A gyerekkori gombfocitól a minőségi szektorlabdáig

Bár jó ideje Magyarországon él, ma is szívesen gondol vissza Marosvásárhelyen töltött gyerekkorára az immár 40 éves Mártonfi István, akinek hobbija életformává vált. A gombfocizást testvére baráti társaságában kedvelte meg, majd sajátította el minden csínját-bínját. 1995-ben, 14 évesen Tiszavasváriba került  középiskolába, ott versenyszerűen kezdett el játszani. Számos kiváló eredményt ért el a hazai és anyaországi, majd a nemzetközi színtéren: a többi közt egyéniben ifjúsági és felnőtt országos bajnok, országos csapatbajnok, majd egyéniben Európa-bajnok lett, csapatban világbajnoki címet nyert Románia színeiben, sőt kétszeres Bajnokok Ligája-győztes is volt Tiszavasvári együttesével az időközben szektorlabdára keresztelt sportágban.

Huszonhatodik éve élete része

– A járvány alaposan rányomta bélyegét az elmúlt évre. Mi a helyzet Önöknél?

– Nagyon nehezen lehet bármilyen versenyt megszervezni, mert nagyon szigorú előírások vannak érvényben, emiatt Magyarországon és világszerte is szinte minden versenyt töröltek vagy elhalasztottak 2020-ban: így az NB I-es, az NB II-es és az NB III-as csapatverseny-sorozatot is. Nemzetközi szinten 2020-ban Szovátán rendeztük volna meg a soron következő szektorlabda-Eb-t, de ezt is elhalasztottuk 2021-re. Reméljük, hogy a 2020-ra tervezett, viszont jövőre elhalasztott lisszaboni Világjátékokon (TAFISA) részt vehetünk.

– Hogyan került kapcsolatba a sportággal?

– Huszonhatodik éve életem része, nagyon sokat köszönhetek neki. Rengeteg sikerben volt részem, amelyekre büszke vagyok. Mindenképpen meg kell említsem azt, amikor 2014-ben Európa-bajnok lettem párosban Magyar Antal oldalán, vagy amikor 2015-ben Romániával csapatvilágbajnokok lettünk hat marosvásárhelyi társammal Debrecenben, ami óriási eredmény volt számunkra! Továbbá 2017-ben Európa-bajnoki, 2018-ban világbajnoki másodikok lettünk a csapatversenyen szülőországom válogatottjával. Klubcsapatommal, a Józsefvárosi SE alakulattal 2019-ben megnyertük az NB I-et, 2000-ben és 2002-ben Bajnokok Ligája-győztes voltam Tiszavasvári együttesével.

– Mikor vett részt először rangos nemzetközi világversenyen?

– A Nemzetközi Asztalilabdarúgó-szövetség (ITFA) 1994-ben először rendezett Európa-bajnokságot, ezen már részt vettem, és az ifjúsági kategóriában 4. helyezett lettem. 1996-ban és 2000-ben magyar országos szektorlabda ifjúsági bajnok, 1999-ben és 2001-ben országos magyar csapatbajnok lettem. Az 1996-os, első szektorlabda-világbajnokságon szintén ifjúsági kategóriában indultam, és 3. helyen végeztem.

A 2000-es junior világbajnokságot Szovátán rendezték meg, itt 2. lettem a junior kategóriában. Az ezt követő, 2004-es, Budapesten megrendezett férfi egyéni világbajnokságon már felnőtt kategóriában indultam, és meg is nyertem. Aztán 2005-ben Marosvásárhelyen Mesterek Tornája-győztes lehettem, 2007-ben pedig Magyar Kupa-győztes voltam. 2007-ben a világbajnokságon 5., 2009-ben, az egyéni vb-n 3. lettem, párosban pedig 2. helyen végeztem, majd 2011-ben, az Eb-n párosban szintén 2. lettem. Külön öröm volt 2018-ban Lisszabonban vb-n versenyezni, azaz egy újabb országban tudtunk nemzetközi megmérettetést rendezni a Nemzetközi Szektorlabda-szövetség égisze alatt. Amúgy 2022-ben Dél-Amerika (Argentína) rendezi meg a világbajnokságot. 

Pályafutása csúcspontja a vb-cím marosvásárhelyi társaival

– Említette, hogy 2015-ben Románia színeiben csapatvilágbajnoki címet nyert. Ez a vébécím azért is értékes, mert a csapatot mind marosvásárhelyiek alkották. Hogyan emlékszik vissza arra a diadalra?

