A Finály család az egyik legnagyobb múltú zsidó család, jelesebb képviselői beírták nevüket nemcsak a magyar művelődéstörténetbe, hanem a világirodalomba és Európa művelődéstörténetébe is. A 200 éve született Finály Henrik egyik unokatestvére Finály Mary, akit Marcel Proust regényíró annyira csodált. Ő ihlette meg az írót a Gyönyörűségek és napok (Les Plaisirs et les jours) c. gyűjteményes kötetében megjelent Sonate clair de lune novella megírására. Az eltűnt idő nyomában című híres regénye utolsó kötetének hősnője, Albertine (A la Recherche Albertine) karakterének egyik legkorábbi modelljeként is szolgált. Mary Marcel Proust helyett férjhez ment (1897) Roger de Barbarinhoz, a híres céllövő olimpikonhoz, a festő Thomas de Barbarin fiához. Az első világháború alatt önként jelentkezett ápolónőnek sebesült katonák ellátására. Finály Mary negyvenöt évesen halt meg (1918 októberében) a spanyolnáthajárvány idején. Finály Maryval levelezett Anatole France híres francia író is1.
Finály Henrik egy évig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rektora is volt 1874–1875-ben, heraldikus, ókori irodalom, régiségtan- és latinszakértő. Latin szótárát is ma is az egyik legjobb magyar–latin szótárnak tartják és használják.
Mi köze Finály Henriknek a két Bolyai városához? Ennek a rejtett kapcsolatnak és elhalasztott lehetőségnek az ismertetését egy kicsit messzebbről kell kezdenem. Nemsokára, február 9-én fogunk megemlékezni a 250 éve született Bolyai Farkasról. És kell tudnunk arról, hogy Bolyai Farkas főművét, a latinul megjelenő Tentament nem úgy nyomtatták ki, mint ahogy manapság a könyveket kiadják. Bolyai Farkas pénzt gyűjtött (kalapozott össze) a kinyomtatására, így ívenként nyomtatták ki, ahogy a késznek mondott könyvhöz még nyomtatott magyar nyelvű kiegészítéseket és utána sok hibajegyzéket is. Mivel így a késznek mondott Tentamen több ilyen különálló ívből és erratákból állt, az MTA 1890 körül elhatározta, hogy ki kell adni a Tentamen egy kritikai kiadását, amelybe már visszavezetik a hibajegyzéket és az utólagos pótlásokat. Erre alakult is egy MTA-bizottság, melyet az akkori legkiválóbb magyar matematikusok alkottak, élükön Kőnig Gyulával. De aki a kemény mindennapi hangyamunkát végezte, az Réthy Mór volt. A Tentamen nehéz latinsággal volt írva, és hogy Réthy Mór megértse a régi latin kifejezéseket és latin szófordulatokat, segítségül hívta a sógorát, a kiváló latinszakértőt, Finály Henriket és annak fiát, Finály Gábort is:
„Szomorúan emlékezem meg arról a gyászról, a mely Akadémiánkat és a mi vállalatunkat is az első kötet kiadása utáni évben kendi Finály Henrik társunk halálával érte. A vállalatunkat ért veszteséget megboldogult társunk fia, kendi Finály Gábor nagy buzgalommal törekedett pótolni; a helyes latinságra való ügyelésen és mondani valóink latinra fordításán kívül a munka egy szakaszának, a Chronologiának, kiadása szakszerű megjegyzésekkel is szíves volt segítségünkre lenni; fogadja közreműködéséért nyilvános köszönetünket.”2
Nos, mikor elkészült a kétkötetes Tentamen kritikai kiadása, akkor Bedőházi János, az akkori marosvásárhelyi református kollégium igazgatója szomorúan állapította meg, hogy ha már a kor legkiválóbb latinszakértője is dolgozott rajta, akkor miért nem adták ki magyarul? Ki tud az 1900-as évek elején úgy latinul, hogy megértse Bolyai Farkas halhatatlan művét? És mi most 2025-ben még szomorúbban sóhajthatunk fel: milyen igaza volt Bedőházinak, mert azóta sem fordították magyarra Bolyai Farkas fő művét, így nem is ismerjük teljes mélységében a Tentamenben rejlő mély matematikai gondolatokat.
