4keréken

Mégis marad a belső égésű motor

Hónapokon keresztül arról cikkezett a szaksajtó, hogy 2035-től vége lesz a belső égésű motorral szerelt új autók forgalmazásának az Európai Unióban. A szabály értelmében a következő évtized közepétől csak olyan autókat lehetett volna újonnan eladni, amelyekben nincs belső égésű motor, azaz elektromos vagy hidrogéncellával működő gépjárműveket. Ezt el is fogadták, csak aztán – elsősorban a németek – úgy gondolták, hogy mégsem olyan jó ötlet. Akkor aztán elkezdődött a visszatánc.

Az okok között szerepel, hogy a teljes átállás rengeteg munkahely megszűnését eredményezte volna, ami nem tett volna jót a gazdaságnak, a piac ugyanis nem lett volna képes annyi embernek munkát adni. A gondolatmenet rendben is van, csak az a furcsa, hogy hónapokkal később ébredtek fel. A németekhez aztán sorban csatlakoztak más országok is, közöttük Románia és Magyarország. Közös erővel pedig sikerült felülírniuk a döntést.

Ennek értelmében 2035-től is lehet belső égésű motorral szerelt autókat értékesíteni az Európai Unióban, viszont csak abban az esetben, ha ezek az új autók teljesen CO2-semleges, szintetikus üzemanyagokkal hajtottak, erről számolt be a múlt héten Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke, és a német közlekedési miniszter, Volker Wissing is hasonlókat írt egy Twitter-bejegyzésben. Annyival egészítette ki az alelnök nyilatkozatát, hogy az autókat kizárólag szintetikus üzemanyaggal, úgynevezett E-fuellal lehet majd tankolni, valamint hogy ennek a törvényi keretein dolgoznak.

Örvendhetnénk is a hírnek, hiszen így nem szűnnek meg újabb munkahelyek, nem kerül veszélybe a gazdaság. Azonban a döntésnek egyértelműen káros hatásai lesznek a klímaváltozásra. Hiszen ezáltal az autógyártók nem lesznek kötelezve arra, hogy a lehető leggyorsabban fejlesszék az elektromos autókat, hogy kidolgozzanak valamilyen stratégiát az akkumulátorok kérdésére, azaz nem fognak teljes gőzzel arra törekedni, hogy a közlekedés környezetbarátabb legyen. A mostani felülírással csak az időt húzzák, nyernek ugyan valamennyi időt a gazdaságnak, és nyugodtabban fogják tudni előkészíteni az átállást, viszont új céldátum nincs. Ha pedig nem kényszerítik őket valamilyen eszközzel és határidővel, akkor kétséges, hogy maguktól meghozzák ezt a döntést. Nagy valószínűséggel nem.

A másik gondot pedig éppen az E-fuel jelenti. Ennek az az előállítási módja, hogy a levegőből nyerik ki a CO2-t, és különböző folyamatokkal alakítják üzemanyaggá. Viszont nem mehetünk el amellett, hogy a 2030 környékére tervezett kapacitással mindössze annyit lehet belőle maximum termelni, ami a német légi közlekedés 10%-át elégíti ki. Az pedig globális léptékben nem nevezhető soknak. Ott vannak még az úgynevezett bioüzemanyagok is, amelyek tekintetében még nem tisztázott minden kérdés. Az viszont tény, hogy ezek előállítása különböző gabonaféléket feltételez. Ez pedig még rosszabbul hangzik, hiszen oda vezethet, hogy lesz mit tankolni, de nem lesz mit enni, különösen a harmadik világ országaiban élőknek. Az eredeti terv felrúgásával tehát felborult egy szépnek ígérkező ív. Kérdés, hogy meddig tud működni az E-fuel, mennyibe kerül – mert egészen biztosan drága lesz –, illetve mennyire lesz hatékony. Tagadhatatlan, hogy szükség van egy teljes átállást biztosító céldátumra, amit nem lehet felülírni. Minél hamarabb.