A főtéren jobb volt a forgalom

Vásár a várban a 26. Marosvásárhelyi Napokon

Magyar és román népviseletek, kézműves ékszerek, különféle technikákkal díszített üvegek és vallásos idézetes ékszertartó fadobozkák, papírdíszek, fafaragványok, horgolt játékok, bőrtáskák és még megannyi szemrevaló termék várta csütörtöktől vasárnap estig a 26. Marosvásárhelyi Napok keretében szervezett vásár látogatóit a – helyi termelők szempontjából – új helyszínnek számító Vár sétányon.   Szombat déli terepszemlénken megtudtuk, hogy a tavalyi főtéri színhely a legtöbb árus szerint szerencsésebb választás volt, igaz, az idei forgalmat az esős idő is jelentősen befolyásolta.

– Napközben a Rózsák terén jóval többen megfordulnak, mint a várban és környékén, ahova inkább szórakozni jön a tömeg a meghirdetett délelőtti gyermekprogramokra vagy az esti koncertekre. Meglátásom szerint a mi asztalainkkal szemben sorakozó ételes-italos bódék is elvonták a termékeinkről a látogatók figyelmét – osztotta meg velünk véleményét az egyik kézműves, aki ugyanakkor azt is elismerte, hogy az időjárás sem kedvezett a keresletnek.

Csuhé és virágok harmóniája

Egyes árusok így is elégedettek voltak a vásári forgalommal. A kendi Nagy Margit standjánál szebbnél szebb, kukoricacsuhéból készült asztali és falidíszek, kopogtatók, szerencsepatkók, illetve a csuhéfonás és a virágkötés találkoztatásából született kompozíciók sorakoztak. 

– Tizenkét éves koromtól gyakorolom a csuhéfonást, a virágkötést 27 éve. A kettő párosítása saját találmány. A termékeimet nemcsak a megyében, hanem távolabbi nagyvárosokban, Szebenben, Bukarestben is értékesítem, a fővárosban rendszerint évente négyszer, különböző rendezvények alkalmából szervezett vásárokon. Ott sok a visszajáró vevőm. Úgy tapasztaltam, hogy a vásárhelyi vásáron átlagban 150-200 lejt áldoznak az emberek kézműves termékekre. Bár a múlt évben a főtéren jobb volt a kereslet, most sem panaszkodhatom – összegzett a kendi kézműves.

Makramé és levendula

Fülöp Enikő Szászrégenből hozta el makramétechnikával készült virágtartóit, falidíszeit.

– 2016-ban egy turkálóban akadt meg a szemem egy különösen szép falidíszen, ami ezzel az egyedi csomózási technikával készült. Elhatároztam, hogy ezt nekem is ki kell próbálni. A YouTube csatornán tájékozódtam a különféle mintákról, a munkamenet lépéseiről, és miközben az ismereteim gyarapodtak, egyre lelkesebben makraméztam – mesélte a régeni kézműves, aki első alkalommal vett részt a megyeszékhelyi városnapok alkalmából szervezett vásáron. Termékei – a kézimunkák mellett a levendulaolaj, -víz és az illatzsákocskák, amelyekből a városnapokra is hozott – külföldön is népszerűek, Puerto Ricóba, Új-Zélandra, Szingapúrba, Kanadába és Izraelbe is küldött megrendelésre belőlük. A levendulatermékekhez a kisfülpösi házukhoz tartozó kertből gyűjti az alapanyagot – árulta el Enikő, aki nyáron főleg a gyógynövényültetvénnyel foglalkozik, a téli időszakban pedig kézimunkázik. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy a mostani vásáron a levendulaáru, valamint a baglyos makramé falidísz volt a legnépszerűbb, ebből a harmadik vásárnap első óráira már csak egyetlen darab maradt.

Elszakadt nyakláncok inspirációja

Szakács Enikő standja tetszetős kézműves ékszerekkel csalogatta a vásár népét, beszélgetésünk alatt is többen megálltak megcsodálni a közszemlére tett nyakláncokat, fülbevalókat. 

– 2020 májusában, a pandémia idején kezdtem el ékszereket készíteni, a legelsőket elszakadt láncokból. Láttam egyszer egy drót ékszert, ami nagyon megtetszett, de amikor megtudtam, mennyibe kerül, úgy döntöttem, hogy inkább veszek drótot, és elkészítettem a saját ékszeremet. A mostani vásáron két kategóriában kínálok bizsut: féldrágakövekkel díszített sima dróthajtásút és drótfűzéssel készült, valamivel drágább szetteket – tudtuk meg a kézművestől, aki tavaly a városnapok idején a budapesti Székely Fesztiválon állította ki termékeit. Az ékszerkészítés számára hobbi, a vásárokon pedig annak örül leginkább, amikor arra kérik, hogy a helyszínen készítsen el egy ékszert, például kristálygyűrűt. 

Ízelítő az 1065-ből

Tamási Mihály marosvásárhelyi fafaragóról tavaly tavasszal írtunk legutóbb, amikor a 900. szobrocskáját is elkészítette. Azóta jóval meghaladta az ezer alkotást, jelenleg 1065 munka van a birtokában. A vásárra a korábbi években készültekből is hozott – Ima című kis festett szobra például 2006-ban „született”, és tíz év múlva öltötte magára a sokatmondó színeket. A fafaragó is úgy vélte, hogy a tavalyi főtéri vásár több embert bevonzott, mint az idei, különösen olyan, a városközponton áthaladó időseket, akik nem feltétlenül gyalogolnak fel a várba.

A városnapi vásár kínálat szempontjából nagy valószínűséggel megfelelt az elvárásoknak, hiszen közel negyven kézművesstand igényes termékeiből válogathattak az érdeklődők, és a felhozatalban valóban érződött a helyi jelleg. Ami pedig a helyszínt illeti, jövőre talán érdemes lenne megfontolni a visszatérést a Rózsák terére, ami a legtöbb marosvásárhelyi számára erősebb vonzáspontot jelent.