A hajdani székek anyaszéke

Épített örökségünk

A mai Székelyudvarhely területén legkorábban a római időkben épült erődítmény határvédelem céljából. Ez a castrum illeszkedett a sófalvi, siklódi, martonosi, énlaki, székelyszentmihályi castrumok sorába, amelyeket keletre a homoródszentpáli folytatott. 248-ban, I. Philippus Arabus római császár uralkodása idején a germánok betörtek Pannóniába, és a gótok serege, amelyben voltak tajfálok, asdingok, kárpok és peucinok is, Erdélyt, majd Moesiát pusztította végig. Zűrzavaros időszak volt, ismétlődő barbár támadásokkal, győzelmekkel és vereségekkel mindkét oldalon, amikor az udvarhelyi castrum is elpusztult. A székelyek vehemensen ellenezték, hogy a Székelyföldön bármilyen vár épüljön. Álláspontjuk még a tatárjárás után sem változott, az erdélyi vajdák a templomok megerősítésével – vártemplomok – próbálták növelni a terület védelmi képességeit.

A székelység egyik központja

Az egykori Udvarhelyszék, a hajdani székek anyaszéke és fővárosa a székely ispánok, főkapitányok lakhelye, majd Udvarhely vármegye székhelye. Ma megyei jogú város, a székelység egyik központja.

A város főterén 1956-ban végzett ásatások leletei szerint itt egy római katonai tábor és polgári település volt, a Marosvécs–Oltszem közötti limes egyik fontos láncszeme. Ugyanekkor egy 11–12. századi település maradványait is megtalálták.

Az 1224. évi oklevél a telegdi székelyeket említi, de a városról még nem beszél. Egy 1270-1280 között kelt oklevélből megtudható, hogy Udvarhelyszék a telegdi főesperességhez tartozott.

Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy Vencel király 1301. szeptember 25-én kelt oklevelében castrum nostrum (regale) Vduord – Udvard királyi vár – már szerepel, de nem biztos, hogy ez  Székelyudvarhely Árpád-kori várára vonatkozik, miután több Udvard nevű hely ismeretes Erdélyben.

A bizonytalanságot fokozza, hogy ezután közel kétszáz évnek kellett eltelnie, amíg Udvarhely várának építéséről az oklevelek beszélnek.

A vár felépítéséről egy 1492-ben kelt oklevél tanúskodik

A várost első ízben az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben említik Vduorhel, Odurphel alakban mint a telegdi főesperesség erdőháti plébániáját.

Udvarhely mint a székely székek városa csak a 14. század közepétől fejlődik jelentősen; 1357-ben, I. Lajos király uralkodása alatt először tartottak itt székely országgyűlést.

Várának felépítéséről az 1492. december 3-án kelt oklevél tanúskodik, melyben Báthori István erdélyi vajda arra kérte a szebeni tanácsot, hogy a szebeni ácsokat, akiket az udvarhelyi kastély felépítése után hazaküldött, fizesse ki.

A hét székely szék panasza

1493-ban a hét székely szék panasszal fordult a vajda ellen II. Ulászlóhoz.

A rajtuk esett sérelmek mellett azt is kifogásolták, hogy a vajda közöttük kastélyt épített, hogy őket jobban elnyomhassa.

Idézve az okiratból:

„…mint ellenségre, erős haddal rontott ránk. Közülünk sokat ártatlanul megöletett, némelyeknek szemit kiszúrta, birtokukból kiforgatta, nejeiket, leányaikat elraboltatta, minden vagyonukat elvétette és zsákmányul ejtette s tízezer forintnál többet érő ökröket választott ki magának… A vár megépítése után minden embertől, falutól és egyháztól tömérdek élelmet és italneműt csikartak ki, a várba napon-

ként hat-nyolc embert vittek fogva, szolgálatra… Mikor a vajda a várat építtette, a szegény székelyeket ökrökként járomba fogták, s úgy hordatták velök mint barmokkal maguknak a fát és más szükségeseket, ami Székelyföldön eddigelé soha nem hallatott…”

A király az udvarhelyiek panaszát jogosnak találhatta, mert a várat a Domonkos-rendi szerzeteseknek adta át.

Megszerveztetik a székely nemzeti hadsereg

A vár megközelítőleg szabályos négyszög alaprajzú volt, kaputoronnyal, négy bástyával a sarkain és két rondellával megerősítve. A kaputornyot kettős fallal, a várat vizesárokkal vették körül.

Szintén Kiss Gábor munkájából tudjuk meg, hogy az 1519-1521. évek közötti felkelések leverése és a többi, székelység elleni intézkedés miatt az 1562 áprilisában Udvarhelyen megtartott székely országgyűlés – miután János Zsigmond a székely székek jogai visszaállítása iránti kérelmeket visszautasította – megszervezte a székely nemzeti hadsereget pálfalvi Nagy György főkapitány, Gyepesi Antal és Bán András vezetésével.

A lázadást azonban János Zsigmond egyesített hadereje ugyanaz év június 20-án a Nyárádmentén, Vaja és Kisgörgény között leverte. Nagy Györgyöt és társait a segesvári országgyűlés határozata alapján kivégezték.

