve a budai Honvéd-szobor kivitelezésében segítette.
1890 körül műtermet nyitott Budapesten, a Nefelejcs utcában. 1891-ben sikert aratott Reviczky Gyula költő síremlékével, melyre a Petőfi Társaságtól kapott megbízatást. 1894-ben a kolozsvári Mátyás-szoborra kiírt pályázaton 3. díjat nyert. Az egri püspöki székesegyházban Jézus és Mária kis márványszobrát készítette el, 1885-ben a budapesti Kúria négy Atlasz-szobrát formázta meg. 1895–1896-tól részt vett a budai királyi palota épületének díszítőmunkálatában. Az Országház díszítőszobrainak megtervezésében vállalt részvételéért a Steindl Céh tagjává választották. Szent István, Tas, Huba, Töhötöm szobrát, a kupola nagy méretű szobrait, Szent István, Mária Terézia, III. Károly alakját formázta meg. 1896-ban elkészült a szegedi Szentháromság-szobor, a budapesti Millenáris emlékmű IV. Béla-szobra. 1897. július 31-én Segesváron felavatták Köllő legjelentősebb művészi alkotását, a Petőfi-szobrot (ma Kiskunfélegyházán). 1898 körül Budapest–Erzsébetvárosban, a Rózsák terén a plebániatemplom homlokzati pirogránit szobrait és az esketési oltár Mária-szobrát készítette el.
1899. június 11-én avatták fel Marosvásárhely főterén Köllő Miklós Kossuth-szobrát. 1900-ban a Zeyk Domokos-dombormű felkerült a héjjasfalvi síremlékre. 1905-ben leleplezték a madéfalvi Siculicidium-emlékművet Köllő Miklós turulszobrával.
