Vince-napi borünnep Balavásáron

A szőlővenyigét és a bor lovagjait ünnepelték

Másodszor szervezte meg Vince-napi venyigeszentelő ünnepségét a kelementelki székhelyű Kisküküllő Borrend. A múlt hét végi esemény célja a hagyományátörökítés mellett a visszapillantás volt, hiszen idén tizenöt éves a borlovagrend. A hagyomány azt tartja, hogy Vince napján sok bort kell inni – erről sem feledkeztek meg a résztvevők.

A globalizáció és a technológiai fejlődés miatt a világ gyorsan változik, és az ember gyakran elveszíti biztonságérzetét. Ma igencsak fontos a hagyomány és a remény, mert segít az embernek megtalálni a helyét a világban, és erőt adnak a változással való szembenézéshez – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Hegedüs Tivadar a Romantik vendéglő mögötti borpince tetején a második Vince-napi rendezvényt, amelynek első felvonása Székely Ella, Kendi Noémi, Biró Fruzsina és Kabai Jázmin szavalatai közepette zajlott. Jakab Sándor, a szervező Kisküküllő Borrend nagymestere emlékeztetett: tavaly kezdeményezték a Vince-napi szokások felvételét és terjesztését a Kis-Küküllő menti szőlőtermesztő gazdák körében. Szent Vince a 4. században vértanúként halt meg Hispániában, a keresztényüldözések idején, kultusza a 11. században terjedt el, ő lett a szőlő és a bor védelmezője. A Vince-naphoz számos népszokás, hiedelem, babona kapcsolódik, és a Drávaszögből indult hagyományoknak fontos szerepe volt a szőlőtermesztő gazdák körében. Sok helyen Vince napját egyhetes mulatozással ünnepelték, de „szent” parancs, hogy az ő névnapján sok bort kell inni, ha azt akarjuk, hogy bő szőlőtermés legyen. Az egyik legelterjedtebb szokás volt a Vince-napi venyige (szőlővessző) vágása, amit vízbe raktak, és figyelték, hogy mikor rügyezik ki. A rügyek száma megmutatta, hogy abban az évben gazdag vagy szegényesebb lesz-e a szőlőtermés. Ugyanezt jelezte előre a Vince-napi időjárás is, ugyanis ha csapadékos az idő, gyenge lesz a termés, ha napsütés van, akkor gazdag. Ezt fejezi ki a mondás is: „Fényes Vince – tele pince, ködös Vince – üres pince”.

Iszlai Jenő házigazda borlovag a pince melletti szőlősben néhány vesszőt vágott, amit vízbe raktak, majd Szilágyi Tamás helyi református lelkész áldást kért a szőlővesszőkre, a szőlőmunkások életére és fáradságára, a megjelent lovagrendekre, örömet a gyümölcsre és a hálatelt szívekre. Ezt megelőző rövid egyházi beszédében arra emlékeztetett: mindannyian szőlővesszők vagyunk, helyünk Isten szeretetében, Jézus Krisztusban van, azzal a feladattal, hogy gyümölcsöt teremjünk.

Tizenöt évi hivatás

Múlt szombaton fennállásának tizenötödik évfordulóját is ünnepelte a Kisküküllő Borrend, az ünnepi pillanatokban maga mellett tudhatta a dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrendet, de pannonhalmi barátai is eljöttek az eseményre. Jakab Sándor nagymester felidézte: 2009-ben alapították meg és 2010-ben jegyezték be a lovagrendet, amelynek célja a vidék szőlészeti és borászati hagyományainak őrzése, megismertetése, borainak népszerűsítése. Tagjai lovagias viselkedésükkel pozitív példát mutatnak, amit próbálnak átadni embertársaiknak is. Ápolják a szőlészeti és borászati népi és nemzeti hagyományokat, vallják és hirdetik, hogy a borban barátság, öröm és dal van. Színpompás megjelenésük és ceremóniáik mellett előadásokat, kiállításokat, borversenyeket, borvacsorákat szerveznek, részt vesznek különböző ünnepi rendezvényeken. A rendet Balogh Gyula, Péterfi Sándor, Sütő Árpád, Miklós Gyula, Kelemen László és Seprődi János alapította – két utóbbi már nincs az élők sorában. Jelenleg a rendnek 29 lovagja és tavalytól 10 tiszteletbeli lovagja van.

