Versek a hang mögött
2014-07-11 15:08:10
- Kaáli Nagy Botond
Három elsőkötetes fiatal költő mutatkozott be Marosvásárhelyen, a Látó Irodalmi Játékok legutóbbi, 43. kiadásán.
Három elsőkötetes fiatal költő mutatkozott be Marosvásárhelyen, a Látó Irodalmi Játékok legutóbbi, 43. kiadásán. Nagy Márta Júlia, Szőcs Petra és Tóth Kinga, noha Debrecenben, Kolozsváron, illetve Sárváron születtek, jelenleg mindhárman Budapesten élnek, az ottani József Attila Kör szerzői köréhez tartoznak. Tárgyias, objektív költészetük mellett további közös jellemvonásuk, hogy nem csak verseket írnak, irodalmi munkásságukat más művészeti ágakban szerzett tapasztalattal gazdagítják.
Mint azt a G. Caféban szerda délután megrendezett esemény beharangozójában olvashatjuk, Nagy Márta Júlia 1982-ben született, verseit 2010 óta a Jelenkor, a Holmi, a Műút, a Palócföld, a Litera, a Tiszatáj és az Élet és Irodalom közölték. Első kötete: Ophélia a kádban.
Szőcs Petra költő, forgatókönyvíró. Elbeszéléseket, regényeket fordított németből és hollandból. Írásai különböző folyóiratokban jelentek meg (Irodalmi Jelen, 2000, Mozgó Világ, Műút, Holmi stb.). 2009-től rendszeresen közölte verseit az Élet és Irodalom. 2013-ban jelent meg első verseskötete Kétvízköz címmel, a Magvető Kiadónál. Verseiért Horváth Péter Irodalom Ösztöndíjra jelölték, 2014-ben pedig, a költészet napjához kötődően, a Makói Medáliák elnevezésű, fiatal költőknek adományozott díjban részesült. A kivégzés című, magyar-román koprodukcióban készített kisjátékfilmjét meghívták a 2014-es cannes-i fesztivál hivatalos válogatásának rövidfilmversenyébe. Tóth Kinga a Tóth Kína Hegyfalu formáció frontembere, kísérleti zenével és hangköltészettel foglalkozik. Verseit, vizuális költeményeit, hangköltészeti zene- és videómunkáit többek között az Élet és Irodalom, a Kalligram, a Műút, a Tiszatáj, a Látó, a Mozgó Világ, a Palóc-föld, külföldön a Huellkurven, a tapin és a Colony magazin közölte. Főbb kiállításai Budapesten, Stuttgartban a Solitude Akadémián, a Művészetek völgyében, az Artplaccon voltak; albumai a francia Sirano Recordsnál, a német Attentional Circuits Labelnél, az amerikai No Future kiadónál jelentek meg. Első kötete Zsúr címmel 2013-ban a Prae gondozásában, az All Machine német nyelven pedig 2014-ben Stuttgartban, a Solitude Akademie kiadásában jelenik meg.
A marosvásárhelyi beszélgetést Szabó Róbert Csaba moderálta, első kérdése arra vonatkozott, hogy hogyan és mennyire lehet a társművészeteket – ez esetben a fotózást, a filmrendezést, illetve a zeneszerzést – a versíráshoz társítani, mekkora mértékben befolyásolják ezen társművészetek a költészeti jellegű alkotófolyamatot? Tóth Kinga elárulta, tudatosan soha nem állította le egyik folyamatot sem: hagyta, hogy a nyelv megtalálja a hangi és vizuális megjelenési formáit, ekképpen vált háromdimenzióssá alkotói világa. Esetében a versekhez mindig tartozott képi megjelenítési forma. – Az All Machine világához gépek lenyomatait használtam fel, amire rágépeltem, rágrafikáztam. Ami a zajzenei közösségeket illeti, hangköltőként tekintenek rám, ipari létesítményekben lépünk fel. A verseimet beleépítettem ebbe az indusztriális világba, most már elkészültek azok angol és német fordításai is, úgyhogy a külföldiek is értik őket. Nagyon jól működő hálózat ez, mindegyik lemezünk külföldön jelenik meg – ott nyitottabbak az ilyesmire.
Nagy Márta Júlia művészetét a versírás mellett a fotózás, illetve a kertváros tematikája jellemzi.
– Kertvárosban nőttem fel Debrecenben, jelenleg Budapesten is ahhoz hasonló környéken élek. Térpoétika létezik, sokszor megírtak nagyvárosokat, helyhez való kötődéseket, és ezek a leírások nem mentesek a történelemtől, a különböző traumáktól. A kertvárosi mikrokozmosz általában csendes. Érdekel az építészet, az urbanisztika, és esetemben ez a fotózással is összekapcsolódik. Azért kellenek a képek, hogy az azok megpillantásakor felidéződő szókép később eszembe jusson. És írni is azért kezdtem el, mert a fotókkal nem tudtam visszaadni azt, amit gondolok.
Szőcs Petra Kétvízköz című kötetének címe a Malom-árok és a Kis-Szamos közötti térre utal. Családtörténeti vonások, álomszerű táj, képszerű versek jellemzik költészetét. – Ott nőttem föl, gyerekkorom Kolozsvárhoz, a Monostorhoz, a Malom-árokhoz és a Szamoshoz köt, ezt jelzi a cím – igaz, ezt nem tudják sokan. A terek számomra nagyon fontosak, ezek ihletik a verseimet, de egyedül a versírásban vagyok, nem a filmkészítésben. A két folyamat teljesen más világ, semmi köze a filmezésnek a költészethez.
Az est további részében felolvastak a meghívottak, majd a Tóth Kína Hegyfalu produkciójával zárultak a legutóbbi Látó Irodalmi Játékok, amelyek keretében a vendégek elárulták: igaz, hogy mindhárman Budapesten élnek, és már oda köti őket szinte minden, de immáron nem szükségszerű, hogy a magyar fővárosba költözzön az, aki az irodalmi-művészeti életben érvényesülni akar. Az elmúlt tíz-tizenöt évben sok minden megváltozott, és a vidéki városokban – Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Miskolcon, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen – is pezseg az irodalmi, összművészeti élet.
