Országszerte sztrájk kezdődött pénteken a városi és községi polgármesteri hivatalokban. A helyi közigazgatásban dolgozók a polgármesteri hivatalok és községházák tevékenységének szüneteltetésével tiltakoznak a Bolojan-kormány második megszorító csomagja ellen.
Az intézkedéscsomag jelentős, 25 százalékos létszámcsökkentést ír elő a helyi közigazgatásban, miután tavaly már 10 százalékkal csökkentették a posztok számát. A szakszervezetek azután döntöttek a teljes munkabeszüntetés mellett, hogy az elmúlt hét folyamán eredménytelenül próbáltak tárgyalni a kormánnyal a megszorításokról, amelyek szerintük lényegében megsemmisítik a községek és a kisebb városok polgármesteri hivatalait.
Bezártak tehát a polgármesteri hivatalok, a tanárok pedig a tanévkezdés bojkottjára készülnek. Az oktatásügyi szakszervezetek azt tervezik, hogy hatalmas tüntetést tartanak Bukarestben a szeptember 8-i tanévkezdés napján.
Romániában először fordul majd elő az utóbbi harmincöt évben, hogy a tanévkezdés a kormány, az elnöki hivatal és a prefektúrák székháza előtt fog zajlani, mondta Simion Hăncescu, a Tanügyi Szabad Szakszervezetek (FSLI) elnöke a törvényjavaslatok véleményezését végző konzultatív testület, a Gazdasági és Társadalmi Tanács (CES) pénteki ülése után. Közölte a miniszterelnökkel, hogy a szakszervezetek nem fogják tétlenül nézni az oktatásügy szétverését.
Ha ez sem lenne elég, a külügyminisztérium bejelentette, hogy módosítja a 2008/198-as számú törvényt a konzuli szolgáltatásokról. A jogszabályi változások következtében ismét bevezetnék azokat a díjakat, amelyeket még 2017-ben eltöröltek. A jogszabálytervezet 2026. január 1-jén léphet életbe.
A minisztérium azzal érvel, hogy a díjak visszavezetése biztosítaná a szolgáltatások digitalizálásához és bővítéséhez szükséges forrásokat, valamint javítaná a diaszpóra számára nyújtott szolgáltatások gyorsaságát és minőségét.
A nyugatra távozott, román útlevéllel is rendelkező 1,2 millió moldovai állampolgárral együtt a román diaszpóra 6,5 millió fő, így jelentős politikai és gazdasági tényező az ország életében. A 2017-ben eltörölt konzuli díjak megszüntetését a mindenkori kormányok részben a választók magukhoz édesgetésére használták, hiszen a külföldön élő román állampolgárok döntő szerepet játszottak több választás kimenetelében.
A mostani tervezet ezért nemcsak a diaszpóra pénzügyi terheit növelheti, hanem politikai következményekkel is járhat.
Politikai elemzők Nicușor Dan államfőt és Oana Țoiu külügyminisztert a román külpolitika karikatúrájának nevezik. Szerintük ők egy NGO-laboratórium termékei, a „polgári innováció” és a „fenntarthatóság” szabványosított szókincsével, összekeverik a diplomáciát egy hétvégi képzéssel. Nicușor Dan és Ţoiu látszólag csak a brüsszeli urak és a saját tehetetlenségük nevében beszélnek – állítják. Frázisaik mosolyokat, ironikus tapsot és azt a dédelgetést váltják ki, amellyel az amatőr színházi színészekre tekintünk. Az intézmények folyosóin tapogatóznak, meggyőződve arról, hogy a külpolitikát ugyanolyan ostoba lelkesedéssel lehet folytatni, mint ahogyan, mondjuk, egy Erasmus-projektet írunk.
Bokros a botrány a bírák nyugdíjba vonulása miatt is. Ez egyelőre nem eredményez mérhető költségvetési nyereséget. Ehelyett a legnehezebben felépíthető tőke vész el: az igazságszolgáltatás és a végrehajtó hatalom közötti bizalom.
Mindezek tükrében Románia működésképtelen államnak tűnik.
A külföldre továbbított jelzés pontosan az, amire Romániának nincs szüksége: működésképtelen állam, gyorsan változó és azonnal vitatható szabályokkal. Ami természetesen kihat a külföldi beruházásokra. Egy befektető nem moralista, hanem pragmatikus; érdekli a szabályok stabilitása és a kormányzat azon képessége, hogy végrehajtsa saját törvényeit.
Nem „győztes” táborokra van szükségük, hanem egy működő államra.
Ilyen körülmények között a Bolojan és Dan közötti feszültség a reformok kudarcának kockázatát hordozza magában.
A PNL–PSD-kormányzás évei után, amely testvériesen osztotta szét a juttatásokat a kliensek között, a megszorító intézkedések a politika iránti teljes bizalmatlanságot váltották ki amiatt, hogy ezeket az intézkedéseket csak a lakosság fizeti meg.
Ráadásul az elnökség és a kormányzat között állandó az ellentmondás. A tapasztalt politikusok számára az, hogy nem tudnak összefogni, azt mutatja, hogy nem látják a fától az erdőt.
