„Muresmól”

Középiskolás-korú lány féltucatnyi könyvvel a kezében zöld jelzésre várva áll a járdán. Kíváncsian szólítja meg egy ugyancsak tinédzserkorú fiú:

– Hol vetted ezeket a régi könyveket? – A lány kezében alig használt, színes borítójú világirodalmi regények, negyven évvel ezelőtt a bukaresti Kriterion kiadónál megjelent Horizont sorozat kötetei.

– Egy lejért árulják darabját itt a Muresmólban – jön a válasz, méghozzá jó háromszéki akcentussal, úgymond székely hanghordozással. 

Eltűnődöm a kihallgatott járdaszéli párbeszéden, miközben nézem a főtér sarkán épült modern üzletközpont homlokzatán: Mures Mall. Lehet, hogy az angol megnevezést könnyebb kimondani, mert le sem kell fordítani Maros bevásárlóközpontra. Szerintem a Maros Mall (Marosmól) is fából vaskarika lenne – hiszen egyik szó magyar, a másik angol –, még akkor is, ha egyre több idegen kifejezés, név honosodik meg nyelvünkben. De nem mindegy, miképpen válik megszokottá, mindennapivá egy-egy üzlet megnevezése.

Pár évvel ezelőtt vásároltunk egy kisebb fajta személygépkocsit, egy Toyota Yarist, és egyszerűen így olvastam ki: Járisz. Egy év múlva egyik budapesti jó ismerősöm rám kérdezett: jól működik a Jaris? Azóta sem tudom, a-val vagy á-val kell kiejteni, és a szóvégi betű s vagy sz. Ha majd találkozom egy igazi japánnal, megkérdezem.

Németországban élő egyik osztálytársam interneten küldte el, és szólított fel a kisebbségek érdekében indított polgári kezdeményezés aláírására. A körlevele egy felhívással fejeződik be: adjuk tovább a Minority SafePack aláírásgyűjtésre való biztatást. Megvallom, annak idején orosz nyelvet tanultam, és megtorpanok, amikor szeretném helyesen kiolvasni/kimondani a Minority SafePacket. Zúgolódom is magamban, miért nem lehetett a médiában mindezt magyarul közölni: mentőcsomag a kisebbségek részére. Számomra így sokkal szimpatikusabb lett volna, s valószínű az én korosztályomhoz tartozó vagy nálam idősebbek számára könnyebben hozzáférhetőbbé vált volna, bár kétségtelen, hogy a médiában sokat népszerűsítették, és mindnyájunknak fontos, hogy összegyűljön a szükséges számú aláírás. 

Morfondírozásom közepette jutott eszembe egy kárpátaljai kedves emlék. Álltunk a munkácsi vasútállomás előtt, amikor elhangzott a kérdés: hány óra van? A bejárat fölötti nagy elektromos óra mutatta a pontos időt: 13 – mire a kárpátaljai férfi megszólalt: pontosan déli tizenkettő, majd furcsálló tekintetünket látva, megnyugtatott: mi itt ukránul tizenhármat olvasunk, de magyarul tizenkettőt mondunk.

Azt hiszem, itt, Marosvásárhelyen is ez lenne a megoldás: Mures Mallt olvasunk, de Maros bevásárlóközpontot mondunk.