„A világ leggyönyörűbb vasútállomása”

Minden simán megy. Felszállás Marosvásárhelyen, majd leheletfinoman érünk földet Lutonban. A kisvárosnak gondolt angol település szinte beláthatatlanul nagy röpterén egymás után landolnak a gépek, s a város a vendégfogadásra összpontosít.

Minden simán megy. Felszállás Marosvásárhelyen, majd leheletfinoman érünk földet Lutonban. A kisvárosnak gondolt angol település szinte beláthatatlanul nagy röpterén egymás után landolnak a gépek, s a város a vendégfogadásra összpontosít. Különösen a röptér közelében egymást érik a szállodák, amit érdemes igénybe venni, különösen akkor, ha hajnali járattal repül az utas.

Elegáns, nem zsúfolt vonattal érünk be London valóban királyi szépségű pályaudvarrendszerére, amely St. Pancrasról kapta a nevét, s Simon Calder író „a világ leggyönyörűbb vasútállomásának” nevezte. A piros téglás, patinás viktoriánus szállodaépület, amelyet 2011-re újítottak fel, óriási csarnokban folytatódik, érdekesen ötvözve a neogótikus és a modern stílust. Az állomás már megnyitásakor, 1868-ban a világ legnagyobb fesztávolságú csarnokával büszkélkedhetett. Tervezője, William Barlow, talán megsejtette, hogy London egyik legjelentősebb nemzetközi pályaudvarát álmodja meg. Teljes felújítása 2000-re fejeződött be. Innen indulnak és ide érkeznek a vonatok London és Párizs között a Csatorna-alagúton keresztül. Az alagutat a pályaudvarral összekötő új vasúti pálya lehetővé teszi, hogy a 300 kilométeres sebességgel haladó Eurostar vonatok 1 óra 51 perc alatt röpítsék az utasokat Londonból a francia fővárosba és fordítva. A pályaudvar felújítására 800 millió fontot költöttek, egyik szintről mozgólépcső visz fel a másikra. Az utasokkal teli, de kifogástalanul tiszta, ragyogó óriási csarnok két oldalán elegáns üzletek követik egymást. Az állomás területén wifi, azaz vezeték nélküli internet-szolgáltatás működik, s érintőképernyős utasinformációs pultokon lehet tájékozódni. A legek között említhetjük Európa leghosszabb bárpultját is. A mozgólépcső alatt az állomás közepén fehér zongora, amelyen nosztalgikus dallamokat játszik az alkalmi zongorista. Az emeleten nagy óra mutatja a időt, s mellette üveg vagy műanyag kompozíció színesíti az állomás látványát. Az óra alatt egymást ölelő szerelmes pár nagyméretű bronzszobra jelképezi a búcsúzás, az elválás pillanatát, talapzatán a vasúti közlekedéssel kapcsolatos jeleneteket megelevenítő, rendkívül kifejező bronzreliefek kaptak helyet. Az állomáson látható az 1870-es években tervezett és épített neogótikus St. Pancras Renaissance London Hotel megmentőjének, John Betjeman írónak a szobra is, aki 1935-ben kiállt azért, hogy ne bontsák le a tönkrement szállodaépületet, amely ma teljes pompájában csodálható.

A sorokat azonban a St. Pancras pályaudvaron sem tudták kikü-szöbölni. Az állomás óriási csarnokának túloldalán, kicsit eldugott helyen árusítják a London Pass kártyát, ami lehetővé teszi, hogy legtöbb hat napon át minden járművön utazhasson a turista London belvárosában, és több mint félszáz látványosságot tekinthessen meg. Érdemes hát a kártyát megvásárolni, még a hosszú sor árán is, mert nem olcsó sem a közlekedés, sem a fizetős múzeumok, látványosságok belépti jegye a brit fővárosban. A kártya egy hajóutazást is biztosít a Temzén, amit ugyancsak érdemes igénybe venni.