A 28. nemzetközi megmérettetés tanulságai

A matematika boszorkánykonyhájában

„Az ember akkor ember, ha az összes választási lehetőségei közül mindig a legnehezebbet választja” – hangzott el a Bolyai János-idézet a XXVIII. Nemzetközi Magyar Matematikaverseny záróünnepségén. Ezzel a mondattal jellemezte Mátéfi István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója, a verseny házigazdája a Kárpát-medence különböző országaiból részt vevő diákokat, akik a matematika iránti szeretetből a legnehezebb feladatok megoldásától sem riadtak vissza. 

Köszöntötte a felkészítő tanárkollégákat, a feladatokat összeállító versenybizottság és a dolgozatokat javító, értékelő bizottság tagjait. A köszönet szólt a rendezvény záróünnepségén részt vevő dr. Kovács Irén Erzsébetnek, a versenyt támogató tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkárnak az anyagi és szellemi segítségért. Hasonlóképpen dr. Dávid László professzornak, a társszervező Sapientia EMTE rektorának és munkatársainak, valamint a házigazda pedagóguskollégáinak a Bolyai középiskolából, különösképpen a Szilágyi Emőke vezette matematika tanszék tagjainak, akikkel közösen „egy többismeretlenes feladat megoldására vállalkoztak”.

A díjkiosztás

Majd a díjkiosztás következett. Szitai Tünde műsorvezető ismertette a Sapientia EMTE és a Bolyai líceum különdíjasait, a dicséretben részesülő, valamint az első, második és harmadik helyezetteket, akik a verseny és a román Oktatásügyi Minisztérium díjait kapták.

A IX. osztályosok közül öten végeztek az első helyen, valamennyien magyarországi középisko- lákból: Baski Bence (budapesti Fazekas Mihály Gimnázium), Jánosik Máté (győri Révai Miklós Gimnázium), Révész Máté (miskolci Földes Ferenc Gimnázium), Török Ágoston (kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium), Koleszár Domokos (miskolci Herman Ottó Gimnázium). A X. osztályosok két első helyezettje: Györffy Ádám György (Földes Ferenc Gimnázium) és Bukva Dávid Bertalan (budapesti Fazekas Mihály Gimnázium). A XI. osztályosok közül Jánosik Áron (Révai Miklós Gimnázium) és Roth Apor (Székely Mikó Kollégium) került az első helyre. A végzős diákok közül első díjat kapott: Póta Balázs (Révai Miklós Gimnázium), Szalay Gergő (Zrínyi Miklós Gimnázium) és Bindics Boldizsár (szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium).

Az Urbán János-díjat kiváló teljesítményéért a XII.-es Póta Balázs (Révai Miklós Gimnázium) és a XI. osztályos Roth Apor (Székely Mikó Kollégium) nyerte.

A házigazda Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai közül Kiss Anita (IX.) és Imre Tamás (X.) dicséretet, Ferencz Dániel (XII.) harmadik díjat kapott.  

Közvetlenül  a verseny után a diákokkal való beszélgetésből kiderült, nehéz dolog volt négy órán át a hat bonyolult versenyfeladatot megoldani. És mégis akadt olyan résztvevő, akit mindössze egy pont választott el a tökéletességtől. Két első helyen végzett diáktól érdeklődtem, hogyan lehet egy ilyen versenyre felkészülni. 

Kutatónak készülnek

Póta Balázs, a győri Révai Miklós Gimnázium végzős diákja az egyik legeredményesebb versenyzőként a lehetséges 60-ból 59 ponttal került a XII.-es versenyzők közül az első helyre. Elmondása szerint már óvodás korától beleszeretett a számok világába, harmadik osztálytól kezdett versenyezni, és nyolcadiktól egyre eredményesebben. A családban volt matematikatanár, később az iskolai mate- matikatanárai segítettek különfoglalkozások keretében is a szakkör mellett. A Budapesti Műszaki Egyetem fizika karára készül, és kutatófizikusként képzeli el a jövőjét. 

Roth Apor, a Székely Mikó Kollégium XI.-es diákja a lehetséges hatvan pontból 53-at ért el, négy feladatának a megoldását a maximális tíz ponttal értékelték. Érdeklődésemre elmondta, hogy bár kevesebbet készült, de jó volt a hangulata, nem izgult különösebben, talán ezért sikerült jobban, mint remélte. Érettségi után a Cambridge-i Egyetem kémia –természettudományok szakán szeretne továbbtanulni, és a kémia területén szeretne kutatómunkát végezni.

