Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-04-11 12:58:36
Az eredeti művel ellentétben a vásárhelyi alkotók átdolgozták a darabot és azt nem monodrámaként, hanem többszereplős gyerekelőadásként mutatták be, stílszerűen sötét színpadon, amelynek titokzatosságát csak imitt-amott oldotta fény.
A sötétben látó tündér története – noha kortárs mű – klasszikus meseirodalmi alkotásnak is mondható. A tündér lát a sötétben, így azt is láthatja, hogy a főhősök – Tökmag királyfi és hűséges lova – miként indulnak el a földgolyó túlsó oldalára, megmenteni az üveg lekvárba zárt és háromfejű sárkány által őrzött Málnácska királylányt (illetve a további két lekvárosüvegben vegetáló szobalányait). A tündér mesél, közbe is avatkozik néha, de csak a narrátor mindenható szerepében, a két barát, ember és ló pedig elindul a veszedelmes úton, keresztül a földgolyó barlangjain és alagútjain a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetére lekvárt enni, Málnácskát szabadítani. Útjukat klasszikus, mesébe illő akadályok, illetve segítőkész alakok szegélyezik, a szerző felhasználta a meseirodalom hagyományos motívumait is: a barátság fontosságát, az elszántság erejét jelzik az akadályok, de visszatérő elem a hármas és a hetes szám, a parazsat evő ló mint táltos, illetve a vándorút, amelynek végén a főhős jobb emberré válik. A lekvárt természetesen megeszik, Málnácskát kiszabadítják és jő a hepiend.
Patkó Éva rendezése inkább érzékeltet, mint megmutat: a sötét színpad egyik pontját a kislánynak mesélő tündér foglalja el, a többin a játék folyik. A rendező fényekkel, hangokkal, jelmezekkel és természetesen sötéttel jelzi a helyszíneket, az idő múlását. A nagyszerű díszlet amennyire minimális, oly sok helyszínt képes illusztrálni: az egyszerű, zöld domb a háttérben kívánság szerint alakul át a Föld gyomrává, árnyjátékos farkasbarlanggá, mesebeli házikóvá az erdő közepén, a Nap csillogó udvarává, vagy akár a háromfejű sárkány éléskamrájává. Az előadásban egyaránt játszanak gyerekek, illetve a Tompa Miklós Társulat művészei, közülük több is egyszerre: csupán a Tündér, a királyfi és lova karakterei állandók. Ez a változatosság jellemzi mind a helyszínváltásokat, mind az egymást követő jeleneteket is: a gyerekek figyelme nem lankadt, a folyamatos interaktivitás, a színpadi kiszólások sorozata tovább fokozta érdeklődésüket a színpadon zajló történet és annak mesebeli tájai iránt, az igen szép színpad- és díszletvilágú, mai, mégis klasszikus stílben íródott és hagyományos értékrenddel rendelkező mese marosvásárhelyi bemutatója sikeresnek bizonyult.
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat: A sötétben látó tündér. Játssza: Balázs Éva, Bartha László Zsolt, Benő Kinga, Gecse Ramóna, Korpos András, valamint Balog Virág, Máthé Péter és Balog Imre Mátyás. Díszlet, jelmez: Csizmadia Imola e. h. Zene: Nagy Endre és Veress Albert, mozgásművészeti tanácsadó: Liviu Matei. Ügyelő: Szakács László, súgó: Demeter Márta. A rendező munkatársai: Réman Orsolya e. h. és Sánta Júlia e. h. Rendező: Patkó Éva.