A január 27-i Makettet szobráról (?) című vezércikkben foglalkoztam (ezek szerint először) a témával, amelyet részemről lezártnak tekintettem: a Sütő András marosvásárhelyi köztéri szobrának makettje körüli csörtével, amely – jellemző módon – az online térben alakult ki, de kiszivárgott a közéletbe is. A kirobbant vita kapcsán megdöbbentünk a pályázatot kiíró, majd azt elbíráltattató szerv meggondolatlanságán a nyertes pályamű közzétételével kapcsolatosan: mint írtuk, nem fért a fejünkbe, hogy az ezzel foglalkozó csapatnak hogy nem jutott eszébe az, hogy mekkora felháborodást generál a pályamű kevés és rosszul sikerült fotójának a magyarázat nélküli közzététele, hiszen a pályázási folyamat ismertetését is tartalmazó, egyszerű kommunikációs megközelítéssel elejét vehették volna a pályaműellenes kirohanások legnagyobb részének. Akkori cikkem második felében pedig a makettből szoborrá váló alkotás pártjára álltam: egyrészt mert az elhelyezése megfelelő, és egy testtartásában laza, szimbolikusan a színház felé tekintő, jó dinamikájú mű formáit fedezhettem fel benne, másrészt pedig személyesen ismertem András bácsit, és ismerem a mű alkotóját, Makkai Istvánt is, kettejük munkássága alapján pedig biztos vagyok benne, hogy egy, a Sütő szellemiségét megragadó, nívós alkotás lesz majd a felállítandó szobor.
Ám, íme itt vagyunk, és újra cikkeznem kell a nagy horderejű, ám még meg sem valósult képzőművészeti alkotás kapcsán. Ennek pedig a legújabb fejlemény, a pályamunka megóvása az oka. Amint azt a február 8-án a vasarhely.ro portálon megjelent, Megóvták a Sütő-szoborpályázat eredményét című cikkben olvashatjuk, a tender egyik résztvevője, a kolozsvári Mossfern Kft. képviselője, Macalik Arnold műépítész óvta meg a pályázat eredményét, azt kifogásolván, hogy „nem minden résztvevő tartotta be az anonimitás megőrzésének kötelezettségét”. Továbbá azt nehezményezi, hogy az elbíráló bizottság nem tartotta tiszteletben az általa rögzített szabályzat 4. cikkelyét, amely „világosan kimondja az anonimitás megőrzésének kötelezettségét, valamint részletezi a dokumentumok kódolásának és lezárásának módját. Ezzel összhangban a titkárság feladatai között szerepel a benyújtott projektek regisztrálása, az anonimitás ellenőrzése, a zsűrizési jegyzőkönyvek előkészítése és az eredmények kommunikálása”. A vasarhely.ro cikke szerint ezt az emlékműről döntő testület elnöke, Kelemen Márton is elismerte, Borsos Csaba városházi sajtószóvivő szerint az óvásra adandó válasz megfogalmazására 30 nap áll a rendelkezésre.
Itt állunk jelenleg. Nem tudjuk, hogy a fenti történetből mi fedi a valóságot, és mi nem, így ebben nem is tisztünk nyilatkozni. Annyit tehetünk csak hozzá, hogy amennyiben valóban ilyen horderejű hiba történhetett, az tovább mélyíti a szoborpályázatról alkotott, az elhibázott kommunikáció miatt eleddig sem túl kedvező képet. És mindez tovább gyűrűzik, majd elkerülhetetlenül beépül a polgármesteri hivatal egyéb tevékenységeivel – a megemelt adóktól a forgalmi rendi változtatásokon keresztül az elhúzódó projektekig – kapcsolatos kritikák halmazába, amelyeknek igazságtartalmát szintén nem e cikk keretében véleményezzük, de azt el kell ismernünk, hogy a hétköznapi városlakó életminőségének javításához több közük van, mint a Sütő András szobrának (amely felállításának amúgy a pártolója vagyok, sőt!). Arról nem is beszélve, hogy a prioritásokat vitató civil vagy nem civil véleményvezérek talpa alá mekkora indokot szolgáltat e pályázati hercehurca (is), hiszen az elhúzódó szoborállítási projekt, a kirobbant vita, majd az alkotó kilétének késedelmes közlése után már éppen csak az hiányzik, hogy kiderüljön: lehet, hogy az egészből mégsem lesz semmi.