Dr. Dávid László rektor köszöntőjében elhangzott, hogy a nemzetközi versenyek résztvevői a legmagasabb jeggyel nyernek felvételt a Spientia EMTE azon tandíjmentes szakjaira, ahol matematikából is vizsgázni kell, és első éven az ösztöndíj is biztosított számukra. A későbbiekben elmondta, hogy a verseny internetes felülete Szabó László informatikus munkájának az eredménye. 

A díjkiosztást követően a „tehetséggondozást magas szinten művelő” régióvezetők vették át a szót, akikkel az írásbeli idején alkalmunk volt elbeszélgetni. 

A nagy család

Dr. Bencze Mihály, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium matematikatanára, a verseny ötletgazdája így foglalta össze benyomásait:

–  A nagy család, a Kárpát-medencei középiskolás matematikusok színe-java itt volt, és erre az időre Marosvásárhely a térség súlypontjává vált. Az Erdős Pál szellemében működtetett tehetséggondozó verseny feladatsorai eredeti, előrevilágító matematikai összefüggéseket tartalmaztak, ami  óriási kihívás volt a diákok számára, ugyanis nem nagyon kapnak modellt, ami alapján megközelíthetik, ezért a zsenialitásukat mérte fel. A magas pontszámok azt mutatják, hogy Kárpát-medencei szinten a résztvevők jól szerepeltek, az eredményeket nem szeretném régiókra felbontani, mert egységes család vagyunk. A térség  országaiban oktatott matematikának vannak közös fejezetei, erre próbáltunk alapozni, de átfogóbb feladatrendszerrel. Köszönöm a versenybizottságnak, kollégáimnak a két-három napig tartó hatalmas munkát, amely során értékes feladatokat állítottak össze. Ezekről egy füzet is megjelenik, ami sok évig matematika tankönyv lesz a Kárpát-medencei tanároknak és a következő nemzedékeknek, hisz betekinthetnek a matematika boszorkánykonyhájába.

Kubatóv Antal, a magyarországi régió vezetője, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanára érdeklődésünkre elmondta, hogy bár többször elhangzott a Bolyaiak, Vályi Gyula neve, rajtuk kívül néhai Kacsó Ferenc hazájába is jöttek, aki a Bolyai iskola tanáraként éveken át tagja volt az erdélyi csapatnak. Magyarországról 115 diák érkezett a legjobb iskolák többségéből, és tehetséges vidéki diákok is. Hangsúlyozta, hogy kezdetben sokkal nagyobb nehézséget jelentett a szervezés, amit megkönnyített a Nemzetpolitikai Államtitkárság hathatós támogatása. A matematikaoktatást illetően az volt a véleménye, hogy Erdélyben a formális matematika szerepel nagyobb súllyal, Magyarországon több a gondolkodásra késztető, nevelő része a tananyagnak. A szórványban élők körében, ahol kevesebb az iskola és  a gyermek, csökken a válogatási lehetőség is, de meg kell becsülni minden matematika iránt érdeklődő diákot – tette hozzá. 

– Ami az eredményeket illeti, mindenképpen a mi, Kárpát-medencei gyermekeink fognak nyerni a matematika és egyéb téren is – hangsúlyozta.

Mikó István, a felvidéki régió vezetője, a kassai Márai Sándor magyar tannyelvű gimnázium matematika-kémia szakos tanáraként Oláh György nevét említette, aki az első versenyt megszervezte.

 – Örömmel tölt el, hogy Felvidéken is vannak tehetséges diákok, ezért minden lehetőséget kihasználunk a megmérettetésre. Az idén 39-en érkeztünk, nyolc tanár és 31 diák Szlovákia minden részéből, valamennyien az Oláh György Emlékverseny nyertesei. Fő a részvétel, szoktam mondani a diákoknak, de jó, ha nyernek – teszem hozzá. Azon túl a tapasztalatcsere, az ismerkedés, barátságok, a szervező régió környezetébe, kultúrájába való betekintés is érdekes és hasznos számukra. A vendéglátók pedig mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat.

Kemény verseny volt

Csikós Pajor Gizella, a délvidéki csapat régióvezetője, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium matematikatanára, igazgatója elmondta, hogy a versenyszabályzat szerint évente 25 diákkal érkeznek a Vajdaságból.

–  A cél az, hogy válogató versenyünk nyomán eljussanak a legjobbak, lehetőleg minden olyan iskola diákjai, akik magyar nyelven tanulnak. A Vajdaságban két önálló magyar tanítási nyelvű középiskola van, ezek egyike a zentai, amelyben csak tehetséggondozó szakok működnek, matematika, számítástechnika  és informatika, valamint képzőművészet, a másik  a szabadkai nyelvszakos Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium. Ezenkívül minden vajdasági városban működik magyar tagozat, így hoztunk szabadkai, óbecsei és újvidéki diákot is.