Tehát megvolt a nagy lehetőség, mert a magyar művelődéstörténet legnagyobb latinszakértője – Finály Henrik – is dolgozott a Tentamen 2. kiadásán. Finály Henriknek ez a munkája feledésbe is merült, pedig Finály 1841-től Bécsben mérnöki tanulmányokat is folytatott, emellett az egyetemen felsőbb matematikát és csillagászatot is hallgatott. De az ókori irodalom és klasszika-filológia volt a kedvenc tárgya.
Kendi Finály Henrik, születési nevén Finály Henrik Lajos (Óbuda, 1825. január 16. – Kolozsvár, 1898. február 13.) magyar klasszika-filológus tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára volt. Itáliai eredetű, nagyon tehetős és nagyon ősi óbudai zsidó iparoscsalád gyermekeként született. Középiskolai tanulmányait a pesti piaristáknál, illetve az ágostai evangélikusoknál végezte. Magánórák tartásával tartotta el magát, majd 1851 januárjában nevelőnek állt gróf Bethlen János fiai mellé. A grófnak ugyanebben az évben bekövetkezett halála után a grófné gyermekeivel Erdélybe ment, és miután az özvegy grófné elhatározta, hogy Kolozsvárott marad, az ő kérésére Finály is ott maradt. Itt már 1852-ben elvállalta az alsóbb kereskedelmi iskola vezetését. 1853-ban lemondott nevelői állásáról, és készült visszatérni Pestre, amikor dr. Haynald Lajos római katolikus püspök kinevezte tanárnak a kolozsvári római katolikus gimnáziumba, és ezzel Kolozsvárott marasztotta. Finály Henrik kikeresztelkedett, és áttért a római katolikus vallásra, a Római Katolikus Státusban is vezető beosztást kapott. 1856-ban az Erdélyi Gazdasági Egylet titkárává választották. 1857-ben az Erdélyi Múzeum-Egylet szervezésére és alapítására alakított bizottság jegyzője lett. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Ballagi Mór után ő volt a második zsidó származású (bár kikeresztelkedett), aki bekerült a magyar akadémikusok közé. 1859-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára lett, 1860-ban lemondott a tanári állásáról, és az erdélyi királyi főkormányszéknél gróf Mikó Imre erdélyi kormányzó mellett elnöki fogalmazó lett. E hivataláról 1863-ban lemondott, amikor a múzeum-egylet megválasztotta a régiség- és éremtár őrévé. 1868-ban átvette a római katolikus líceum nyomdájának vezetését, és ekkor a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara megválasztotta elnökének. A nyomdát 1871-ben átadta.
1872-ben az új kolozsvári egyetem nyilvános rendes tanárává nevezték ki, a történelem segédtudományai tanszékre, 1874–1875-ben az egyetem rektora volt, az 1876–77-es és 1887–88-as években pedig a bölcsészettudományi kar dékánja.
A római Istituto di Correspondenza Archaeologica levelező tagja, illetve az erdélyi országos gazdasági egylet és a román népművelő egylet tiszteletbeli tagja volt.
A Házsongárdi temetőbe temették, de sírja már nincs meg, csupán a megmentett sírköve látható a lutheránus temetőrész bejáratától jobbra.
(Igyekszem egy későbbi írásomban ismertetni a család többi kiemelkedő képviselőjét is. Röviden csak azzal zárnám, hogy fia, Finály Gábor visszaköltözött Budapestre, visszatért a család zsidó vallására, az ő unokája (tehát Finály Henrik dédunokája, Fináli Gábor rabbi, a budapesti Hunyadi téri zsinagóga rabbija) reggeli imáját néhány alkalommal hallhatjuk a Kossuth rádió hét órai imádságaiban.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
