2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Március harmadik hetében hozzánk is beköszöntött a tavasz, Sándor-József-Benedek elhozta a várva várt meleget. Megfelelő időpontra tervezte a Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezete A tavasz ébredése című tavaszköszöntő rendezvényét, amelyre a Bod Péter Diakóniai Központ nagytermében került sor idős gondozottjaink körében.


„Szépek a fiatalok, de az öregek szebbek.”

(Walt Whitman)

Március harmadik hetében hozzánk is beköszöntött a tavasz, Sándor-József-Benedek elhozta a várva várt meleget. Megfelelő időpontra tervezte a Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezete A tavasz ébredése című tavaszköszöntő rendezvényét, amelyre a Bod Péter Diakóniai Központ nagytermében került sor idős gondozottjaink körében.

A hét munkapontról szép számban összesereglettek a szépkorúak, akadt köztük más alapítvány gondozottja, és csak egyszerűen érdeklődő idős ember is. A résztvevők közül 17-en neveztek be a szépkorúak szépségversenyére. Mivel a megmérettetés titkos volt, minden versenyző a kedvenc virágjának nevén szólíttatott a porondra, bevezetőként felidézték legszebb tavaszukat vagy elmesélték, hogy miért is szeretik a tavaszt. Legszellemesebb és legreményteljesebb az a megállapítás volt, hogy ha megértük az új tavaszt, akkor már ezt az évet is ajándékul kapjuk az élettől. Utána mindenki egy-két műsorszámmal mutatkozott be. Szavalatok, énekek (magyarul, románul), imák, háborús történetek hangzottak el, volt lambadázó 70 éves is a fellépők között. A versenyzők nagyon komolyan vették a felkészülést, szép ruhákat öltöttek magukra (olyan is akadt, aki saját készítésű székely ruhájával nyerte el a zsűri tetszését), hosszú verseket írtak vagy tanultak meg, a zenei műfajok széles skálája is elhangzott a Honfoglalástól Schubert Ave Mariajáig, és élővé tette az emlékezést a leghátborzongatóbb háborús átélések elmesélése egy frontot megjárt nyugdíjas asszisztensnő részéről. Hol sírtunk, hol nevettünk, éreztük, hogy élünk, és hogy mennyit tanulhatunk egymástól.

A zsűrinek (dr. Ábrám Zoltán – DKA elnök, Kakucs Szilárd – önkéntes, Kántor Attila – esperes, DKA alelnök, Tinca Dorin – munkaügyi tanácsos) tényleg nem volt könnyű dolga, mert nehezen tudták eldönteni, hogy a szépen megöregedést vagy az előadás minőségét részesítsék előnyben. Aztán megszületett a döntés: I. díj – Kovács Lídia Nagysármásról, II.díj – Berekméri Ilona Nagyernyéből, III. díj – Magyarosi Éva Marosvásárhelyről. Különdíjban részesültek: Horváth Rozália, Kovács Ilona, Pop Irina, Puskás Lajos, Szász Ferenc és Szilágyi Júlia.

A rendezvény ünnepélyességét fokozta Kántor Attila igehirdetése, az alapítvány önkénteseinek vajda-szentiványi tánca, a közös teázgatás, sütizés, az ajándékozás (akadt a díjak között saját gondozottunk által készített grafika), de legfőképpen a „Nem az a fontos az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal” dallamára lejtett közös tánc.

A versenyzők bátorságról, lendületről, életörömről adtak maradandó példát a jelen levő alkalmazottaknak, önkénteseknek és a nézőközönségben ülő kortársaiknak. A krónikás csak annyit tehet hozzá, hogy így érdemes élni és szépségben megöregedni!

Ábrám Noémi

 

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató