A históriás vegyészmérnök (1.)

Az egyszer volt, hol nem volt, régmúlt világban gyakran megesett, hogy felbukkant egy lantos, és vitte a fontos híreket szerteszét. Mondanivalóját hangszerrel kísérte, mert a muzsika mindig megnyitotta az emberek fülét és szívét. Mikor aktuális, mikor elmúlt idők eseményeit foglalta dalba, és azt énekelte az emberek lelkébe. Emlékeztetni, figyelmeztetni akartak az ilyen dalos krónikások, hogy a múlt példái tanítóink lehetnek.

A szlovák – és érintőlegesen a magyar – zenetörténetnek is megvan a maga mesterdalnok-krónikása. Gabriel Dušinský úgymond a horizont láthatatlan homályából emelkedett a zene és a tudomány égboltjára. Szlovák életrajzírói sem tudnak sokat származásáról, gyerekkoráról.

Gabriel Dušinský 1921. december 10-én született egy pozsonyi órásmester családjában. Szüleiről nem szólnak a krónikák – akár egy üstökös: jött valahonnan, fénylett az égbolton, aztán vége lett a csodának.

A fiatal Gabriel Pozsonyban kezdte meg a tanulmányait. A második világháború családi tragédiával nehezítette az életét: elragadta szüleit. A magára maradt fiatalember a tanulásban és a zenélésben talált menedéket. A háború befejeztével folytathatta félbeszakított tanulmányait, és 1949-ben végre kézbe kaphatta vegyészmérnöki diplomáját.

Mint már szó esett róla, Gabriel Dušinský a vegyi tudomány mellett zenével is foglalkozott. Kivételes tehetségéről árulkodik az a tény, hogy önszorgalomból, mindenféle segítség nélkül tanult meg zongorázni és fuvolán játszani. A zeneelmélet és a zeneművek tanulmányozása mellett a zenetörténet is érdekelte. A múltbeli zenei eseményeket tudományos precizitással tárta fel. Alapos munkájának köszönhetően elképesztő zenei műveltségre tett szert. Azt írták róla, hogy a legtöbb zenész büszke lehetett volna, ha olyan tudással rendelkezett volna, mint ő.

Minden szabad idejét a zenének szentelte, ezért joggal kérdezheti bárki, hogy milyen vegyész volt. Mérnöki oklevéllel azonnal munkát talált a csehszlovák Állami Gyógyszerellenőrző Intézetnél. Ezen a szakterületen is pontosnak, megbízhatónak kellett lennie, mert ellenkező esetben egy ország egészségügyi biztonsága foroghatott volna kockán. Nem volt egyszerű a munkája, mert a kész gyógyszereket kellett leellenőriznie, hogy azok összetétele megfelel-e az előírásoknak. Elképzelhetjük, micsoda pontos munkát kellett végeznie, amikor egy néhány milligrammos tablettának kellett meghatároznia az összetételét!

Gabriel Dušinský a vegyipar történetébe is beírta a nevét. Több mérési eljárás kifejlesztésében vett részt. A potenciometria és spektrofluorimetria az ő hozzájárulásával is fejlődött. E két módszer mellett azonban sokkal fontosabb a polarográfia kidolgozása. A polarográfia érdekes mérési eljárás, mely segítségével az ismeretlen iont tartalmazó oldatba különböző funkciójú elektródokat vezetnek, és az azokon átfolyó feszültség (V) és áramerősség (A) mérésével meghatározzák az oldatban lévő ionok mennyiségét és minőségét. A polarográfiát a cseh Jaroslav Heyrovský fejlesztette ki 1922-ben, és később vele együttműködve Gabriel Dušinskýnek is része volt a mérési eljárás finomításában, pontosításában. Jaroslav Heyrovský többek között a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt 1955-től – 1959-ben a találmányáért Nobel-díjat kapott.

Egy Nobel-díjas tudós munkatársának lenni nagy szakmai elismerés, és Gabriel Dušinský vegyészmérnöki tudásával elnyerte a nála jóval idősebb cseh kolléga bizalmát. Valószínűleg a baráti viszony kialakulásában az is közrejátszott, hogy Jaroslav Heyrovský is kiváló zeneértő ember volt, aki irodalommal is foglalkozott egy ideig. Érdekes páros lehetett a két vegyész, amikor épp zenéről beszélgettek, vagy netalán zenei találós kérdéseket tettek fel egymásnak. Feljegyezték Gabriel Dušinskýről, hogy félelmetes zenei emlékezete volt: akár egy rövid zenei részletről is képes volt felismerni számtalan zeneművet, és az ilyen játékok alkalmával mindig ő volt a győztes, bárki is lehetett a vetélytárs.

Gabriel Dušinský megérdemelte a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság érdemérmét, ugyanis 73 szakmai írásával igyekezett előremozdítani a tudomány szekerét, ugyanakkor 13 tudományos újítás is a nevéhez fűződik. Javaslatait, eljárásait az ország gyógyszeripari cégei be is vezették a gyakorlatba.

Rendkívüli tudós volt Dušinský, mert nem csak zenélt, és eljárásokat dolgozott ki, hanem Jaroslav Heyrovský javaslatára Magyarországon és Németországban továbbképzéseket tartott a polarográfiáról. Itt kell megjegyeznünk, hogy kivételes nyelvtehetség is volt, mert – amint írják róla – tudott svédül, dánul, magyarul, és a legfontosabb világnyelveket is jól beszélte. Érdeke fűződött a nyelvtanuláshoz, mert így a külföldi gyógyszerészkönyveket olvashatta, és a fontosabbakat le is fordította. Tudományos célból eljutott Japánba is. A különös keleti nyelv elvarázsolta a szlovák vegyészt, és elhatározta, hogy megtanulja ezt is. Egyik ismerősével meg is osztotta tervét, mire nagy fejcsóválás és kétkedés volt a válasz. Dušinský viszont fogadást kötött, hogy elsajátítja a japánok nyelvét. A fogadást hamarosan megnyerte, és nemsokára ő lett az egyetlen akkreditált japán–szlovák tudományos-műszaki fordító.