2021. január 25., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Október 24-én Marossárpatak határában második alkalommal rendezték meg a régmúlt idők úri szórakozását felelevenítő II. Marosszéki Hubertusz vadászlovaglást. A kiváló körülmények között megtartott lovas rendezvény teljes napi programot ölelt fel, élménydús mozzanatokkal, nagyszerű hangulattal.

A reggeli gyülekezőt és kínálgatást követően, a 35 lovas és a vendégeket szállító kilenc fogat az Enyed-dűlőnél tartotta az első pihenőt, ahol kopjafaavatásra került sor. Díszes fogatokon, ünneplőbe öltöztetett szekereken foglaltak helyet a vendégek és a sárpataki érdeklődők, és zenészek kíséretében, énekszóval vonultak végig a falu utcáján. 

Kopjafaállításra a szervezők gyönyörű helyet választottak a pókai halastavak fölött, a sárpataki erdő alatt. Az alkotás előtt elsőként a rendezvény főszervezője, Benedekfi Levente beszélt. Elmondta, hogy a kopjafaállítás ötlete a tavalyi lovas vadászaton született, amikor Vajdaszentivány és Toldalag határában, egy vízválasztó területen, valahol a domboldalon hiába keresték azt a katolikus keresztet, amely hosszú ideig az ortodox kereszttel szemben hirdette, hogy mi is jelen vagyunk ezen a vidéken. 

„Dr. Benke István javasolta, hogy az eltűnt kereszt helyett állítsunk egy kopjafát a közeljövőben. A helyszín kiválasztása azért esett Marossárpatakra, mert úgy gondoltuk, hogy itt inkább szem előtt van az alkotás. Szeretnénk, hogy mindenki számára jelképes legyen ez a hely, lovasok és természetjárók részére egyaránt” – hangsúlyozta a főszervező, majd köszönetet mondott Miholcsa József szobrászművésznek a kopjafa elkészítéséért, dr. Benke Istvánnak és Sebes Tamásnak az anyagi támogatásért.

Miholcsa József szobrászművész


„Adjon Isten minden jót/ Jobbat, mint a tavaly volt” – olvasható a kopjafán

Az alkotó Miholcsa József szobrászművész (fotó) a kopjafán látható motívumokra hívta fel a jelenlévők figyelmét. „A szarvas két okból került a kopjára: azért, mert ide vezetett minket a Kárpát-medencébe, valamint azért, mert a vadászok védőszentje. Szent Hubertusz a nemes vad szarvai közt pillantotta meg a keresztet, majd ezt követően tért át a keresztény hitre. Régen Szent Hubertusz napján szokták szervezni a lovas vadászatokat. A kopjafán látható kehely a lélek szimbóluma, a gömb a Föld gömb alakjára utal, a csillag az égre emlékeztet. A szarvas az agancsai között hozza a napot és a holdat, amelyek a székelység jelképei” – mondta a szobrászművész, és Kányádi Sándor Rege című verséről is említést tett. A vadászok nyomát veszítik a gímnek, a vezér azon töpreng, hogy szükség esetén eladják a nyergeket és a lovakat is, de „a gímnek nem szabad az emlékezetből kivesznie”, mert népet toboroz és történelmet teremt. Aztán egyszer megtalálják a nyomot, s a reménytől már nem érzik a fáradtságot. 

Dr. Filep Kálmán Csaba beszédében rámutatott, hogy az alkotás egyben életfa és emlékoszlop, amelyben kombinálva van Hubertusz szarvasa és a magyar eredet szarvasa. „Jó tudni, hogy az ország legértékesebb szarvastrófeája is Marossárpatakról került múzeumba. A vadászat és a lovaglás történelem, amely hagyományokat őrizni kell. Azt sem szabad elfelejteni, hogy tájainkról, Erdélyből indult ki a modern román lótenyésztés is. Erre a kopjafára itt, az egykori zarándokhely, a Jézus-kútja mellett vigyázni kell, a lovas vadászat hagyományát pedig tovább kell vinni. A munka és a természet az, amibe az embernek vissza kellene pottyannia, távozva a mesterséges létből.” – hívta fel a figyelmet a nyugalmazott állatorvos.

Ezt követően a helyi önkormányzat részéről Kozma Barna polgármester és Mózes Sándor tanácsos koszorút helyeztek el a kopjafánál, Stupár Károly református lelkipásztor igét olvasott fel, majd áldását adta az egybegyűltekre.


André Mónika a legügyesebb lovas vadász

A kopjafaavatás után hivatalosan is megkezdődött a vadászlovaglás. Erdőn, mezőn át vágtatva Pókában volt a következő pihenő, ahonnan Sárpatak alsó határába ügettek, ott ifj. Gálfi Tibor és Rend Tamás szakácsoknak köszönhetően ízletes pörkölt várta a résztvevőket. Ebéd után „rókavadászatra” indultak, 34 lovas vette üldözőbe a „rókát” (Palotás Tibor tavalyi győztesre osztották a szerepet), hosszú kilométereket nyargalva. Hosszas üldözés után sikerült elkapni (megérinteni) a rókát. A szabályok értelmében a győztes lovas vadász, André Mónika (fotó) fogja a jövő évi Hubertusz lovas vadászaton a róka szerepét betölteni. 

Az esemény főszervezője, Benedekfi Levente marossárpataki hagyományőrző lovas, Mátyás-huszár elmondta, hogy nem volt könnyű az elképzeléseket rendszerezni és gyakorlatba ültetni. A versenyen egy sor szabályt kellett betartani a résztvevőknek. „A jelenlegi egészségügyi szabályokra is figyelmet fordítottunk, különben a lovasok körében, a járvány idején kívül is kötelező az egy-két lóhossz távolság betartása. A lovas csapatot rendszerint a falkanagy vezeti, akit nem szabad megelőzni. A rókabundát az újabb szabályok értelmében egy lovas kell vigye, mert az egykori falkavadászat be van tiltva. A mi esetünkben a tavalyi győztesnek osztottuk le a szerepet, aki kiváló lovas, ezért nem volt könnyű utolérni. Az egész vadászat egy nagyon ütemes tereplovaglás volt, természetes és mesterséges aka- dályokkal, így csak tapasztalt lovasoknak ajánlott a részvétel” – tájékoztatott a főszervező. 

Az eseményre több mint 15 Maros és Kovászna megyei településről érkeztek lovasok, sőt egy külföldi versenyző is akadt közöttük. A rendezvényt, amelynek fővédnöke dr. Filep Kálmán Csaba volt, a Marossárpatakért Egyesület támogatta.

Szent Hubertusz, a vadászok védőszentje tiszteletére sok országban rendeznek vadászlovaglásokat (ún: Hubertusz-lovaglást). A legenda szerint Hubertusz kíméletlen, világi életvitelt folytató vadász volt. Egy napon azonban megpillantott egy szarvast az erdőben, mely világító keresztet hordozott agancsai között. E jelenés megtérésre és szent életre indította Hubertuszt, később püspökké választották.

A győztes