– Fantasztikus eredményt értünk el akkor! Azt hiszem, a marosvásárhelyi gombfoci ekkor ért a csúcspontra, az elmúlt 25 év munkáját sikerült Debrecenben megkoronázni, ahol hat ország (Magyarország, Románia, Szerbia, Lengyelország, Brazília és Japán) színeiben több mint 50 játékos állt asztal mellé a megmérettetésen, és a négynapos küzdelmeken szektorlabdában, valamint a 12 érintéses szakágban arattak világbajnokot. Mi nagyon akartuk a sikert, és tettünk is érte. Fantasztikus érzés volt látni mindegyikünknek a szemében az örömöt és a boldogságot! Sokat beszéltünk a döntő előtt, hogy itt és most vagyunk csúcsformában, és ezt meg kell nyernünk, amit egy nagyon szoros döntőben sikerült elérnünk. A VII. szektorlabda-világbajnokságon a marosvásárhelyi Pákai György (jelenleg Döke-Komló), Simon Ferenc (Testvériség SE), dr. Havas Péter, Moldován Károly, Varga Ervin, Valics Lehel (valamennyien Marosvásárhelyi Energofish) voltak világbajnok csapattársaim, mind kiváló és sikeres szektorlabdázók. Sportolói aktivitásomon kívül a Nemzetközi Szektorlabda-szövetség alelnöki pozícióját is betöltöm, így rengeteget dolgozom csapatunkkal a háttérben, a sport terjesztése és népszerűsítése érdekében, emellett az anyaországi élvonalbeli Szektorlabda NB I-es bajnokságban szereplő Józsefvárosi SZE együttes leigazolt játékosa vagyok.  

– A marosvásárhelyi társakkal, egykori szektorlabdásokkal tartja-e a kapcsolatot?

– Igen, hetente beszélünk a világhálón. A magyarországi versenyek alkalmával a srácok mindig ellátogatnak hozzánk. Igaz, most személyesen nem tudunk találkozni a vírushelyzet miatt, de az online platformon igen.

– A szektorlabdának hagyománya volt Marosvásárhelyen, de ez mintha feledésbe merült volna az utóbbi időben Maros megyében. Vajon miért?

– Ezen változtatni lehet, és kell is. Sajnos az anyagiak hiánya sok problémát okozott mindig, minden téren, így a sport terén is. Szerintem a szektorlabda még jelen van a városban. Az Energofish nevű csapat, amelyet egy éven át én is erősítettem, hosszabb ideig volt NB I-es szereplő. Aztán 2018-ban egy nagyon szoros küzdelem során kiestek az NB II-be, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra NB I-es lesz az alakulat. Abban is bízom, hogy a megyében az illetékesek újra felkarolják a csapatot, és biztosítják az anyagi hátteret a profi működéshez és a versenyek költségeihez. A csíkszeredai gombfociklub is újra aktív, ami örvendetes dolog, így  újra nagy tervek előtt áll a romániai szektorlabda-közösség. De mivel a legtöbb verseny Magyarországon van, évente mintegy 5-6 kiutazást kellene támogatni. 

Felelősségteljes munkahely, családcentrikusság

– Mivel foglalkozik a szektorlabda mellett?

– Budapesten egy indiai cégnél dolgozom immár 15 éve mint rendszermérnök és csapatvezető. Oda kerülésemkor mintegy 200 dolgozó volt a magyarországi fióktelepnél, most több mint 2500-an vagyunk alkalmazva. A felelősség emiatt óriási a számítástechnikai részlegen, viszont a munka sokrétű, én meg sok feladatot látok el: tervezek, kivitelezek, hibákat javítok stb. Érzem, hogy megbíznak bennem, és ez mindig segít, hogy a legtöbbet tudjam kiadni magamból.

– Család? 

– Budapest vonzáskörében, Gödön élünk. Feleségemmel két gyereket nevelünk, Leventét és Zoltánt, egyikük iskolás, a kicsi még óvodába jár, nekik próbáljuk a lehető legjobb körülményeket megteremteni.

– Milyen gyakran jár vissza Marosvásárhelyre?

– Próbálok minden évben hazajutni. Sajnos 2020-ban a járvány miatt nem lehetett. Már nagyon régóta nem élek ott, de a rokonaimmal, barátaimmal, iskolatársakkal szoros kapcsolatot ápolok. Marosvásárhely a szülővárosom, és ezzel mindent elmondtam…