A székelyek féken tartására a már meglévő vár és kolostor építőanyagainak felhasználásával felépítette Székelytámadt várát.

Erről írja Nagy Szabó Ferenc Memoriáléjában:

„…a király népet külde Udvarhelyre, kiknek kapitányok vala vitézlő Pekri Gábor, és a Barátok klastromából csináltatának egy várat, kit nevezének Székelytámada várának…”

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációból kiderül, az 1562-1565 között épült vár első várnagyát, Móré Gábort az 1562. október 12-i oklevél említi.

A vár ezt a nevet 1577-ig viselte, ezután Udvarhely várának – arcem nostrem Udvarhelynek – nevezték, amint az Báthori Kristóf okleveléből kiderül.

A vár lerombolása

Az 1599. október 28-án Szeben alatt vívott csatában Báthori András fejedelmet Mihály vajda legyőzte, és a fejedelem menekülni kényszerült. A következő éjszakán érkezett Udvarhely várába. Egy napot töltött ott,  Palatits Györgyöt kinevezve a vár kapitányának, aztán továbbmenekült a Gyimesi-szoros felé, ahol egy székely ember megölte.

A székelyek Mihály vajda oldalára álltak, aki 1599. november 20-án kelt oklevelével a régi kiváltságaikat visszaadta, a gyűlölt várat pedig szétrombolták. Az erdélyi rendek és a Basta vezette császári csapatok azonban Miriszlónál 1600. szeptember 18-án a vajdát legyőzték, és az október 25-én Lécfalván hozott rendelettel a vár felépítésére kötelezték a székelyeket, a közszékelyeket visszaítélték földesuraiknak, és kimondták, hogy fegyvert többé nem viselhetnek.

Udvarhely vára ismét fejedelmi birtok lesz

Úgy látszik azonban, hogy a vár helyreállítására ekkor még nem került sor, mert Bethlen Gábor 1621. május 6-án, Kassán kiadott adománylevelében Kornis Ferencnek, Udvarhelyszék királybírájának adta, azzal a feltétellel, hogy tartozik azt felépíteni.  Kiss Gábor arra is rávilágít, hogy Udvarhely vára ezután ismét fejedelmi birtok lett; 1629. március 27-28-án elkészült az első leltára, amikor Homoródszentmártoni Bíró János Fogarasi Nagy Tamásnak adta át.

1630. május 28-án újabb leltár készült, amikor a vár és a birtok gondozásával Bakai Mihály udvarbírót bízták meg.

A leltárokból részletesen megismerhetők Udvarhely várának erődítményei, épületei, berendezése, gazdasági felszerelése.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

A külhatalmi cselszövések áldozatává vált székelyek megfékezésére épített hajdani kincstári vár sok korszakos érdekességet rejt. 

Báthory vajda ellen a székelyek már 1493-ban megfogalmazták királyi folyamodványukat, amelyben felemlegették, hogy „…minden hadjáratban és táborozásban ott voltunk az ország védelmére s a mi őseink vére különböző országunkban t.i. Moldovában, Havaselvén, Török-, Rác-, Horvát-, Bolgárországokban bőven omlott. Vérünkből patakok folytak, csontjainkból halmok emelkedének…” 

Hadviselésre termett határvédő nemzet lévén, szabadságukat és fennmaradásukat féltve, nem tűrhették el a megzabolázásukra épített Zabolavár fennmaradását. A megregulázásukra épített erősséget többször lerombolták, majd mindahányszor kényszernapszámban újraépítették a helyi székelyek. Így maradhatott ragadványnévként a Székelytámadt elnevezés a váracskán. 

Ez idő tájt a kétkulacsos, cselszövő politikát folytató Mihály vajda Bukarestben leöletett több mint kétezer janicsárt, amire a Porta megtorló sereggel ellene  indult. Mihály megpróbált a császári udvarral paktumot kötni, és kitervelték a Balkánt átkaroló Keresztény Liga nevű muszlimmentes övezet létrehozását. 

Itt szembesült először a székelyek hűségével, csalafintaságával és veleszületett fegyverforgatási készségével. Szintén ekkor tapasztalhatta a bécsi udvarnak az ő számításait áthúzó, a magyarhoni, erdélyi és balkáni területek felé is terjeszkedő uralkodásának növekedését. 

A kétpólusú világuralmi rendek harcát kihasználva erősítette meg hatalmát az erdélyi területek felett, igyekezve vérre menően szembeállítani egymással az őshonos osztályrendeket, majd az ő oldalára állítani a rakoncátlan székelyeket. Ezekért és ilyenekért is kellett a székelyudvarhelyihez hasonló királyi védműveket emelni a székely lázadások elfojtására, és nem felejteni, hogy ezek köveit a székelyek verejtéke és vére köti össze a mai napig.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Tekintettel a vár mai állapotára, helyzetére, írásunkat Kálmán Attila történész soraival a továbbiakban még kiegészítjük.