Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Egykori és jelenlegi tanárok, diákok, szülők, egyházi elöljárók és a helyi közösség képviselőinek jelenlétében meghitt, családias hangulatú gálaműsorral ünnepelte szombaton a Kultúrpalota zsúfolásig telt nagytermében újraindulásának 30. évfordulóját a Marosvásárhelyi Református Kollégium. Az ünnepi gála kiemelt szereplői az iskola kiváló tehetséggel megáldott diákjai voltak, hangulatos műsorral készültek az óvodások, az elemi osztályokba járó kis refisek, a kollégium zenekörének diákjai, a néptánccsoport, valamint az Enyedi Csaba vezette Sola Gratia kórus tették még színvonalasabbá a múltra való visszatekintés és a hála jegyében zajló eseményt.
Hosszú utat járt be az idők során a Marosvásárhelyi Református Kollégium, amely számos viszontagság után egyetlen kilencedik osztállyal indult újra három évtizeddel ezelőtt, ma pedig már bölcsőde, óvoda, elemi iskola és középiskola is működik az égisze alatt.
Az iskola újraindításában kiemelt szerepet játszó Csáky Károly nyugalmazott református lelkipásztor áhítatában kiemelte, adjunk hálát azért, hogy még mindig vannak iskoláink, ahol a gyerekeink magyar nyelven, a keresztény értékeket elsajátítva tanulhatnak.
– Ez az iskola olyan forrása lett Marosvásárhely, Erdély tanulni vágyó ifjainak, amiből bőven meríthettek tudományt, hitet, hazaszeretetet – hangsúlyozta.
Az idő értékéről beszélt ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. – Harminc évvel ezelőtt alkalmas volt rá az idő, hogy itt, Marosvásárhelyen újból megalakuljon a Református Kollégium. Az elmúlt harminc évben politikusaink és mi magunk is sokszor mérlegeltük, hogy mikor van itt valaminek az ideje, vagy éppen mikor nem szabad valamit megtennünk, mert felingerlünk vele másokat vagy még nem jött el az ideje.
Hálát adunk azért, hogy harminc évvel ezelőtt meg tudták hozni azt a bölcs, bátor és megfelelő döntést, hogy létrejöjjön egy olyan intézmény, amely nemcsak tudással látta el, hanem lelki harmóniára, a családi életre is próbálta felkészíteni a nemzedékek sorát – mutatott rá a püspök.
Egy kapu a nemzeti megmaradás útján
Nemcsak egy iskola kapuja nyílt meg újra harminc évvel ezelőtt, hanem ezáltal egy kapu a nemzeti megmaradás útján is – emelte ki köszöntőjében Dolhai István főkonzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselője. Mint mondta, három évtized hosszú idő egy intézmény életében, hagyományok születnek, érkékek formálódnak, közösség épül, hiszen az iskola, amellett hogy a tanulás színtere, személyiségformáló és közösségi értékek forrása is. Az itt felnövő generációk feladata továbbvinni a kapott örökséget, mert minden szó, amit anyanyelvünkön mondunk ki, egy-egy tégla nemzetünk falában.
Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere beszédében rámutatott, három évtizeddel ezelőtt, a nehézségekkel és bizonytalanságokkal terhelt időszakban bátor döntés született: újraindítani egy olyan oktatási intézményt, amely generációkon keresztül formálta a marosvásárhelyi közösséget, és mélyen beágyazódott a város kulturális és szellemi életébe. Az elmúlt három évtized bebizonyította, hogy az iskola nemcsak megőrizte, hanem tovább is adta azt a szellemiséget, amely a református oktatás sajátja: hit, tudomány és közösségi felelősség.
Habár a Marosvásárhelyi Református Kollégium újraindítása óta eltelt harminc év arra engedne következtetni, hogy ma már természetes egy felekezeti iskola elindítása, a mindennapok tapasztalata sajnos megcáfolja ezt – tette szóvá Vincze Loránt európai parlamenti képviselő, utalva a római katolikus iskola alapítása körüli bonyodalmakra.
Antal Mihály Levente Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint 30 évvel ezelőtt, amikor a kollégium újjáéledt, egy álom kezdődött el, amely a tudás, a hit és a közösség szellemében szőtte tovább a sok évszázados hagyományokat. Azóta ez az intézmény nem csupán az oktatás és a nevelés otthonává vált, hanem egy olyan közösséggé is, ahol a diákok emberi értékeket sajátíthatnak el, és ahol a tudomány és a vallás harmóniában élhet egymás mellett.
Az egykor szélnek eresztett hajó nem futott zátonyra
– Három dolog miatt vagyunk ma itt: hogy ünnepeljük a marosvásárhelyi református oktatás harminc évvel ezelőtti újraindulását, hogy emlékezzünk az elmúlt 30 évre, és hogy hálát adjunk ezekért az évekért – hangsúlyozta Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója, aki szerint a szerencse és a gondviselés mellett a kitartó munkára is szükség volt ahhoz, hogy az intézmény az évek alatt fejlődjön és ma újraindulásának harmincadik évfordulóját ünnepelhesse.
– Szükség volt kitartó munkára az első diákok részéről, akik minden akadály ellenére folytatták azt, amit egyesek megpróbáltak ellehetetleníteni, hogy vallásos, felekezeti oktatásban legyen részük, kitartó munkára a pedagógusok részéről, akik vállalták az oktatást minden nehézség ellenére, illetve a szülők részéről, akik hittek ebben – mutatott rá az igazgató, aki egy szélnek eresztett hajó történetéhez hasonlította a református kollégium történetét. Mint mondta, sokan szerették volna, hogy zátonyra fusson, de a matrózoknak, akik vállalták, hogy felülnek a hajóra, és a jó kapitányoknak köszönhetően a harminc év alatt egy bujdosó, otthonából kitaszított osztályból mára elismert intézménnyé vált a Marosvásárhelyi Református Kollégium, 27 csoporttal, osztállyal és majdnem 700 diákkal. A harminc év alatt 324 személy irányította, oktatta a több ezer diákot, akik erre a hajóra felültek, mert bíztak a matrózokban – tette szóvá az intézményvezető, aki hálájuk jeléül Pro Schola díjat adott át azoknak a személyeknek, akik oroszlánrészt vállaltak az intézmény újraindításában, illetve az évek során tettek azért, hogy ma a harmincadik évfordulóját ünnepelhesse az újjászületett marosvásárhelyi református oktatás.