Válaszútról jött el az ősz

Ottani otthonukból hozta el a marosvásárhelyi Bernády Házba a Nádudvary Mária – Nádudvary László alkotópáros Az ősz anatómiája című kiállítás megkapó látvánnyal és sejtelmes üzenetekkel telített anyagát. Az augusztus 21-i megnyitón még tombolt a kánikula, de Mária batiktechnikával készült leheletfinom selyemképei, álomszerű kárpitjai és László ezüst, vörösréz, tűzzománc ékszerei feledtetni tudták az idei forró nyarat, oda tudták varázsolni a természet őszi átváltozásának elmúlást is idéző, de újjászületést is előrevetítő hangulatát. Írhattam volna azt is, hogy Kolozsvárról érkeztek, hiszen egyelőre ott a legismertebbek, és oda is mentek vissza, a Kolozsvári Magyar Napok fontos szereplői voltak. Sok vásárhelyi ismerősük is van már, akik mint a közkedvelt mezőségi község polgárait tartják számon a házaspárt.

Egyéni tárlatuk eddig még nem volt városunkban, de Nádudvary Mária alkotásaira már többször felfigyelhettek az Ariadne Szalonok látogatói, kedvelték kék világú selyemcsodáit, vagy dicsérték akvarelljein az évszakváltó organikus formák könnyed játékát. És megjegyezték textíliái lírai fogantatását. Mária az akvarellezést kiváló mesterektől sajátította el, csíkszeredai művészetis diákként Márton Árpád és Gaál András tanácsaira is alapozhatott. A Temesvári Képzőművészeti Egyetem divattervező szakán még inkább megdolgoztathatta fantáziáját, és tudatosságát ösztönösséggel, sajátos kezdeményezésekkel gazdagítva, sikerült megteremtenie egy olyan kötöttségektől mentes selyemuniverzumot, amire már sokan ráismernek. Úgy még inkább, hogy a batikolt selymekre ráerősítenek László témában, formában, hangvételben rájuk hangolódó ékszerei is. A Bernády Házbeli szezonnyitó esemény elégikus alaphangját a Bach-zenét játszó hegedűművész, Molnár Tibor Adagiója ihletetten adta meg, a látvány keltette belső élmények így mindenkiben fokozottan keltek életre, a két kiállító műhelytitkokat is eláruló önvallomásai pedig a műfaj eddig talán nem ismert oldalait is megvilágították a hallgatóságban. A művészek nem adtak címet munkáiknak, a selyemképek az őszi kromatika ciklikusságára számozásukkal is utalnak. Az évszak különböző érzelmi, jelképi jellegzetességgel telített periódusait évről évre átélve, észrevétlenül is azoknál a munkáknál időzünk többet, amelyekkel magunk is gyakrabban szembesültünk a természetben. Az erdő, mező sárgulása, rozsdásodása, a hervadás, a lombhullás, a lecsupaszodás, a dér, a fagy okozta pusztulás során a szépség megannyi formája, színegyvelege, jelképeket is kirajzoló jelensége ihletően hat a művészekre, olyan mélységekig, hogy Nádudvary Mária például a makrofotózást is felhasználva fest meg szabad szemmel nem is látható természeti jelenségeket. Az enyészetre ítélt levelek felnagyított hajszálerezete például rendkívüli hatást kelt a nézőkben. Az szintén, ahogy a művésznő a felhasznált anyagokat vegyítve, strukturálva, a viasz és a festék rétegzésével felerősíti a selyemképek grafikai jellegét, többdimenziós képzetet is kölcsönözve nekik.

Az ékszerekről most kevesebbet beszéltünk, Nádudvary László ezúttal csak két szép, őszre hangolt medál, nyaklánc, fülbevaló, gyűrű szettet mutatott be, de ezek formái, felületi struktúrái, egybefonódó motívumai, tónusai is jól érzékeltetik az őszi bomlás és újjászületés fázisait, a természet örök metamorfózisát. Mindazt, amit a batikképek kapcsán már elmondtunk. Ne csodálkozzunk, ha a tárlat vendégkönyvében elragadtatott bejegyzésekkel találkozunk.