A békesség nem ott kezdődik, hogy a helyi tanács elé nem terjesztenek elő utcanév-változtatási javaslatot, főleg, ha az magyar nemzetiségű személyiségek nevét tartalmazza. A december 21-i tanácsülésen ugyanis több marosvásárhelyi utca átnevezésről/elnevezéséről szóló határozattervezet került a testület elé. A tervezet szerint a Viile Unomaj utcát Viile Unomaira, a Matei Corvin teret Matia Corvin térre, az Onyest teret Metz Albert térre, a Ballada utcát Constantin Silvestri utcára nevezik át, a Brăila utca visszakapja a Dr. Knöpfler Vilmos nevet. Új utcanevekről is döntöttek: Ion Fiscuteanu és Kemény János nevét kapja a Shopping City környékén két új utca, Dan Alexandrescu és Tompa Miklós nevét pedig a Vasile Săbădeanu utca folytatása.
Fentiek több képviselőben enyhén szólva ellenérzéseket váltottak ki, ők a polgárok érdekeinek védelmezőiként fellépve „csomagolták” be kifogásaikat. Claudiu Maior azon értetlenkedett, hogy miért kell megint visszatérni a szerinte etnikai vonatkozású tervezetekre, miért nem lehet békésen ünnepelni karácsonyt. És – nagy egyetértésben például Radu Pescarral, Sarlea Horeával, Kiss Zoltánnal – miért járassák az érintett utcák lakóit iratcsere céljából, ami idő és pénz, és a polgárok kell megfizessék az árát. (Az RMDSZ közleménye szerint a személyi igazolvány és minden más dokumentum megváltoztatásának költségeit a helyi költségvetés fogja fedezni.)
Aztán a vitába bekeveredtek olyan érvek, hogy a cél az adóemelés, de a háttérben személyes és politikai ambíciók is állnak. És végül elhangzott: 33 év után is az utcanevek, szobrok és „egyéb ostobaságok” kerülnek a tanács elé, egoista és retrográd a javaslat, „Európa pedig nevet rajtunk”.
Alig győzte hárítani az ilyen „okosságokat” Pápai László, Adrian Mureşan és Kelemen Márton, és elmagyarázni, hogy a fenti személyiségek megérdemlik, hogy Marosvásárhelyen utcát nevezzenek el/át róluk. Pápai László hangsúlyozta, hogy a városban jelenleg egyetlen utca sem viseli zsidó személyiség nevét, hogy Corvin Mátyást nem Mateinak hívták, és 33 év után ideje lenne kijavítani elírásokat, történelmi szempontból pedig helyükre tenni a dolgokat.
Egy biztos: kísért a múlt, és 33 év után szomorúan kell megállapítanunk, hogy önkormányzati képviselőink egy részénél az utcanevek és utcanévtáblák még mindig kiverik a biztosítékot, mindegy, hogy a Forradalom utcai belgyógyászat alapítójáról van szó vagy világhírű zeneszerző-karmesterről. Ellenvetéseiket mindennemű logikai érvelés híján fogalmazzák meg, alibi ürügyekkel takarózva, a hangnem pedig esetenként minősíthetetlen. És még csak a „szuper” választási év elején vagyunk, könnyen elképzelhetjük, hogy mi lesz később…