A számítástechnika és az informatika világa, ami ma a legkeresettebb és a legjobban fizetett munkahelyeket kínálja, inspiráló az általános iskolát végző fiatalok számára. Mi azt igyekszünk a tudatukba vésni, hogy a számítástechnika, a programozói szakma matematika nélkül nem létezik, ezért nem csökken a matematika szakos osztályok iránti érdeklődés. 

Kemény versenyre érkeztünk, de amióta gimnáziumunk létezik, és felöleli a Vajdaság legtehetségesebb matematikus palántáit, azóta az eredményeink évről évre jobbak, bár nem az első helyekre pályázunk. Szép élmény és emlék részt venni a vetélkedőn, évről évre más várost és környékét megismerni, bejárni a magyarlakta vidékeket. A marosvásárhelyi tanácsházában nagyon otthonosan éreztük magunkat, hiszen az épület a szabadkai városháza kicsinyített változata. Jó látni, hogy régen is ugyanazok az emberek terveztek és építettek föl rövid idő alatt csodálatos, időtálló épületeket a Kárpát-medence városaiban. 

A fenyegető nyelvtörvény

Kovács Füle Erika, a beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium tanára a Kárpátaljáról érkezett csapatot képviselte, 20 diákot és öt kísérő tanárt több iskolából, négy verseny eredményei alapján. 

– Nálunk is az informatika jelenti a mézesmadzagot, de azt szoktam mondani a diákoknak, hogy az informatikához az út a matematikán keresztül vezet. Intézményünkben a középiskola utolsó két évében választhatnak a humán és reál szak között, ez utóbbin emelt számban tanítjuk a matematikát. Diákjaink felvételi vizsgával kerülnek be az ötödik osztályba, és folytatják az érettségivel bezárólag. Reményeink szerint lesz, aki dicsérő oklevelet kap, hiszen a versenyen olyan feladatokat kellett megoldaniuk, amit mi még az egyetemen tanultunk. Az idén úgy tűnt, hogy nem tudunk eljönni, de nagy öröm számunkra, hogy az utaztatásunkat támogató magyarországi régió segítségével mégis itt lehetünk. Ahogy Mátéfi István bevezetőjében elhangzott, ennek a versenynek nemcsak az a célja, hogy a matematikában megmérettessünk, hanem az is, hogy az együvé tartozásban megerősödjünk. 

– Ittlétük alatt az ukrán parlament megszavazta a sokat vitatott nyelvtörvényt. Hogyan lesz tovább?

– Ha életbe léptetnék, katasztrofális lenne, mert ötödik osztálytól 40, kilencedik osztály után 60 százalékban kellene ukrán nyelven tanítani bizonyos tantárgyakat, amelyek között valószínűleg ott lesz a matematika is. Visszaemlékszem, mennyire nehéz volt számomra ukrán nyelven tanulni, legalább háromszor el kellett olvasnom egy-egy mondatot, amíg megértettem, és arra is, hogy mekkora élmény volt az első magyarországi továbbképzőn egyszeri hallásra mindent megérteni. Bízom abban, hogy az új elnök áttekinti, és nem fogják bevezetni a nyelvtörvény előírásait.

Visszatérve a záróünnepségre, a verseny jelképét, a fémből készült, több mint 26,4 kilós „fémgömböcöt” a jövő évi megmérettetést szervező zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium igazgatója, Horváth Attila vette át, aki a város polgármesterének üdvözletét tolmácsolta. Majd záporoztak az ajándékok és a figyelmességek mindkét fél, vendégek és vendéglátók részéről. 

– Most, hogy véget ért a rendezvény, a szervezők szempontjából hogy érzi, milyen házigazdának bizonyult Marosvásárhely? – kérdeztem Mátéfi István matematika- tanártól, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatójától.

– Az első visszajelzések alapján sikeres versenyt szerveztünk.  Amikor a múlt évben Kaposváron átvettem a verseny jelképét, a gömböcöt,  azzal együtt megéreztem a szervezés súlyát is. Lehetőségeink szerint mindent megtettünk a verseny zökkenőmentes lebonyolítása érdekében, és remélem, hogy a részt vevő diákoknak és tanároknak olyan élményt tudtunk nyújtani mind a városban, mind a két jól sikerült kiránduláson, hogy látogatóként visszatérnek Marosvásárhelyre. Ami a diákok teljesítményét illeti, voltak kimagaslóan jó eredmények, és véleményem szerint a bolyais diákok jól teljesítettek.