A szenátus törvényei olyanok,
akár az isteni vagy természeti törvények. Megváltoztathatatlanok. Holott emberek hozták. Kétlábú, gondolkodó lények. Gyűlölködők, ostoba tudósok, orvosok és gyógyszerészek. Frissen egyesített egyetemi tanárok, akikben a megvetés és a másságtól való rettegés régi keletű. Erdélyi emberek, kiknek egy csoportjára (több csoportjára) mindig is jellemző volt. Minden más állítás idillibe hajló, hamis lehet. Vannak, akik nem is tudnak enélkül élni. Ünnepelni sem. Sőt egyetemet kormányozni, igazgatni, rektorálni, szenátolni, hetet-havat lapátolni.
Egyfajta „nemes” hagyomány, mely még a két vil.háb. közötti egyetemi életből öröklődött át. Egy időre haloványabb lett, mert a hivatalosság visszaszorította, de aztán a hatvanas évek elején újra szárba szökött, amikor az intézetet párhuzamosították. És attól kezdve megállás nélkül folyik a kiszorítósdi. Ennek nem tudott gátat vetni sem a szocializmus végvonaglása, az elnöki házaspártól lefelé terjedő állami és pártdemagógia, két-, sőt többarcúság, sem a rendszerváltás, sem az azt követő euforikus demokráciavágy. A karalakítás kudarca csak felbátorította az egyetemi autonómia nevében szabotálókat, rosszakarókat és törvénnyel, józan ésszel, toleranciával dacolókat. Az egyetemegyesítésnek nevezett cselvetés, a száz évtől megittasult örömködés csak továbblendítette a gonosz kart. Mely a megsemmisítés irányába mutat. Mint doktor M. karja a rámpán.
Pedig egykor a gyógyításra esküdtek fel. Az egyes ember gyógyítására, nem a vélt és valós nemzeti-etnikai sérelmek utókezelésére. Diplomájuk is van erről az esküről, meg tudományos címeik. Ezek jobban látsznak, mint a beléjük nevelt dominanciavágy. Az uralkodni és eloszlatni, megsemmisíteni, ellehetetleníteni akarás.
Azt büffentette ki magából a nagyságos szenátus többsége, a jelen voltak egységesen (?), hogy gyökértől lombkoronáig egységesítik az univerzitást. Amit a kisebbségbe szorult és megszorongatott magyar tanárok tanítanak, annak semmiben sem szabad különböznie attól, amit és ahogyan a hatalmon levők tanítanak, leírnak. (Állítólag az esélyegyenlőség jegyében.) Csak semmi egyénieskedés. Csak semmi különbség, plusz tudnivaló, különutas tudóskodás magyarul. A magyar tanár vizsgáztatása érvénytelen, gyanús, nemzetellenes, országárulással egyenlő? Mert így kívánja az eredeti egyetemi demokrácia, autonómia, az euroatlanti integrációs trendek és eurócsengés târgumuresi révülete-rémülete?
Mélyről fakadó humánus cselekedetnek vagyunk tanúi. Ugyanis a gyűlölködés emberi jellemző. Az állatok az én etiológiai ismereteim szerint nem ismerik a gyűlöletet. Ösztönből cselekszenek. A vásárhelyi egyetem szenátusa mintákat követve tanultan döntött. Tehát elvetemülten. Megkérdőjelezve tudományos címeket, fokozatokat, tudást és tanári tehetséget. Emberi önvezérelt vagy kollektív magatartást. Megsemmisítve a tanszabadságot, a szabad vizsgálódást és a tudás jogos számonkérését. Diákot, oktatót. Az egyetemi oktatás lényegét.
Hogy angol karzat is működik az egyetemen, azt – érzésem szerint – egyedül az anyagi források biztosítása hívta életre. Másutt is vannak hasonló egyetemek, ahol külföldieket oktatnak sok pénzért. De lényegesen kevesebbért nálunk, mint a nyugati nagy egyetemek. Ha ennek a román tagozat előírja a vizsgarendet minden tekintetben, az természetes. Nem tudnak átlépni saját árnyékukon a szenátor tudósok. De ugyanezt megcselekedni a magyar tagozattal, ahol az anyanyelvén oktató tanár tudását semmi sem kérdőjelezheti meg, hisz állandó vizsgák és rákészülés bizonyítja helyét az oktatásban, az nagyfokú irigységre, kislelkűségre, törpülő érzelmi világra utal. Gyanakvás vezérli a szenátust. Úgy hiszi, a magyar oktató törvénytelenül kedvez a vele egy nyelvet beszélő diáknak. Csal. Holott éppen fordítva lehet a valóságban. Egy ismerősöm azt állítja, csupán annak lehetőségét akarták kizárni, hogy a magyarul tanuló diákok kiválóbbak legyenek románul tanuló társaiknál. Saját sunyiságukat kívánják elleplezni. Ő mondta, nem én.
Mi következhet még? A tiltakozás, a minisztériumhoz, bírósághoz fordulás a nagyon is kétséges bírói ítélethozatal után? Remélhetőleg nem az önfeladás. Elvégre közel 125 év erdélyi magyar orvosi, gyógyszerészeti oktatás, tapasztalat, ember- és hivatásszeretet, szakmai sikerek állnak az oktatók mögött. Nem szabad hagyni, hogy elenyésszen több-kevesebb gyűrött lelkű szenátor és gladiátor miatt.
