„Legjobb pia a terápia”

Borongós, szomorkás napon toppantunk be a Bonus Pastor Alapítvány magyarózdi terápiás otthonába. Ahogy kiszállunk a kocsiból, máris ismerőssel találkozunk. Nem csak mi, ő is meglepődik.

Borongós, szomorkás napon toppantunk be a Bonus Pastor Alapítvány magyarózdi terápiás otthonába. Ahogy kiszállunk a kocsiból, máris ismerőssel találkozunk. Nem csak mi, ő is meglepődik. Köszöntjük, s pillanatnyi zavarunkon uralkodva érdeklődünk, hol találjuk az otthon pszichológusát, aki beavathat bennünket az itt folyó tevékenységbe, s beszámol az újdonságokról. Bartha Éva pszichológus, aki 1996-tól dolgozik az alapítványnál, az egykori Petky–Radák-kastély korszerű épületté alakított magtárának igazán otthonos irodájában fogad.

Van remény

– Pillanatnyilag tíz lakónk van, de az otthon 24 függő beteg befogadására alkalmas. Nyolc év alatt 280 személynek nyújtottunk itt kezelést. A Bonus Pastor Alapítvány célja, hogy segítséget nyújtson az alkohol-, a drog- és szerencsejáték-, illetve egyéb függőségben szenvedőknek, valamint hozzátartozóiknak. Mindezt keresztény lelkiséggel, a segítő szakma eszközeivel tesszük. A gyógyítást terápiával, utógondozással és prevencióval kívánjuk megvalósítani. Magyarózdon 2005 áprilisában indítottuk a programokat. A rehabilitációra jelentkezők között egyre több a fiatal, akik drogfüggőkké vagy játékfüggőkké váltak, Maros megyéből, Székelyföldről kerülnek ide. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy nagyon zsenge korban nyúlnak az „etnobotanikus” szerekhez. Ez részben azzal magyarázható, hogy a fiatalok nagyon könnyen hozzáférnek a tudatmódosító szerekhez. Egy Marosvásárhely melletti faluban mindenki tudta, hogy mikor érkezik a fehér furgon, mikor lehet a kábítószert vásárolni. S ez zavartalanul működött. Sem az illetékes hatóságok, sem a rendőrség nem tett semmit, hogy eljárást indítsanak a törvénybe ütköző kereskedelem visszaszorításáért, pedig mi jeleztük nekik, hogy mi történik. Sajnos, a szülők, pedagógusok csak akkor ébrednek fel, amikor a gyermekek – mert még azok – függővé váltak. Szomorú, de egyre több a játékfüggő fiatal is, akik inkább játéktermekben töltik a napjaikat, mint hogy iskolába, egyetemre járjanak. A szülőknek, az iskolának össze kell fogniuk e jelenség kiküszöbölésére, hiszen egyre nagyobb a csábítás, s a fiatalok könnyben besétálnak a csapdába. Biztató jel az, hogy a függőségben szenvedő fiatalok ide kerülnek, hiszen az első lépéshez, a függőség felismeréséhez és az ettől való szabadulás kísérletéhez nagy bátorság kell. Minden bajba jutott emberben azt szeretnénk tudatosítani, hogy van remény a függőségből való szabadulásra, le lehet mondani az alkoholról és a kábítószerekről. A hosszú távú terápia hat-kilenc hónapig tart, s az ezen részt vevő beutaltak 60-70 százalékánál sikeres a kezelés. Vannak olyan beutaltak, akik többször is próbálkoztak a terápiával, borzasztó gyötrelmeket éltek át, de nem bírták sokáig, elmentek. Aztán visszatértek, és újra próbálkoztak – mondja a pszichológus.

A szabadulás szakaszai

Az itt folyó, a világszerte elismert kanadai Portage programra épülő munkáról tudni kell, hogy az itt dolgozó szakemberek szemlélete szerint a függőség bio-, pszicho- és szociális betegség, amely az emberek egzisztenciáját fenyegeti. A függőség jelzés arra, hogy a személyiség beteg. Az alapítvány által – férfiaknak – nyújtott terápia révén nemcsak leszoktatják a függőket, hanem segítik őket új életvitel megtanulására.

Az otthonban folyó hosszú távú terápia több szakaszból áll. Az első az orientációs szakasz, amikor az otthonban töltött első hat nap alatt a lakó megismeri a házirendet, alkalmazkodik, bepillantást nyer az ott zajló terápiába. Ez „belépést” jelent a terápiás közösségbe. Ekkor fontos szerepe van az elfogadó, biztonságos környezet megtapasztalásának. Az „új kliens” szakaszban, amely körülbelül egy hónapon át tart, a lakó megismerkedik az együttélés szabályaival, a terápiás eszközökkel, a munkatársi körből „mentort” kap, aki a terápia alatt a legszemélyesebb segítője lesz, akivel beszélget, részt vesz a csoportfoglalkozásokon, majd elkötelezi magát, hogy folytatja a terápiát. A következő szakaszban a bentlakó készségeket tanul – például a konfliktuskezelést, önkifejezést –, s elkezdődik a szenvedélybetegség okozta veszteségekkel való szembenézés.

A „rendes tag” szakaszban a lakó hétvégi kimenőt kap, mely arra szolgál, hogy a családi kapcsolatokat rendszerezze, s a tanult készségeket a kinti környezetben alkalmazza. Ezzel előkészíti a családi és társadalmi környezetbe való visszailleszkedést.

A régi tag „öregfiú” szakaszban a lakó egy munkatárs felügyeletével találkozókat vezet, megszervezi és koordinálja a napi munkát. A kimenők során elkezdi feltérképezni a munka- és lakhatási lehetőségeket.

Elméletben a terápia lépcsői könnyen végigjárhatók, azonban nehéz gyakorlatba ültetni mindezt olyan emberek esetében, akik elszakadtak a valóságtól. Újra kell tanulni, hogy a napi tevékenység reggel korán kezdődik és este ér véget, hogy a személyes higiénia és a környezet tisztasága nem hanyagolható el, s hogy a munka is a terápia fontos része.

Rövid terápia és utógondozás

A Bonus Pastor Alapítvány rövid terápiás, 12 napos programjaira korhatár nélkül fogadnak szenvedélybeteg férfiakat és nőket, valamint hozzátartozóikat. Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Székely-udvarhelyen évente háromszor szerveznek ilyen programokat. Az itt elkezdődő felépülés a támogató csoportokban, az utógondozásban folytatódhat. Ebben az „öregfiúk” a főszervezők, akik Erdély különböző településein tartanak találkozókat.

„Legjobb pia a terápia!” – mondják viccesen az otthon lakói, akik segítséget kértek a testi, lelki, kapcsolati bajokat halmozó szenvedélybetegségükből való szabaduláshoz. A szójáték biztatás azoknak, akik egyedül hiába keresték a kiutat, segítség nélkül nincs erejük a változtatáshoz, a fogadalmukban nincs elég akaraterő a szokássá vált szenvedély csábításával szemben.