A miniszterelnök nem vonható felelősségre e két személy telefonbeszélgetései miatt. Fontosnak tartottam ezeket a pontosításokat, mert, bár a kormányfő neve nem jelenik meg az ügyészség indoklásában, megtörténhet, hogy a gyanúsítottak valamiféle konspirációelméletet szándékoznak bedobni a köztudatba.
Emil Boc nem ismeri azokat az üzletembereket, akikkel Kolozsvár polgármestere „üzletelt”, így nem vonható felelősségre. Ezt üzente a minap a kormányszóvivőtől: „A miniszterelnök visszautasít minden olyan utalást, amely a nevét kapcsolatba hozhatná a telefonbeszélgetésekből megismert két üzletemberrel, akikkel soha nem volt és ma sincs semmiféle kapcsolata. A miniszterelnök nem vonható felelősségre e két személy telefonbeszélgetései miatt. Fontosnak tartottam ezeket a pontosításokat, mert, bár a kormányfő neve nem jelenik meg az ügyészség indoklásában, megtörténhet, hogy a gyanúsítottak valamiféle konspirációelméletet szándékoznak bedobni a köztudatba. Erre utalnak az utóbbi napoknak az Apostu-üggyel kapcsolatos fejleményei. A vétkesek a törvény előtt felelnek tetteikért, és nem normális, hogy egy olyan ember neve, akinek semmi köze a feltételezett korrupciós ügyhöz, közszájon szerepeljen”. A szóvivő azt is hangsúlyozta, hogy Emil Boc nevéhez a korrupió gyanújának az árnyéka sem tapadt politikai karrierje során.
Való igaz, a miniszterelnök sohasem keveredett korrupciós botrányba. Ezért is furcsa egy kicsit, hogy „mosakodni” kezd, még mielőtt bárki említést tenne róla. Az viszont tény, hogy Apostu az egyik legbizalmasabb barátja (volt), akit ma megtagad. Pontosan olyan az egész, mint a „io sunt mic, nu ştiu nimic” (én kicsi vagyok, és nem tudok semmit) viccben. Mert ha semmi köze a kolozsvári bíróhoz meg az állítólagos korrupciós ügyleteihez, akkor nem kellene a dologgal foglalkoznia. De mivel ennyire siet magyarázkodni, és megtagadni korábbi barátságát, azonnal gyanúba keveredik.
Ami meg igazán érdekes, az, hogy Apostunak, akit közeli szálak fűznek a kormányfőhöz, tizenhét telefont találtak a lakásában. Ez mindent elmond egyrészt a romániai demokratikus jogrendről, másrészt a „baráti bizalomról”. Ha a miniszterelnök egyik bizalmasa is tart attól, hogy lehallgatják, mit tehet az egyszerű halandó, akinek belevájkálnak az életébe, s ilyen szempontból teljesen kiszolgáltatott?! Ez aztán a kölcsönös „bizalom” jele.