Kezdetben többször jártak különböző magyarországi borászati rendezvényekre, s látva az ottaniak színpompás öltözetben való vonulását, megszületett az ötlet, hogy ők is borlovagrendet alapítanak – vallotta be a rend előző nagymestere, Péterfi Sándor. Célul tűzték ki, hogy a helyi hagyományokon, népszokásokon alapuló, szőlőhöz, borhoz kapcsolódó rendezvényeket szerveznek, és hirdetik a kulturált borfogyasztást és a bor szerepét a helyi közösségek életében. Már az első évben szerveztek egy ünnepséget a kelementelki szőlőhegy aljában Kis-Küküllő menti szüreti mulatság néven, amelyet azóta is évente megtartanak, s csak egyszer, 2020-ban, a covid-járvány idején maradt el.

Az általuk meghonosított másik fontos rendezvény a balavásári borverseny és annak aranyérmes borainak megkóstolása, ismertetése. Tevékenységük egyik fontos alapelve a minőségi borok tisztelete, hiszik, hogy a bor a civilizáció és a kultúra hordozója. Ez vezérelte az elmúlt tizenöt év munkáját, rendezvényeik pedig mára a térség kiemelt szakmai és kulturális rendezvényeivé váltak. Csatlakoztak a magyarországi borlovagrendek országos szövetségéhez, amelynek egyik fontos hozadéka az volt, hogy évente részt vehettek értékes szakmai kirándulásokon, így eljutottak Svájc, Ausztria, Németország, Franciaország, Olaszország egy-egy ismert borvidékére, tavaly pedig Dél-Afrikába is, ahol három híres magyar borász – Gál Tibor, Pongrác Dezső és a kutyfalvi születésű László Gyula – hasznos munkásságának lehettek tanúi, hiszen az ország nekik köszönheti szőlészete és borászata fellendülését.

Az ünnepi megemlékezés keretében a rend több tagja is emlékplakettet vehetett át, majd ebéd után jó borokat kóstolgatva beszélgettek, mulattak, azt kívánva, hogy idén is bőségesen teremjen a szőlőtőke, bora pedig minőségével gyönyörködtessen minket. A hétvégi rendezvény is azt bizonyította – Hegedüs Tivadar szavaival –, hogy Vince napja emlékeztet: a szőlőművelés nemcsak munka, hanem hivatás is, amely a hagyományok ápolását és a közösség összetartozását jelenti.

Egyre jobb a minőség

A kelementelki Orbán Mihály 2011-ben lett tagja a Kisküküllő Borrendnek. Nagy megtiszteltetésnek vette a csatlakozási felkérést, és azóta is aktív tag, számos magyarországi és hazai rendezvényen vett részt. Úgy véli, a sok külföldi utazás, szakmai találkozó során sokat tanultak, újdonságokat hoztak az itthoni termelésbe, így fiai is jó borokat állítanak elő. Bízik abban, hogy sok fiatal megszereti a szőlőtermesztést, borkészítést, és a következő évek is eredményesek lesznek. Úgy érzi, a sok szakmai kapcsolatnak, tapasztalatcserének köszönhetően nőtt a küküllőmenti borversenyek színvonala, megváltozott a borok minősége, és sok fiatal gazda termeszt ma szőlőt – ez az elmúlt időszak legnagyobb sikere.

A Kisküküllő Borrend rendezvényei nagy részének házigazdája, Iszlai Jenő is mozgalmasnak véli az elmúlt tizenöt évet, a legfontosabbnak pedig a gazdák összefogását és a megszervezett eseményeket tartja, hiszen valamit hátra kell hagyni az utókornak is – mondja. Ezért is vonnak be a rend tevékenységébe egyre több fiatalt. Ami a borversenyeket illeti, büszke arra, hogy nemzetközi megmérettetéseken vesznek részt, és olyan díjakat hoznak el, ami a külföldi társaikat is meglepi. Ezek azonban nemcsak egyik vagy másik termelő, hanem az egész borrend sikerei is. Az a fontos, hogy tudjanak jó bort előállítani, minőségi bort tenni a vendégeik asztalára. Kistermelőkként a minőség tekintetében már fel tudják venni a versenyt az ipari borászatokkal, ami óriási munka és eredmény, és ha az összefogás megmarad, ezt az irányt tartani tudják a következő években is.

A Kisküküllő Borrend néhány tagja (Iszlai Jenő, Iszlai Károly, Csegzi Tibor, Orbán Mihály, Jakab Sándor, Dali Éva, Szabó Csaba) januárban Vince-napi borversenyen vett részt a szerbiai Temerinben, ahol mindannyian aranyérmet szereztek, Iszlai Jenő pedig nagyaranyat, pedig nem kevesebb mint 595 bormintát elemeztek a borbírák!