–írta József Attila jellegzetesen játékos, de ugyanakkor szomorúan komoly versében, amelyet 20. születésnapjára írt Április 11 címen.
–írta József Attila jellegzetesen játékos, de ugyanakkor szomorúan komoly versében, amelyet 20. születésnapjára írt Április 11 címen. Születési évfordulóján, amelynek emlékére a magyar költészet napját ünnepeljük, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum udvarát is belengte az ünnep. A versé, amelyet a nagyszünetben több mint száz diák mondott egyszerre Köllő Magor Örs szavai nyomán. Mondták kicsi másodikosok is, talán nem is értve a szavak együttes jelentését, de nagy-nagy lelkesedéssel, és mondták a nagyobbak, legnagyobbak, pedagógusok, és éppen ott tartózkodó szülők, mert jó volt a nagy kórusban annak az összetartó kapocsnak az erejét megérezni, amit anyanyelvnek nevezünk, és amit „reménységnek és tulipánnak” születve mindnyájan útravalóul kaptunk. Ahogy nagy költőink mellett a szívesen és szépen verselő Márai Sándor is, aki szintén ezen a napon látta meg a napvilágot, és elsősorban prózaíróként írta be a nevét a magyar irodalomba. Szavait a szervező diákszövetség nevében Szabó Yvette idézte iskolatársainak. Élmény volt jelen lenni a Sikó Olga magyartanárnő és a diákszövetség közös ötletének a megvalósulásán, aminek lehetne folytatása is. Egy-egy szép verset kiosztva, és közösen felolvasva, talán azokat a diákokat is megérintené a költészet varázsa, akik őszintén bevallották, hogy a kötelező tananyagon kívül nem szoktak verset olvasni.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató