A vírushelyzetet hozzák fel indokként, de valójában tisztán hatalmi számítás a parlamenti választások elhalasztásának ötlete. Az önkormányzati választásokon megmutatkozott erőviszonyok alapján a jelenlegi kormánynak látszólag nem sok félnivalója van, a parlamentben erős szocdem ellenzéknek pedig méretes pofon van kinézőben. Minden politikai indok szerint érthető, hogy a szocik még ragaszkodnak egy kicsit a konchoz, a liberálisoknak pedig sürgős lenne megszerezni a parlamenti többséget, hogy erő is legyen a kormány mögött.
A hatalmi játszmákon túl van egy sokkal fontosabb kérdés, amiért sürgős lenne megtartani a választásokat. A halasztásról benyújtott törvénytervezet bejelentése után órákba sem telt, amíg komolyan vehető jegybanki szakértő jelezte világosan, hogy a lassan két számjegyűhöz közelítő költségvetési hiány és az államadósság gyarapodása miatt a hitelminősítő intézetek (ismét) a bóvli kategóriába sorolhatják ezt a jobb sorsra érdemes országot. Koronavírus-válság ide, gazdasági krízis oda, az államháztartási adatok láttán ezt már eddig is megtehették volna, csak azért vártak a döntéssel, mert ha az évet úgy zárná le az ország, hogy teljes jogkörű kormánya lenne, és legalább egy komolyan vehető költségvetési tervezete a következő esztendőre, akkor ez az idei államháztartási bizonyítvány némi jóindulattal még kimagyarázható. De ha tovább húzódik a bizonytalanság, és közben életbe kell léptetni a parlamenti változat szerinti nyugdíjemelést is, akkor a leminősítés csak az első, de fontos lépés lesz az államcsőd felé vezető rövid úton. A szóban forgó leminősítés azt jelenti, hogy az országot többé nem tartják befektetési szempontból megbízható államnak, amiben csak a kisebbik baj, hogy a beruházók nem jönnek, mert azok eddig sem tolakodtak olyan nagyon az ajtóban. De a bóvli kategóriájú országoknak mindenki magas kamattal hitelez, mert ezeknek kockázatos kölcsönt adni. Már ha egyáltalán adnak, mert jobb helyeken az ajtót sem nyitják ki az ilyen ügyfélnek. És ha a piacon nincs hitel, akkor marad a valutaalap, de annak a mentőcsomagjai mellé kemény feltételek is járnak, mint erre a jelek szerint kevesen emlékeznek bő évtizeddel korábbról.
Az ország a csőd szélén áll, és az államháztartást ebbe az állapotba juttatott szocdemek most abban reménykednek, hogy ha a liberális kormánynak törik bele a bicskája az ügybe, akkor talán kiegyenlítődhetnek a nagy pártok bizalmi indexei. Azt mindegyik párt tudja, hogy a következő kormánynak össze kell majd húznia a nadrágszíjat. Nem kérdés, hogy benne leszünk a gödörben, de az nagyon nem mindegy, hogy óvatosan ereszkedünk-e bele, vagy jó nagy lendülettel fejest ugrunk a közepébe. Mindkét változat fáj, de nem egyformán. Aki most halogatni akar, az még dobbantana is egyet a gödör szélén ugrás előtt.
